Az eszközök finomodtak, a lényeg változatlan

Madéfalva nemcsak a mai székelységnek szolgál tanulságul, hanem a jogtipró hatalmaknak is. Az eszközök finomodtak, de a lényeg változatlan.

Fotó: Karácsonyi Zsigmond

Madéfalva nemcsak a mai székelységnek szolgál tanulságul, hanem a jogtipró hatalmaknak is. Az eszközök finomodtak, de a lényeg változatlan. Nem szabad magukra hagyni a törvénytelenül fellépő hatalommal szemben azokat a polgármestereket, akiket a székely zászló kitűzése miatt büntetnek. Mindannyiszor, amikor valaki felemeli az aranysávos kék zászlót, ebben a mozdulatban benne van a madéfalvi események emléke. A Székely Nemzeti Tanács a jog és demokrácia eszközeivel harcol Székelyföld autonómiájáért, és elvárja, hogy a román kormány tartsa tiszteletben a nemzetközi egyezményekben tett vállalásait – jelentette ki kedden este Izsák Balázs, az SZNT elnöke azon a megemlékezésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács szervezett a madéfalvi vérengzés 250. évfordulóján.

Kecskés Csaba unitárius, Oláh Dénes római katolikus és Lőrincz János református lelkipásztor áldásával kezdődött a megemlékezés. Az esemény műsorvezetője és narrátora, Kilyén László színművész köszöntötte Kövér Lászlót, a magyar országgyűlés elnökét, Zákonyi Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetét, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzult, Potápi Árpádot, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnökét.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Mária Terézia koráról, a székely határőrség szervezéséről beszélt, amikor „Európa legerősebb birodalma a székelység ellenállásába ütközött”. Tanulságként fogalmazta meg, hogy a madéfalvi vérengzés megtörte a székelyek kétéves ellenállását, és a birodalom megszervezte a székely határőrséget. A lezárása volt a kétéves ellenállás megtörésének.

Kövér László olyan boldog új évet kívánt, amely egy lépéssel ismét közelebb visz a székelyföldi autonómiához. Véleménye szerint a célba érés érdekében egyre növekvő lélekszámmal kell haladni az úton, érdekeltté kell tenni a fiatalokat, de a román társadalmat is meg kell győzni, hogy nem Románia kárára, hanem hasznára lesz az autonómia, hogy a székelyek csak azokkal a jogokkal szeretnének élni, amelyeket 1918-ban ígértek nekik Gyulafehérváron.

Ugyanakkor arra biztatott, hogy mindenki vegyen részt a 2014-es választásokon, mert Magyarországnak fontos, hogy a székelyek és a külhoni magyarok is szavazzanak.

Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója bemutatta azt a Szopos Sándor által készített, a madéfalvi veszedelmet ábrázoló festményt, amely jelenleg egy magánszemély tulajdonában van, de azt szeretnék, ha a múzeum gyűjteményét gazdagítaná.

A megemlékezésen felléptek Kilyén László, Kilyén Ilka és Györffy András színművészek, valamint a vártemplomi Musica Humana kórus. A résztvevők részleteket tekinthettek meg Papp Kincses Emese Rockoratóriumából, illetve a Székely Golgotából. A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.

A szülőföld szeretete a szülőföld szolgálatát is jelenti

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki Madéfalván vett részt a megemlékezésen, kijelentette: – Elődeink szerették gyökereiket, tisztelték és becsülték azokat, büszkék voltak rá. Tudták és tanították: csak így lehet szeretni a nemzetet, a múltat, jelent és jövőt egybeszőve. Ez ma sincs másképp. A szeretet szolgálatot is jelent, mert a szeretet nem lehet csak holmi elvont filozófiai vagy vallási kategória. A szülőföld szeretete a szülőföld szolgálatát is jelenti, a nemzet szeretete a nemzet szolgálatát, a közösség vagy a család szeretete azoknak a szolgálatát is magába foglalja. Tudták ezt elődeink is, tudnunk kell nekünk is.

Az elnök szerint a mi tájainkon és a mi ezeresztendős történelmünkben számos kudarc, bukás krónikáját jegyezték le. Ám amit sokszor nem rögzítettek a krónikások, vagy felületesen elsiklottak fölötte, az a számos felemelkedés, talpraállás, az otthon újrateremtése, a szülőföld megőrzése.

Rámutatott: a kétszázötven évvel ezelőtti történésekről, amikor ártatlan és védtelen embereket, férfiakat, nőket és kisgyerekeket gyilkoltak le bécsi parancsra, magyar segédlettel az akkori idők hatalmasai, még azt sem mondhatjuk el, hogy kudarc vagy bukás lett volna. Egyszerű tömegmészárlás volt, cinikusan kiagyalt népirtás, a szó legszorosabb értelmében. Kudarcról és bukásról csakis akkor beszélhetnénk, ha fegyveres férfiak szállnak szembe fegyveres férfiakkal, ha nyílt csatában marad alul az egyik fél. De negyed évezreddel ezelőtt, vízkereszt után itt nem ez történt. A 250 évvel ezelőtti véres történések drámaiságát az is pontosan jelzi, ahogy annak emlékét megőrizte és ápolta a közösség. Ennek legalább két oka van. A kiontott ártatlan emberi életek nagyon nagy száma, a gyilkosság brutalitása, a hatalmi arrogancia, illetve azoknak az értékeknek a védelme, amelyek a legnehezebb időkben is megtartották a székelységet: a szabadság feltételek nélküli szeretete, az önálló közösségi vezetés elsőbbsége, a múlt és a jövő iránti egyidejű felelősség erőteljes jelenléte a családi és közösségi életben – mondta egyebek mellett az RMDSZ elnöke.