2024. november 18., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

100 lélek – 100 cipő

Szeretnénk megvalósítani a 100 lélek – 100 cipő adománygyűjtő tevékenységünket. Akciónkkal szeretnénk szükség szerint segíteni, és bízunk abban, hogy igény van a munkánkra, a szívügyünknek tekintett ötletünk megvalósítására. Száz, nagyon szegény családban élő kisgyermeknek szeretnénk meleg, minőségi téli lábbelit vásárolni.

Tudjuk, hogy nem segíthetünk mindenkin, de most mindenki segíthet valakin. 

Hisszük, hogy a jóság a zsigereinkben van, és képesek leszünk sikerre vinni az akciónkat, hogy együtt örülhessünk. A készpénzadományokat Kovács Katalinhoz lehet eljuttatni, aki a 0774-089-877-es telefonszámon érhető el.




Az Angyalok a Városban Egyesület bankszámlája: RO76BREL0002003194980100 (Asociatia Ingerasii Orasului, CUI 44959923).

A Revolut adta lehetőséggel is élhetnek, Kovács Lajos Alpár telefonszáma: 0740-992-990.

Adományozni december 24-ig lehet.

Minden adománnyal hozzájárulhatnak e jótékonysági akció sikerességéhez.

Jó szívvel megköszönjük!

Kovács Katalin,   az Angyalok a Városban Egyesület alelnöke


Az örmények nyomában

A marosvásárhelyi Magányosok Klubja november 12-én Kopacz Imola klubvezető szervezőmunkája jóvoltából Szamosújvárra és Pusztakamarásra látogatott. Népes csoporttal indultunk, a klubtagokon kívül szép számban jelentkeztek szimpatizánsok is, Luka Ildikó és Györfi Ildikó hathatós segítségének köszönhetően. A buszt Albert Csaba gépkocsivezető, a Bata szállítási vállalat alkalmazottja vezette, aki nagy türelmet tanúsított a sok idős résztvevő iránt. Minden résztvevő szeretettel köszöntötte, és klubunk tiszteletbeli tagjának tekintettük, mivel már sokadik alkalommal repített a célunk felé. 

A kirándulás célpontjait a szervező nagyon részletesen, történelmi áttekintéssel ismertette. Első állomásunk Szamosújvár volt, az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye. A Kis-Szamos völgye már az őskorban lakott terület volt. A rómaiak idejében a mai város déli bejáratánál római castrum állott. Az örmények Besztercéről kerültek be Szamosújvárra. Négy nagy örmény központ alakult ki Erdélyben: Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz és Szamosújvár. Ez utóbbi várost a XVIII. század elején az Erdélybe letelepedett örmények alapították újra, őket I. Apafi Mihály fogadta be 1672-ben, és 1700-ban Verzár Oxendius engedélyt kapott városépítésre, ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. Az örmények idővel sem ruházatukban, sem nyelvükben nem tartották meg a hagyományokat, kivéve a vallásukat és az étkezési szokásokat. Vándorlásaik során nagyon sok szárított gyümölcsöt, magvakat és fűszernövényeket, mézet használtak fel. 




Az örmény katolikus székesegyház a főtéren található, jellegzetes osztrák barokk stílusban épült. Szobordíszeit és kisoltárait Hoffmayer Simon és a  Csűrös testvérek készítették. 1804-ben avatták fel, mondta Kopacz Imola klubvezetőnk. A székesegyházat Molnár Tibor gondnoksági tag nyitotta ki számunkra, akinek kezében óriási kulcsok csilingeltek, mindenikünk csodálatára. Nagyon részletesen bemutatta a székesegyházat, amelynek három oltára van: a főoltár a Boldogságos Szűzanyát ábrázolja az angyali üdvözletkor, a mellékoltárok pedig a Szentháromságot és Világosító Szent Gergelyt, az örmény nép védőszentjét, aki 305-ben az örményeket keresztény hitre térítette, így az örmény lett az első keresztény állam. Az oltárkápolnában egy művészi értékű főoltárképet őriznek, amely Krisztus levételét ábrázolja a keresztről. Korábban Rubensnek tulajdonították, ám ez Joachim von Sandrart alkotása, aki követője volt Rubensnek, de nem tartozott a Rubens-műhelyhez, és festői eljárása a legnagyobb mértékben különbözött a Rubensétől.

 A kommunizmus idején a kolozsvári Szépművészeti Múzeumba került a kép, 1999 karácsonyán visszaszállították a székesegyházba. Ezután meglátogattuk a Salamon-templomot, amely előtt Szilveszter pápa és Világosító Szent Gergely szobrai állnak. A város legrégebbi templomát 1723-ban építette Simai Salamon, a város főbírája, és Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Minkét helyen örmény rítus szerinti misét tartanak magyar nyelven, de a zsoltárokat fonetikusan leírva örmény nyelven énekelik, mondta Molnár Tibor. Ezután a csoportot a nemrég csodálatosan felújított római katolikus templomba irányította. Meglátogattuk Rózsa Sándor felújított síremlékét az egykori börtöntemetőben. Rózsa Sándor 1813. július 13-án született Röszkén, rablásért több ízben lecsukták, ennek ellenére komoly népszerűségre tett szert a nép körében, mivel kizárólag  a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt. Csatlakozott az 1848-as szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával. 1873. május 5-én került Szamosújvár börtönébe, ahol 1878. november 22-én halt meg – mondta el klubvezetőnk. 

Kirándulásunk következő állomása Pusztakamarás volt, ahol Orbán Ilona gondnok fogadott, aki 12 éve áll az érdeklődők rendelkezésére. A magyar irodalom két nagy alkotójának neve kapcsolható a faluhoz, az egyiknek nyughelyet adott, a másiknak bölcsőt. A településen egykor a Kemény családnak voltak birtokai, itt állott kastélyuk is. Itt töltötte életének utolsó éveit Kemény Zsigmond író, és itt is temették el. 1927-ben itt született Sütő András író, Az anyám könnyű álmot ígér című regény és számos dráma szerzője. Volt a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője, de nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival,1954-ben lemondott állásáról, és Bukarestből Marosvásárhelyre költözött, ahol az  Igaz Szó  című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. Többtucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.

A marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során veszítette el egyik szeme világát. Életének 80. évében hunyt el, a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra – tárta elénk életét röviden klubvezetőnk. Lélekben azonosulva vele, végigjártuk szülői házának környékét. 

Utunk során a hagyományos tombolasorsolás sok meglepetést tartogatott, és nagyon szórakoztató volt. Köszönjük a kitűnő szervezést, a sok befektetett munkát, a kiosztott  ajándékokat. Élményekben gazdag napot zárva indultunk haza.

Czerán Erzsébet 


Szavazzunk itthon, de külföldön is!

2024. novembere és decembere a választások ideje Romániában. Ekkor járulhatunk a szavazófülkékhez, hogy leadjuk voksunkat arra, akit a legjobban szeretnénk támogatni. Nyilván a magyarok magyar jelöltre, hiszen mind az államelnök-, mind a parlamenti választások lehetőséget kínálnak arra, hogy saját nemzetünkből válasszuk a legjob(bak)at, akik képviselnek majd bennünket.

Romániában beléptünk a célegyenesbe, az utolsó száz méteren vagyunk. Ebben a kampányfinisben plakátok tömkelege, molinók milliói hirdetik a legjobb választási lehetőséget, illetve naponta többször is megcsörren a telefon, kérve, hogy menjünk el szavazni, ne legyünk közömbösek. Ezzel nem is volna baj, mert csak természetes, hogy emlékeztetnek állampolgári jogainkra (bátran mondhatnánk kötelességet is, mert vannak országok, ahol ezt kötelezővé teszik), amely a demokrácia egyik alapjogát jelenti.

De! Mi lesz azokkal a szavazókkal, akik nem kapnak „értesítést”, mert a telefonszámuk egyszerűen elkerülte a „fejvadászok” nyilvántartását? Nekik nem szól a biztatás, amivel egy bizonyos réteg naponta találkozik, akarom mondani: megjelenik okostelefonja hangszóróján?

 És mi lesz azokkal a külföldön élő magyarokkal, akik nem mondtak le román állampolgárságukról, (még) megvan a személyi okiratuk, és – felkérésre – elmennének, hogy itthon maradt ember- és nemzettársaikat kellő helyre leadott szavazattal segítsék? Jó volna rájuk is gondolni, megkeresni őket, mert minden szavazat számít, függetlenül attól, hogy Szegeden vagy Mogyoródon adják le. 

Mindenkinek vannak külföldön élő rokonai, akiknek felkutatása, elérhetőségük megszerzése megoldható. Miért ne lehetne őket is felcsengetni/megkérni vagy e-mailben biztatni ezen fontos állampolgári jog gyakorlására? 

Sokan nem tudják, hogy a szülőföldön szerzett, és ma is érvényes személyivel leadott szavazattal mekkora szolgálatot  tehetnek annak, aki itthon él szeretett Erdélyében, és itthon keresi boldogulását. 

Talán még nem késő, tegyük meg!…

Székely Ferenc




Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató