Az olvasó írja

Páratlan élményben volt része annak a három magyarsárosi nőtestvérünknek, akik beneveztek a Maros Megyei Hagyományőrző Fesztivál május 17-19. között a marosvásárhelyi várban zajló Folkfórum rendezvényére. Lehetőséget kaptunk e rangos rendezvény keretén belül megmutatni falumúzeumunk néhány értékes, érdekes tárgyát. A Kupola teremben rendezte be a sárosi „vetett ágyat” (1937-ből) Udvari Anna, aki megőrizte édesanyja kelengyéjének java részét. Serbán Zsuzsánna a tájháznak is beillő lakásából asztalterítőt, abroszt, csipkés lepedőket, régi falvédőket, két vőfélypálcát és néhány ág rongyszőnyeget hozott mutatóba. Udvari Irma nőtestvérünk édesanyja varrottas díszpárnáival, asztalfutóval, ágyterítővel gazdagította gyűjteményünket. Nem hiányozhatott az egykori „betegasszonykosár” sem, melyet három hímzett terítővel takartak le. Alattuk pedig a leveshordó „porgaló, porzsaló”, tányérok, csésze, pálinkáskancsó lapult. Legfelül ez alkalommal sem hiányozhatott a finom házi sütemény, a rétes és a csöröge, mellyel sűrűn kínálgatták a hazai és külföldi látogatókat.

 Hamar elrepült az idő, hiszen nagyon változatos és tartalmas műsor fogadta a várba látogató közönséget. Először Kocsis Zoltán és családja magyarói régi hagyományos szobabelsőjét, csodálatos viseletüket és táncukat ismerhettük meg, majd az egymást követő külső rendezvényeken felváltva töltekeztünk zenéből, táncból, kézművestermékeket és készítési folyamatukak ismertük meg.

 Feledhetetlen élmény volt annak a korosztálynak is, amely még ismeri a szövés, fonás, horgolás, hímzés, faragás, kosárfonás, ványolás és megannyi régi mesterség csínját-bínját, de legfőképpen hasznát. Illese köszönet a szervezőket, különösképpen Varró Hubát és Incze Tündét a kitűnő szervezésért.

Ferenc pápa közelgő látogatása az érdeklődés előterébe került. A katolikus templomok szószékeiről, a tévécsatornák és a rádiók adásaiból   érzékelhető a Szentatya karizmatikus alakja.

Gondolataival, útmutatásaival, melyeket a katekéziseiben közölt, olyan igazságokra tapintott rá, melyek felébresztették nemcsak a keresztény, de  minden jóakaratú ember lelkiismeretét.

A Vasárnap katolikus hetilap egyik számában az élet legalapvetőbb problémájáról, a mindennapi kenyérről úgy értekezett, hogy szavai imádsággá váltak. Hangsúlyozta, hogy a Miatyánkban a kenyeret minden ember számára kell kérni, így válhat az Úr imája a kereszténység legsajátosabb imájává.

A Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége folyamán következetes a szegények megsegítésében. Egyik ilyen program a Szent Antal-cipó, mely révén 32 rászoruló személynek biztosította a mindennapi kenyeret. Mindez úgy válhatott valóra, hogy jóakaratú emberek felajánlották adójuk 2%-át, vagy egy személy évi kenyerét fizették ki.

Ez az akció még júliusig folytatódik,  így az önök segítségével tovább  növelhetjük a megsegítettek számát.

A Máltai Szeretetszolgálat teljes szívvel kapcsolódik be a Szentatya által meghirdetett irgalmas cselekedetekbe.

 A Miatyánkba foglalt kéréseink arra irányulnak, hogy az egész világon legyen több „kenyér” és kevesebb a könny.

Radványi Hajnal máltai tag

Cinege óvodánkban (Marosvásárhely, 1918. December 1. út 48. szám) a madarak és fák napja csak egy újabb alkalom arra, hogy környezetünkre irányítsuk a gyerekek és szülők figyelmét. 

Arra törekszünk, hogy óvodásaink természetes környezetben ismerjék meg a virágokat, fákat, madarakat, az őket körülvevő világot.  Mindennapos tevékenységeink tökéletes helyszíne a jól felszerelt csoportszobák, a tágas udvar és a madárbarát kert. Ezeket legutóbb a polgármesteri hivatal segítségével virágokkal, facsemetékkel, bokrokkal szépítettük, gazdagítottuk.

Megfelelő helyszín lesz ez a gyermeknap megünneplésére is, amit június 3-án 10-12 óra között tartunk, amelyre szeretettel meghívjuk azokat a gyerekeket, szüleikkel együtt, akik betekintést szeretnének nyerni óvodánk életébe. 

Kicsi, családias VÁR a mi óvodánk, ahonnan sok élménnyel, jókedvvel távozhatnak a gyerekek. 

„Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak.” (Horváth Imre)