Az elektori kollégium

Habár az elektori kollégium intézménye egyidős az Egyesült Államokkal, számos amerikai és külföldi számára rejtély az amerikai választási rendszer ezen elemének működése. Az AP amerikai hírügynökség összeállítása eligazítást ad az elektori rendszerről, amelyet az alapító atyák a közvetlen választás ellenőrizetlen hatalmától tartva emeltek be az elnökválasztási folyamatba.

KIT NEVEZÜNK ELEKTORNAK?

Az elektori kollégium jelenleg egy 538 tagból álló testület, amely formálisan megválasztja az Egyesült Államok elnökét. Az elektorok az országosan megrendezett választásokon a választópolgárok leadott voksai alapján szavaznak az elnök személyéről – döntési jogkörrel nem rendelkeznek. Az elnökké választáshoz 270 elektor szavazata szükséges. Az 51 tagállam annyi tagot delegálhat az elektori kollégiumba, ahány képviselővel rendelkezik az amerikai kongresszus alsóházában és a szenátusban. A legtöbb küldöttet Kalifornia állam adja. Az 1961-ben elfogadott 23. alkotmánymódosítás értelmében a törvényhozási képviselettel nem rendelkező főváros, Washington három elektort kapott, így emelkedett a kollégium tagjainak száma 538-ra. Az elektorok megválasztása minden államban máskor, általában néhány hónappal az országos választás előtt, az előválasztási folyamat részeként történik, számos esetben az állami jelölőgyűlés keretében. Az elektorok közé általában pártvezetőket, választott tisztségviselőket és aktivistákat választanak.

 

HOGYAN MŰKÖDIK AZ ELEKTORI RENDSZER?

A négyévente lezajló elnökválasztás alkalmával – legközelebb 2016. november 8-án – a választópolgárok a szavazólapon megjelölt elnökjelöltre adják le a voksukat, hivatalosan azonban elektorokat választanak. A szavazatok összeszámlálása után hat héttel az elektorok az adott tagállam székhelyén gyűlnek össze és adják le valójában voksaikat az elnökjelöltre és az alelnökjelöltre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elektori kollégium soha nem ül össze teljes létszámban. Körülbelül egy hónappal később a kongresszus mindkét házának közös ülésén a hivatalban lévő alelnök kinyitja az összes államból beérkezett, az elektori szavazatokat tartalmazó borítékokat és hivatalosan is bejelenti a következő elnök személyét. Ha egyik jelölt sem szerez többséget, az alsóház választja ki az elnököt és a szenátus az alelnököt. Ebben az esetben az alsóházban minden tagállam delegációja egy szavazattal rendelkezik, a szenátorok pedig egyetlen vokssal.

 

AZ EGYES ÁLLAMOK VÁLASZTÁSI RENDSZERE

Két állam, Maine és Nebraska kivételével az összes tagállamban és a fővárosban is „a győztes mindent visz” elve érvényesül, tehát az államban a szavazatok egyszerű többségét megszerző jelölt kapja meg a tagállam összes elektori szavazatát. Ebben a két tagállamban a „körzeti rendszer” elvét alkalmazzák. Vagyis az az elnökjelölt, aki a kongreszszusi körzetekben többségi alapon megnyeri a választást, egy elektori szavazatot kap, és a fennmaradó két szavazatot annak a jelöltnek adják, amelyik összeszámolva az egész államban a legtöbb voksot kapta.

 

KÖTELEZŐ-E AZ ELEKTOROKNAK A VÁ- LASZTÓK ÁLTAL MEGSZAVAZOTT JELÖLTRE ADNI VOKSUKAT?

Általában az adott elnökjelöltre kell leadniuk a szavazatukat, de nem minden esetben kötelező számukra, hogy a népakarattal tartsanak. Ez a szabály érvényes a hagyományosan republikánus Georgia államban, ahol Baoky Vu republikánus elektor Donald Trump republikánus elnökjelölt „bizarr és ostoba viselkedésére” hivatkozva múlt héten bejelentette, hogy nem a milliárdosra fogja leadni voksát. Órákkal később lemondott elektori tisztségéről. A választási törvény módosításáért küzdő FairVote nevű nonprofit szervezet számításai szerint több mint 150 „hűtlen” elektor van országszerte. 29 állam „párthűséget” vár el elektoraitól, és különböző mértékben bünteti őket, ha ezt nem tartják be. Az NCSL nevű civil szervezet szerint Oklahoma és Washington 1000 dollár értékű bírságot szab ki a szabálytalankodó elektorokra. Dél-Karolinában pedig büntetőjogi szankciókkal sújthatják a párt elvárásaival szembemenő küldötteket.

2000-ben Barbara Lett-Simmons, Washington elektora üres szavazólapot adott le mind az elnök, mind az alelnök megválasztásakor, így tiltakozva az ellen, hogy a fővárosnak továbbra is korlátozottak a képviseleti jogai. Az NCSL adatai szerint legutóbb 1972-ben fordult elő, hogy egy elektor szembement az előírásokkal: Roger L. MacBride virginiai republikánus elektor John Hospers libertariánus elnökjelöltre adta le a voksát pártja jelöltje helyett.

 

A VÁLASZTÁSI RENDSZER PROBLÉMÁI

Az Egyesült Államok egyes tagállamaiban „a győztes mindent visz” elven alapuló választási rendszerek miatt bizonyos jellemzők alapján kialakult, hogy az egész államot tekintve a többség stabilan demokrata vagy republikánus jelöltre szavaz. Emiatt az elnökjelöltek a választási kampányok során általában nem foglalkoznak külön az ilyen államokban élő amerikaiak problémáival. A National Popular Vote nevű nonprofit szervezet adatai szerint 2012-ben a kampányesemények kétharmada négy államban (Ohio, Florida, Virginia és Iowa) zajlott le.

Emiatt előterjesztettek egy úgynevezett nemzeti választási szerződést, amelynek értelmében az államok figyelmen kívül hagyhatnák az elektorok testületét, és az egyes államok többségi elve helyett annak az elnökjelöltnek a kezébe helyeznék a hatalmat, aki az 51 államban összesen a legtöbb szavazatot kapná. Ennek életbe lépéséhez legkevesebb 270 elektori szavazatra lenne szükség, egyelőre azonban mindössze 136-an csatlakoztak a kezdeményezéshez.