2024. november 22., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Amikor a baba több mint játék, egyben társ és barát

Csodaszép, mosolygós, szépen felöltöztetett hajas babák, huncut, színes hajú manók és koboldok kelnek életre nap mint nap Mátyás Adél műhelyében, és igazi társként, kis barátként szegődnek a gazdijukká lett gyerekek mellé. De nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy amint meglátjuk, egyből beleszeressünk a Zazi-Zacsika remekművekbe, hiszen minden egyes babának személyisége, története van, ahogy rájuk néz az ember, szinte várja, hogy megszólaljanak, annyira élethűek. 

Fotók: Nagyálmos Ildikó

A Székelyudvarhely mellett élő és alkotó Mátyás Adél gyerekkora óta babázik. Akkoriban, mint minden kislány, szívesen játszott velük, ma pedig gyerekek százait örvendezteti meg az általa készített csodaszép textilbabákkal. 

– Már gyerekkoromban nagyon szerettem babázni. Tömbházban nőttem fel, és a többi gyerekkel a tömbház mögött, pokrócból sátrakat építettünk és babáztunk. Nem volt tudatos döntés, hogy én már bizony babákat fogok készíteni, de mivel felnőttként sem lankadt az érdeklődésem a babák iránt, gondoltam egyet, és megpróbáltam textilből én magam készíteni. Így visszatekintve az első babákat nem lehet tökéletes daraboknak nevezni, de számomra a legszebbek voltak, és büszke voltam rájuk – elevenítette fel a kezdeteket Adél, aki azt is elárulta, hogy valójában sosem tanult varrni, édesanyja készruhagyárban dolgozott, otthon is varrogatott, és kislányként mindig csodálva nézte a gépet és azt, ahogyan anyukája varr. Gyerekként számtalanszor „belógott” hozzá a gyárba, a varrógéphez ült, és képes volt órákon át eljátszani úgy, hogy egyenes vonalakat varrt egy anyagra. Mint mondta, néhány éve iratkozott be egy tanfolyamra, ahol a szabás csínját-bínját igyekezett elsajátítani. 


Hóki-manók, Langalettik 

Aki végignézi a Zazi-Zacsika Facebook-oldalon Adél remekműveit, annak az az érzése támad, mintha a babák, a manók készülnének megszólalni, annyira élethű az arckifejezésük. Az alkotó elárulja, az ő műhelyében nem sorozatgyártás zajlik, mindenik baba más, nincs két egyforma, de nem tudatosan döntötte el, hogy egyik nem lehet olyan, mint a másik. Adél műhelyében többféle baba készül, kisebbek, nagyobbak, és a többségük vidám, van, amelyik mosolyog, a másik elhúzza az orrát, de mindenikben ott a cserfesség, ahogy rájuk néz az ember, mosolyt csal az arcára. 

Mindeniknek van személyisége és egy története, talán ezzel lopják be magukat oly könnyedén a megrendelők szívébe. 

A csodaszép hajas babák mellett Adél műhelyében huncut manólányok és manófiúk is születnek, gyűjtőnéven ők a Hóki-manók. Az első manók úgy láttak napvilágot, hogy Adélt megkereste egy kedves barátja, aki egy Manó-fagyizó nevű vendéglátóegységet működtet, és mondta, hogy szeretne a fagylaltozni betérő gyerekek arcára mosolyt csalni egy jópofa figurával.

– Akkor születtek az első színes hajú manók, akiknek hegyes a fülük, csíkos ruhát viselnek, feláll a borzos, színes hajuk. Ők egy színes, vidám, huncut, magabiztos társaság. Az első két manó a fagyizóban van, de annyira jól sikerültek, hogy utána jött ez a manóőrület, nagyon népszerűek lettek – jegyzi meg nevetve a készítőjük. Adél alkotásai fantázianeveket viselnek: készülnek a műhelyében Szuszibabák, Langalettik, de általában mindenik baba kap saját nevet is, a Pindi Lili, Kincsi, Lilincs csak néhány a szépséges hajas babák közül. 

– Elsősorban a babáknak adok nevet, a manók gyűjtőneve ugyanis Hóki-manók, ők általában nem kapnak külön saját nevet. Vannak megrendelők, akik rám bízzák, hogy egy találó nevet adjak a nekik készült babának, de sok esetben, amikor hazakerül a baba a családhoz, a gyerekhez, átkeresztelik – tette hozzá. 


Egy pajtást szeretnének a gyereknek 

Adél azt állítja, ő elsősorban a felnőtteknek varr babát, hiszen ők azok, akik először meglátják, „beleszeretnek”, és megrendelik a gyerekeiknek. 

– Kilenc éve készítek babákat, és volt egy időszak, jó pár év, amikor az volt a jellemző, hogy aki rendelt, az megmondta pontosan, legyen sötétbarna a szeme, adott színű a haja, ruhája, mosolygós az arca. Az utóbbi időben azonban az a gyakoribb, hogy valaki megkeres, és azt mondja, rám bízza, hogy milyen lesz a baba, aki nekik „születik”. Ilyenkor arra szoktam kérni a szülőket, meséljenek egy kicsit a gyerekről, akinek készül, akihez kerül majd a baba. Egyre inkább azt látom, hogy míg régebben sokan meg akarták varratni a saját gyerekük hasonmását babában, mostanában inkább egy barátot szeretnének nekik rendelni, és nem baj, ha az a barát egészen más, mint a gyerek. Inkább azon van a hangsúly, hogy a baba rájuk gondolva, nekik készüljön – osztotta meg észrevételeit Adél, aki szerint nagyon aprólékos munkáról van szó, így általában több napba telik egy baba elkészítése. 


Szülinapi ajándék: „babásított” ünnepelt 

Nemrég érkezett egy igen érdekes kihívásnak számító felkérés, egy anyuka kereste meg, hogy húsz évet töltő lányát egy őt megformáló babával szeretné meglepni. Bár kihívás volt, hiszen a lánynak tetoválásai, piercingjei vannak, a kedvence pedig a fekete szín, Adél imádta a munka minden egyes pillanatát, kutatómunkát végzett, hogy találjon piercingeket, amelyek beférnek a baba apró fülébe, el kellett készíteni a tetoválásokat, de a végeredmény csodásra sikeresett, az anyuka is örült, meg a lány is, aki megkapta a saját babamását. 

A kilenc év alatt pozitív visszajelzésekből tehát nem volt hiány, Adél elmesélte, hogy egyszer egy édesanya felhívta, miután megkapták a rendelt babát, és köszönetet mondott neki, amiért megvarrta a szerethető Barbie babát. Mint mondta, sok anyukában már az a szó, hogy Barbie, rossz érzéseket kelt, azonban Adél Langaletti babái a keskeny derekukkal, csinos testalkatukkal, hosszú lábaikkal hasonlítanak ugyan a Barbie-ra, de mégsem az a műanyag baba, mint a boltokban található, hagyományos, hiszen ugyanúgy meg van varrva, a feje ugyanúgy kötözéses módszerrel készül, mint az összes textilbabájának. 

Előfordult már az is, hogy sérült gyereknek kellett babát varrjon, de olyan is, amikor egy elhunyt kisgyerekről kellett megformáljon egy babát, mivel a családnak fontos volt, hogy a többi gyereket emlékeztesse a baba arra, hogy volt egy testvérük, aki már nincs közöttük. Adél valójában kívánságokat „babásít meg”, gyakori, hogy egy rendelésből baráti szálak fűződnek, ahogy beszélget a megrendelőkkel, történetek kerülnek napvilágra, érzéseket osztanak meg vele, és ez egy különleges, bizalmi kapcsolatot feltételez – tette hozzá. A kilenc év alatt több száz baba került ki a kezei közül, van Zazi-Zacsika baba Amerikában, Németországban, Madagaszkáron, sokan rendelnek Magyarországról is. 

Érdeklődésemre, hogy honnan jött a különleges Zazi-Zacsika név ötlete, elárulja, édesapja nevezte őt Zacsinak, és ehhez a mai napig ragaszkodik, így ezt a nevet viseli a brand is. A Zazival meg mintegy két éve azért toldotta meg, mert egyre több nem magyar ajkú megrendelő is megkereste, akiknek nehezükre esett kimondani a Zacsit. 

Adél a babáit online értékesíti, vásárokra nem jár, a weboldalán megtalálható az elérhetősége, úgy keresik meg a megrendelők; elbeszélgetnek, majd amikor elkészül a baba, postán juttatja el hozzájuk a legújabb, apróka „családtagot”. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató