Az Omega és Szent Lénárd Marosvásárhelyen
2014-05-22 15:30:44
- Ötvös József
Az Omega Oratórium meghallgatására támogatási jeggyel rendelkezők mehettek be a Vártemplomba. A népszerű magyarországi együttes a támogatásból begyűlt összeget – 15.000 lej – a templom déli falán található freskó restaurálására ajánlotta fel. Ebből az alkalomból mutatjuk be röviden a Vártemplom déli oldalán található Szent Lénárd-freskót.
Az Omega Oratórium meghallgatására támogatási jeggyel rendelkezők mehettek be a Vártemplomba. A népszerű magyarországi együttes a támogatásból begyűlt összeget – 15.000 lej – a templom déli falán található freskó restaurálására ajánlotta fel. Ebből az alkalomból mutatjuk be röviden a Vártemplom déli oldalán található Szent Lénárd-freskót.
Szent Lénárd – egy XI. századi legenda szerint – a királytól kapott kiváltsága alapján a börtönben meglátogathatta a rabokat, és amelyik rabot meglátogatta, azt azután szabadon engedték. Fogolyszabadításának nagy híre támadt, ezért sokan hívták segítségül imádságukban Szent Lénárdot. Mindmáig ő a rabok védőszentje.
Szentképen először a XIII–XIV. században kezdték ábrázolni, főleg német nyelvterületeken volt népszerű. Erdélyben Szászbogácson látható még Szent Lénárd-táblakép, amely 1518-ban készült. A marosvásárhelyi vártemplomi freskót a XVI. század elejére valószínűsítik.
Szent Lénárd a VI. században élt, szülei első emberek voltak a frank király udvarában. Klodvig király püspökséget ígért az ifjú Lénárdnak, de ő ezt visszautasította, inkább kolostorba vonult. Egy napon a király és a királyné az erdőben vadásztak, amikor a királynénak jöttek a szülési fájdalmai. Lénárd éppen arra járt, s imádságával átsegítette a királynét a szülésen. A király hálából temérdek aranyat és ezüstöt ajánlott neki, de Lénárd így válaszolt: „Nekem erre semmi szükségem nincs. Valahol az erdőben, az e világi gazdaságot megvetve, egyedül Krisztusnak vágyom szolgálni”. A király erre az egész erdőt neki akarta ajándékozni, de Lénárd csak annyit fogadott el, amennyit szamarával egy éjjel körbe tud járni. Azon a helyen egy monostort épített, és a helyet Nobiliacumnak nevezte el, mivel az egy nemes (nobilis) adomány volt. Ott is hunyt el a VI. század közepén, november 6-án.
Farczády Elek levéltári kutatásai alapján tudjuk, hogy az 1800-as évek elején a Vártemplom déli kapuja már be volt falazva. 1812-ben az egyházi főkonzisztórium (igazgatótanács) tudatja az egyházközség elöljáróival, hogy kérték a főkormányszéktől a templom déli kapuja megnyitásának engedélyét. (Jó 200 év eltelt azóta, de az engedély még nem érkezett meg!)
A déli kapu fölötti freskó megtalálásának történetét már Kelemen Lajostól ismerjük, aki a város múltjáról szóló tanulmányában (Székely Szó, 1942. december 25., 1943. január 3. és 10.) ismerteti az előkerült freskót. A befalazás alól előkerült falképen akkor – 1940-ben – még felismerhető volt két poroszló, akik várkapuhoz láncolt, földre vert férfit korbácsolnak. Először a földre tiport szenvedőben Jézust jelölték meg, de Kelemen Lajos szerint „valószínű, hogy a falkép Szent Lénárdot ábrázolja. Az ő életéből maradt fönn a megkínzatásról olyan legenda, amilyent a marosvásárhelyi freskó ábrázol”. A poroszlók ruházata és a falképen látható nagybetűs rövidítések alapján a falfestmény elkészítésének idejét az 1500-as évek első harmadára teszik. A freskó mérete 150x90 cm, és két oldalán egy-egy címer található: kettős keresztes magyar címer és – valószínűleg – a festő címere (egy pajzsban három kisebb pajzs).
A Szent Lénárdról szóló falfestményt az 1940-es restauráláskor találták meg, azóta a déli napfény és az időjárás hatására nagyon megkopott. Jelenleg egyszerű, szürkére festett fenyőfa deszkával eltakarva védik az időjárás viszontagságai elől. Az Omega-koncert idején begyűlt adományból szeretnők elkezdeni Marosvásárhely legrégebbi művészeti értékének restaurálását, hogy közkinccsé tegyük. Ezúton is köszönjük az Omega együttesnek a nagyvonalú támogatását, a szervezők munkáját és a résztvevők adományait.
Ötvös József vártemplomi lelkipásztor
