Az érettségi hangulatáról

Tizenkét év margójára

A líceumi évek alatt a diáknak megszámlálhatatlan alkalommal elmondják a tanárok, hogy „tanuljatok, hiszen mindjárt itt van az érettségi!”. A legtöbb diák erre magában legyint egyet, mondván, hogy addig még is sok víz lefolyik a Maroson. Inkább foglalkoznak a ballagással és az utolsó iskolai hónapok meghatározó eseményeivel. Végül eljön a ballagás és a bankett, ami lezárja az iskolai éveket. Egy részük pedig csak ekkor jön rá, hogy a líceumi évek nagy megmérettetése, az érettségi még hátravan, ekkor fognak neki tanulni, reggeltől estig a tankönyveket bújják. Azonban minden diák, azok is, akik valóban sokat, több hónapot készültek az érettségire, gyomorideggel mennek be a terembe, és várják a tételt. 

Idén különösen stresszes volt az érettségi, hiszen be kellett tartani az előírásokat, és azok, akiknek magasabb volt a testhőmérséklete 37,3 Celsius-foknál, nem mehettek be vizsgázni. Ez minden diák számára egy plusz stresszfaktor volt. Ezenfelül a maszk sem segítette őket a koncentrálásban. Csak akkor nyugodtak meg némiképpen, amikor lejárt az összes írásbeli próba, ezután azonban még következett pár gyomorideggel teli nap, amikor várták az eredményeket, és reménykedtek, hogy sikerült olyan dolgozatot írniuk, ami elég a kívánt jegyhez.

Összeállításunkban diákokkal az érettségi hangulatáról beszélgettünk az utolsó vizsga után. 

Vadadi Tekla Anna: Jó volt újra találkozni az évfolyamtársakkal

Számomra az érettségi egy különösen érdekes megmérettetés volt, ebben nagymértékben közrejátszott a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet. Nem tudom összehasonlítani az előző évek érettségijével, mert szerencsére nekem ez volt az első alkalom, hogy érettségiztem – nagyon remélem, hogy egyben az utolsó is. Voltak előírások, amelyeket be kellett tartanunk. Be kellett tartanunk a távolságot, maszkot kellett hordanunk, illetve különböző helyeken mentünk be az iskolába. Ezeket leszámítva megvolt a normális vizsgahangulat. Ami nagyon jó érzés volt, hogy újra találkozhattunk az osztálytársainkkal és évfolyamtársainkkal. A próbák után pedig megbeszélhettük a dolgainkat, az érettségivel kapcsolatos gondolatokat. Továbbá meg kell említenem, hogy elég stresszelős típus vagyok, de próbáltam uralkodni magamon, próbáltam megfogalmazni magamnak, hogy tanultam. A teremben már valamelyest megváltozott a hangulatom, nagyon vártam, hogy megtudjam a tételt, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, de akkor is azon voltam, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. 

Összességében elmondhatom, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Az eredményt még nem tudom, de remélem, hogy jó lesz, és elérem a kitűzött célt.

Hodor Adrienn: Elmondani sem tudom, mennyire jó érzés, hogy lejárt

Meglátásom szerint az érettséginek megvolt a hagyományos hangulata, azt leszámítva, hogy maszkban kellett írnunk és volt egy csomó előírás. Engem például a maszk eléggé zavart, szerencsére volt egy annyi engedmény, hogy lehúzhattuk az orrunk alá. Valamint az is meg volt határozva, hogy hol kell bemennünk az iskolába, de szerintem ezektől eltekintve ugyanolyan körülmények voltak. A stressz sem maradt el, én első nap, a román érettségi napján voltam a legstresszesebb, utána egy kicsit alábbhagyott a gyomorideg. Az utolsó próba előtt is izgultam, de most már, a próbák után, felszabadultam. Így utólag arra a következtetésre jutottam, hogy nem voltak olyan nehezek a tételek, mint amire számítottam, éppen ezért elég jól sikerült. Azonban nem szeretném elkiabálni, hiszen csak akkor fogom megtudni, hogy valóban sikerült-e, amikor közzéteszik az eredményeket. De még így is, az eredmények hiányában, el kell mondanom, hogy nagyon jó érzés túllenni rajta, el sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés számomra. 

Lukács Henrietta: Nem izgultam a vizsgák miatt

Az elején meglepődtem magamon, hiszen egyáltalán nem izgultam a vizsgák miatt, sőt annyira nyugodt voltam, hogy úgy éreztem, kellene egy kis izgalom, hogy tudjak teljesíteni. Nagyon furcsa volt több mint három hónapi kiesés után visszatérni az iskolai környezetbe, és újra beülni a padba, hiszen elszoktunk már az iskolától. De számomra jó élmény volt, jó érzés volt utoljára diákként visszatérni abba a tanintézménybe, amelynek négy éven keresztül tanulója voltam. Hozzáteszem, hogy különös volt a sok előírás, bár ezek nem voltak annyira kemények, mint amivel az elején ijesztgettek minket. Ezekkel kapcsolatban véleményem szerint a távolságtartás sem volt komolyabban véve, mint az előző években. A maszk valamilyen szinten zavaró volt, mert akadályozott a megfelelő légzésben, illetve az állunkat is zavarta, hogyha lehúztuk, viszont ez sem volt annyira túlszabályozva, hogy ne lehessen túlélni. Én úgy érzem, hogy az egész egy szempillantás alatt lejárt, és nem volt annyira nehéz, mint amire én is és sokan mások számítottak. Ezek fényében elmondhatom, hogy szerintem jól sikerült, bizakodva várom az eredményeket, és remélem, hogy meglesz a befektetett munkának az eredménye, mert úgy érzem, hogy sokat készültem erre a megmérettetésre. Mindenképpen szeretnék 8,50-es érettségi átlag felett teljesíteni, de nem szeretném elszólni magam.