Az elítéltek tanácsa: „Hallgassatok szüleitekre!”

A Maros Megyei Rendőr-felügyelőség bűnözésmegelőző osztálya és a marosvásárhelyi börtön közös projektje keretében idén hatodik, egyben utolsó alkalommal találkozhattak középiskolások elítéltekkel, akik személyes tapasztalataikat osztották meg a diákokkal a börtönéletről, a szabadság értékéről, és jó tanácsokkal látták el a fiatalokat. 

Szerdán, június 7-én a megyei rendőr-felügyelőség székhelyén tartott idei utolsó felvilágosító akción szászrégeni és megyeszékhelyi líceumok diákjai voltak jelen.

Amint Gabriela Pîncă rendőrbiztos, a Nyisd ki az eszed, ne légy elítélt! címet viselő bűnözés-megelőzési projekt vezetője elmondta, a megye összes líceuma feliratkozott a hasonló találkozókra, a tanárok és diákok visszajelzése szerint pedig egyre nagyobb az érdeklődés. Amennyiben olyan gondolatokkal távoznak, hogy fontos a család, a szülők csak a gyermekük javát akarják, még ha nem is értik meg mindig, hogy nem mindegy, milyen baráti körhöz tartoznak, akkor mindazok, akik hozzájárultak a hasonló találkozókhoz, joggal érezhetik úgy, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. 

Ovidiu Rîtea, a marosvásárhelyi börtön főfelügyelője szerint a fogvatartottak élettörténeteinek a megismerésével a fiatalkorúak számára hasznosak lehetnek az ilyen jellegű találkozók. Egyik elítélt, Comşa Petru Eugen szerint a hasonló párbeszédek építő jellegűek, mert abban az esetben, ha a fiataloknak lehetőségük nyílik bűntényben részt venni, valószínűleg eszükbe jut, amit ma itt hallottak. „Annak idején, ha szemtől szemben találkozhattam volna elítéltekkel, és ennyire őszintén vallanak az érzelmeikről és az általuk megélt börtönéletről, talán kétszer is meggondoltam volna a tetteim következményeit.” 

 

A pénzimádat ára

A két Maros megyei meghívott elítélt önszántából vállalta a találkozást. Egyiküket szélhámosságért és emberölésért ítélték 24 évi börtönre, a másikuk két és fél évet kapott sikkasztásért. Mindketten az elszigetelődés fájdalmát emelték ki, azt, hogy a bezártság mellett elviselhetetlen a barátok, rokonok elvesztése, akik eltávolodtak tőlük. Az emberölésért fogva tartott a feleségét is elvesztette, aki új életet kezdett. Mint mesélte, csupán a szülei tartottak ki mindvégig mellette, akik azonban mindenüket pénzzé tették azért, hogy a három évig előzetes letartóztatásban lévő gyermekük perköltségeit kifizethessék. Becsületes, vidéki vállalkozók gyermekeként megfelelő neveltetésben részesült, de gyerekkora óta jellemző volt rá, hogy a szülőktől kapott zsebpénz sosem volt elég számára. Felnőttkorában is a pénzimádat hajtotta, minél többet keresett, annál többre vágyott. „Meg voltam győződve arról, hogy a szélhámosságra alapozott ingatlanügyleteim annyira tökéletesek, hogy sosem fogok lebukni. Ez azonban nem így van. Annak ellenére, hogy a közjegyzőktől kezdve a rendőrségig mindenhol olajozottan zajlott az okiratok hamisítása, egy véletlen folytán mégis lebuktam, ennek egyik fő oka az volt, hogy azok, akiket barátaimnak gondoltam, csupán társaim voltak a szélhámosságban, és valójában engem is át akartak verni. Mert egy szélhámosnak milyen barátai lehetnek? Csakis szélhámosok, csalók, akárcsak ő maga. Ezért azt tanácsolom mindannyiotoknak, hogy hallgassatok a szüleitekre, még akkor is, ha sokszor idegesítőnek tűnik a tanácsuk. Ők tapasztaltak, és kívül-állóként jobban látják a rátok leselkedő veszélyt. Amikor pedig bajban vagytok, minden barát kihátrál mögületek, csak a szülők maradnak mindvégig gyermekeik mellett, bármennyire is szégyenkeznek annak tettei miatt.” Kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy tettei megbánása, az áldozat hozzátartozóinak a fájdalma mellett legjobban az gyötri, hogy a szüleinek rengeteg bánatot, szégyenérzetet és anyagi nehézséget okozott. 

Az egyéni élettörténetek meghallgatását a diákok kérdésáradata követte, amire többnyire kimerítő választ kaptak. A jövőképüket illetően az elítéltek optimisták, az is, akit huszonévre ítéltek, mivel tizennégy évet már letöltött, jó magaviselet miatt pár év múlva szabadulhat. Mint mondta, tisztában van azzal, hogy rengeteg elutasítással kell számoljon, mert egy gyilkosság miatt bebörtönzött embert ő sem alkalmazott volna annak idején. A szabadság utáni vágya azonban erősebb mindennél, ezért a minimálbérrel is beéri majd, csak újra a szabad emberek életét élhesse.