Az idén új fogyasztók csatlakoznak a vezetékes ivóvíz- és csatornahálózatra

Maros megye legnagyobb infrastruktúra-fejlesztési beruházása az ivóvíz- és csatornahálózat és rendszer fejlesztése, felújítása.

Törzsök Sándor (Fotó: Vajda György)

Maros megye legnagyobb infrastruktúra-fejlesztési beruházása az ivóvíz- és csatornahálózat és rendszer fejlesztése, felújítása. Az Aquaserv Rt. által lebonyolított munkálatoknak köszönhetően az uniós szabványoknak megfelelő szolgáltatásban részesülhetnek a hálózathoz csatlakozottak. 2015-ben 12 helyszínen fejezik be a munkálatokat, máshol 2016 közepéig készülnek el. Mindezek mellett egy újabb, 140 millió eurós pályázatot készítenek elő, amelynek eredményeként gyakorlatilag 2023-ig a megye majdnem minden településén lesz vezetékes víz, csatornahálózat, illetve szennyvíztisztítás. A folyamatban levő munkálatokról, a jövőbeni elképzelésekről Törzsök Sándorral, az Aquaserv Rt. projektmenedzserével beszélgettünk.

– A múlt évben az Aquaserv Rt. sajtóosztálya többször is beszámolt arról, hogy a megye több településén kezdődtek meg az ivóvíz- és csatornahálózat-fejlesztési munkálatok, ezenkívül vízüzemek és szennyvíztelepek építésén, felújításán dolgoztak. Meddig jutottak el?

– Valóban, a tavaly több helyszínen is sikerült beindítani a munkát. Mint ismeretes, az Aquaserv Rt. 110 millió eurót ruházott be a megye több városában. A tervek kivitelezéséhez szükséges összeg nagy részét az unió állja, ami kiegészül az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (BERD) által felvett kölcsönnel, a központi költségvetésből kapott támogatással és az önkormányzatok 2%-os önrészével. Tavaly 16 kivitelezési szerződést kötöttünk, ezek közül 12 esetében az idén átvesszük a munkálatokat, ami azt jelenti, hogy üzembe helyezhetjük az új, illetve a felújított rendszereket. Gyakorlatilag hat víztelepet, öt szennyvíztisztító állomást újítunk fel, építünk, és 260 km vezetéket fektetünk le. Marosvásárhelyen a szennyvíztelepen eszközöltünk jelentős beruházást. Elsősorban az iszapvonalat rehabilitáljuk, mert ezáltal csökkentjük a tárolandó mennyiséget, sőt a keletkezett hulladékot szállíthatóvá kell tegyük, mivel az a telepről a kerelőszentpáli regionális hulladékgyűjtőbe kerül. Ezenkívül a megyeszékhelyen 60 km víz- és csatornavezetéket helyezünk el, cserélünk ki. Segesváron és Székelykeresztúron a víztelepeket és a hálózatokat újítjuk fel, valamint a csatornahálózatot is bővítjük. Ludason, Radnóton és Dicsőszentmártonban új vízüzemet és szennyvíztelepet építünk, és rehabilitáljuk, illetve fejlesztjük a víz- és csatornahálózatot. Nyárádszeredában víztelepet fogunk építeni, ahonnan a fővezeték Nyárádmagyarós és Dózsa György község irányába gyakorlatilag teljesen ellátja majd a Nyárádmentét. Elkészül a Mezőség felé tartó két fővezeték is. Az egyik a marosvásárhelyi vízteleptől Panit érintésével Bándig, a másik pedig Sármásig tart. Az utóbbi esetében felújítjuk a vezetéket. Tekintettel arra, hogy az előző munkálatoknál később kötöttük meg a kivitelezési szerződést, 2016 márciusában fejeződik be a segesvári hálózat rehabilitálása, áprilisban készül el a nyárádszeredai víztelep, a sármási fővezeték májusban érhet célba, és szintén 2016 márciusában zárulnak le a marosvásárhelyi hálózatépítő munkák is.

– Tudomásunkra jutott, hogy mindezek mellett máris újabb pályázat készül.

– Valóban dolgozunk egy következő beruházási elképzelésen, amely az EU 2014–2020-as költségvetésén alapul. Becsült értéke 140 millió euró. Ebből elsősorban a vidéki vízellátási és csatornázási rendszert építjük ki falvakban. Emellett vannak specifikus beruházások, mint a kidolgozott iszapkezelő stratégia kivitelezését szolgáló iszapégető és -szárító berendezések felépítése a szennyvíztelepeken, más szükséges felszerelések, berendezések vásárlása. Elkészült a pályázat első formája, amelyet már a szakminisztériumban is bemutattunk. Már a harmadik kiegészítésen is túl vagyunk, reméljük, hamarosan benyújthatjuk a finanszírozási igénylést. A terv szerint folytatjuk a hálózatfejlesztést a lefektetett fővezetéktől a környező falvakba. Többek között szeretnénk víztelepet építeni Gyulakután, ahonnan a vizet eljuttathatjuk a Küküllőmentén Dicsőszent-mártonig, ugyanakkor egy újabb vezetéket helyezünk földbe Marosludastól Mezőméhesig, és természetesen a helyi elosztórendszereket is kiépítjük. Ha ez a terv is megvalósul, az azt jelenti, hogy 2023-ig a megye mintegy 90%-ának ivóvíz- és csatornahálózata lesz. A kis településekre nem jut majd el a vezeték, mert ott nem tudjuk gazdaságosan megoldani a rendszer működtetését, de az önkormányzatokkal közösen keresünk majd erre megoldást.

– Az emberek számára kevésbé látványosak a víztelepeknél és a szennyvíztisztító állomásoknál történő beruházások, számukra leginkább abban nyilvánul meg a fejlesztés, hogy többet kell fizetni a szolgáltatásért, s gyakran felteszik a kérdést: mi a haszon mindebből?

– Románia EU-csatlakozási feltételei között volt, hogy 2018–2020-ig az unió szabályainak megfelelő minőségű ivóvíz- és csatornahálózat-szolgáltatásban részesíti a lakosokat. Ennek érdekében tettük meg ezeket az elkerülhetetlen lépéseket. Mi több, azon igyekeztünk, hogy a minőség érdekében a víztelepeken új technológiákat vezessünk be, mint az ózonizálás, vagy az aktívszén-szűrés, a szennyvíztisztításnál pedig az ún. terciális tisztítás, mint a defoszforizálás és denitrifikálás, vagy akár a már említett iszapkezelési eljárások, amelyeknek köszönhetően akár a mezőgazdaságban is lehet majd hasznosítani a keletkezett terméket. A hálózatfejlesztés rehabilitációja az életszínvonal növekedését szolgálja. Az sem mellékes, hogy az infrastruktúra kiépítése jövőbeli beruházások előfutára. Emiatt talán azokon a vidékeken, ahol van vezetékes ivóvíz- és lefolyórendszer, megnőhetnek a telekárak is.

– Milyen gyakran fordultak elő határidő-eltolódások az említett beruházások kivitelezésekor az alvállalkozók miatt?

– Volt ilyen eset. Sajnos, véleményem szerint Románia nincs felkészülve ezen a téren az ilyen jellegű nagyméretű uniós beruházások kivitelezésére. Egyszerűen nincs megfelelő és elegendő hazai tervező, építő, kivitelező, tanácsadó cég és a programokat lebonyolító csapat, amely az uniós minőségi elvárásoknak megfelelően dolgozna. Jelenleg az EU környezetvédelmi pénzügyi támogatásának köszönhetően több mint 800 szennyvíz- és csatornahálózati beruházás van folyamatban az országban, ami azt jelenti, hogy ennek megfelelő számú tervező, kivitelező, tanácsadó cégnek kellene dolgoznia ezen a fronton. És itt nemcsak ezek számára, hanem elsősorban szakmai képzettségükre, tapasztalatukra, műszaki felszereltségükre és nem utolsósorban humán erőforrásaikra gondolok. Az említett esetekben is az történt, hogy felvállalták a cégek a munkát, aztán kiderült, hogy nincs elég ember, tapasztalat és felszereltség, és eltolódtak a kivitelezési határidők, következtek a büntetések, a késedelmi kamatok és az ebből adódó konfliktus. Sajnos még nagyobb gond lesz a következő pályázat kivitelezésével. Nincsenek fiatal műszaki értelmiségiek. Külföldi cégek is részt vehetnek a tervek kivitelezéséért kiírt pályázatokon, azonban nem jönnek határon túli vállalkozók. Legjobb esetben a jelentkezők a menedzsmentet vállalják fel, a kivitelezők helyi alvállalkozók, akiket hol fizetnek, hol nem, és akkor ismét leáll a munka. Mindezek ellenére az Aquaserv Rt. igyekszik, hogy ezeket a kellemetlen helyzeteket elkerülje, és ahol lehet, a szerződésben foglaltakat betartassa, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy minél előbb a legjobb minőségben valósuljanak meg a tervek.

– Korábban említette, hogy az idén több hálózatot helyeznek üzembe. Ezt követően ki felel majd a rendszer működtetéséért, karbantartásáért?

– Új beruházások esetén egyéves garanciaidőszak következik, ami azt jelenti, hogy az építő köteles helyreigazítani minden olyan hibát, ami az anyag rossz minősége, a kivitelezési eljárás, netán a nem megfelelő tervezés miatt állt elő. Ezt követően az Aqua Invest önkormányzatok közötti fejlesztési társulással megkötött szerződés alapján az Aquaserv Rt. üzemelteti a rendszert. Ezen a téren is személyzeti gondok adódhatnak, hiszen szakképzett munkaerőre lesz szükség. Azon dolgozunk, hogy idejében biztosítsuk majd a megfelelő munkaerőt.

– Mi lesz a helyi önkormányzatok szerepe a rendszer működtetésében?

– A rendszer tulajdonosai a helyi önkormányzatok, ezért egyrészt az említett társuláson keresztül követik a szerződésben foglalt, annak működtetésre vonatkozó feltételek betartását. Nagyon sok mutató van, amellyel számon kérhető a szolgáltatás minősége és mennyisége egyaránt. Természetesen azt is követik, hogy meghibásodás esetén idejében végezze el az Aquaserv Rt. karbantartócsoportja a javítást. Mindezek mellett az önkormányzatok mint a rendszerek tulajdonosai dolgozzák ki a következő periódusok hosszú távú fejlesztési stratégiáit is.

– Az önkormányzatoknál maradva, felmerül a kérdés, hogy a fővezeték kiépítése után tulajdonképpen kinek a feladata a lakosok rácsatlakozásának szorgalmazása?

– Az uniós csatlakozási feltételek egyike volt az is, hogy biztosítani kell a lakosság hozzáférhetőségét a civilizált, minőségi ivóvíz- és szennyvízrendszerhez. Ez már az önkormányzatok feladata is. Kötelezni nem lehet ugyan, de megfelelő kommunikációval, tájékoztatási kampánnyal jobb belátásra lehet bírni azokat, akik elzárkóznak ettől. Lehet, hogy elsősorban környezetvédelmi szempontokból törvénnyel kötelezővé kellene tenni azt, hogy ahol kiépült a hálózat, mindenki csatlakozzon a fővezetékekhez. De bízom abban is, hogy a lakossági igény megoldja ezt a kérdést. Az önkormányzatok kérték a hálózatfejlesztést, ez azt jelenti, a lakók nagy része is akarja, hogy civilizált szolgáltatásban legyen részük. A szolgáltatónak érdeke, hogy minél több fogyasztója legyen. Ám azt is meg kell érteni, hogy a rendszert nem lehet veszteségesen működtetni, ami azt jelenti, hogy a fogyasztóktól függetlenül van egy állandó költség (szivattyúk működtetése, víztisztítás stb.), amit meg kell téríteni. Ha nincs megfelelő jövedelem, akkor nem lehet működtetni a rendszert. Így nemcsak a beruházás, hanem a működtetés is költségekkel jár, s ezek akkor csökkenhetnek, ha minél többen használják a rendszert. Persze azt is el kell fogadni, hogy főleg vidéken nem mindenki engedheti meg magának a bekötéssel járó költségeket, de erre az önkormányzatoknak kellene megtalálniuk a pénzügyi-szociális megoldást, amellyel támogatnák az érintetteket. Egy vidéken lakó ismerősöm nem akart rácsatlakozni a hálózatra, aztán az egyik forró nyáron kiszáradt a kút. Két nap alatt bekötötte a házát a fővezetékre, s azóta elégedett a szolgáltatással.

– Vannak települések, ahol – még az Aquaserv Rt. hálózatfejlesztési beruházását megelőzően – kiépítették az ivóvízhálózatot, de évekig elmaradt a csatornázás. Emiatt sok esetben arra kényszerültek, hogy az árkokba, nem megfelelően elkészített emésztőgödrökbe vezessék a szennyvizet, ahonnan a talajba jutott, és szennyezte a kutakat. Ezért aztán nem is igyekeztek, hogy a „modern” rendszert használják.

– Sajnos, a rendszerváltást követő évtizedekben többféle forrásból történtek ivóvízhálózat-bővítési munkálatok, amelyekről később kiderült, hogy műszakilag és üzemeltetési szempontból hibásak. Ilyenek voltak az utcai nyomókutas rendszerek. 1989 előtt nem lehetett ivóvízhálózatot lefektetni csatornázás nélkül. Ezt a követelményt nem vették figyelembe a rendszerváltást követően. Ennek az az egyszerű oka, hogy a csatornát sokkal nehezebb kiépíteni, mint a vízvezetéket. Ezért „üzleti” szempontból előnyös volt ivóvízvezetékeket kihelyezni. Az Aquaserv Rt. beruházásával ezt a több mint két évtizedes téves eljárást is kiigazítjuk. Mindent egybevetve büszkén elmondhatom, hogy Marosvásárhelyen dr. Bernády György polgármestersége óta nem volt ilyen nagyméretű infrastruktúra-fejlesztési beruházás, sőt a megyében is az egyik legnagyobbak közé tartozik, s ennek köszönhetően, ha nem is az EU-tárgyalási csatlakozáskor leszögezett határidőre, de teljesítjük a feltételt, ami által ezen a téren felzárkózunk a fejlettebb tagállamokhoz.