New Yorkban tavasz van, persze a miénk odaát Kelet-Európában haladóbb, ugyanis itt az orgona még csak mutogatja jövendő bugáját, Vermontban pedig, amely északabbra van, mint New York állam, a levelek még meg sem jelentek a lombhullatókon.
Alexa, annak ellenére, hogy csak egyéves, válaszolni tud olyan egyszerű kérdésekre, mint milyen lesz az idő, hány éve alapították az Amerikai Egyesült Államokat, vagy kicsoda Dávid (a bibliai vagy a michelangelói). Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy kicsoda az én feleségem, sajnálkozva azt felelte, hogy úgy látszik, gyengeelméjű vagyok, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre nem tudom a választ.
Alexa egy új háziállat, gép, robot, hobbi, új játékszer, új őrület. A háztartások egyre szorosabb, nélkülözhetetlen tartozéka: tudakozó, különleges információk tárháza. Éjjel-nappal rendelkezésedre áll, a háziasszonyok társalgója, informátora, szórakoztató partner, csevegő, udvarló, mókamester.
Elég megszólítanod, máris kigyúl a tekintete, és válasza készen áll. Betáplált tudása gépies, de szellmes és családbarát, etikus és megnyugtató.
New Yorkban tavasz van, persze a miénk odaát Kelet-Európában haladóbb, ugyanis itt az orgona még csak mutogatja jövendő bugáját, Vermontban pedig, amely északabbra van, mint New York állam, a levelek még meg sem jelentek a lombhullatókon. Az erdőkből élesen kiütköznek a hatalmas fenyők. Annak ellenére, hogy Vermont a 33. szélességi körön fekszik. És még azt is hozzáteszem, hogy a Kanadától délre eső államot a franciák birtokolhatták egykor, ui. neve zöld hegyet jelent, s fővárosa nevét az Atlanti-óceán túlsó partján fekvő híres egyetemi városról, Montpellier-től kölcsönözte.
A Nagy Alma (Big Apple) tele van virágokkal. A sugárutak mentén tulipán, nárcisz, árvácska, a Central parkban minden tavaszi virágféleség, rengeteg a fiatal, gyerekek és dadák, nörszök, felvigyázók, kismamák hevernek a fűben, játszanak, olvasnak, napoznak, bicikliznek, sétálnak, beszélgetnek. Az elkerített kosárpályákon nagy játékosok várják, hogy felfedezzék őket. Köröttük szurkolók és vetélytársak. Tömegesen.
A nap bizonyos órájában az utcákon több kelet-ázsiait látsz, mint más népeket, de erről nem illik beszélni még most sem, hiszen itt még tartja magát a politikai korrektség, az egyenlőséget tényleg komolyan veszik az utca, közlekedés, szolgáltatások szintjén.
Trumpot szidják, a város és a tévék tele vannak ellendrukkerek-kel, a hét végén például a tanárok fognak tüntetni, mert a toronyépítő faragatlan Nagy Ember lefaragta az oktatásra szánt költségvetési összegeket. Ez valahogy ismerős nekünk is, és a gondok egy része is. Az utcák piszkosak, de nem ez a legnagyobb baj. Na persze az arányok tekintetében aligha lehetne hasonlóságról beszélni. Az élet rohan, a gépkocsivezetők udvariasak, a turistaforgalom változatlan, a város ugyanúgy nyughatatlan, mintha soha egyetlen percre sem szunnyadna el.
Mi a város kellős közepében, vagyis a Manhattan-sziget déli csücskéhez közel lakunk, éjszakánként ránk kacsint változó színeivel a kivilágított Empire State Building, s távolabbról ide látszik az ikertornyok helyére épült One World Trade Center furcsa szögletes felhőkarcolója. A 102. emeletről betekinthető az egész város, a szomszédos New Jersey, a Szabadság-szobor zöldje azonnal a szemedbe ötlik. És hajnali három után már meghallod a betonóriások közé szorult játszótér fáin titkon élő rigók füttyét is.
