Az Azomureş kezdeményezése

Csütörtökön délután szimfonikus hangverseny volt a marosvásárhelyi Azomureş kombináthoz tartozó, egykor fotóérzékeny anyagokat gyártó részleg egyik csarnokában, emellett képzőművészeti és fotókiállítás is nyílt. Igaz, csak egy napra, mert a rendezvény tulajdonképpen jelzés volt az érdeklődőknek, akiknek felkínálják a lehetőséget, hogy művelődési eseményekre használják az üresen maradt helyiségeket. 

Olyan volt, mintha egy öreg hölgyet menyasszonyruhába öltöztettek volna. Annak rendje és módja szerint a szervezők pohár borral, vízzel, egy kis harapnivalóval fogadták a vendégeket az egyik csarnok bejáratánál, amelyet némiképpen rendbe tettek, amint említettük, azzal a céllal, hogy példaként szolgáljon azoknak, akik netán valamilyen művelődési céllal ezt a különleges helyet rehabilitálnák. A csarnok bejárata mellett egy erre kialakított helyen festőállványokon Olariu Gheorghe ismert marosvásárhelyi festőművész alkotásait láthatták az érdeklődők. A festmények Virgil Zăhan, Mircea Solovăstru és Vasile Mureşan gyűjteményéből származnak. Vaslépcsőn lehetett megközelíteni azt a teret, ahol a színpad állt. A téren óriáspannókon az Agerpres hírügynökség archívumából származó fotókból állítottak ki néhányat, amelyek a második világháborútól a kommunista korszakig olyan eseményeket ölelnek fel, mint az általános éhínség vagy a sport terén Nadia Comăneci történelmi szereplésének mozzanatai a montreali olimpián. 

A rendezvényt Ovidiu Maior, az Azomureş kombinát szóvivője nyitotta meg, aki többek között elmondta, a gyár szándékában áll az épületet „visszaadni a közösségnek”. Emlékeztetett arra, hogy a ’70-es években építették a japánok, és jó minőségű fényérzékeny anyagot gyártottak benne mind fotózásra, mind a kórházaknak. Aztán 1990 után fokozatosan leállt a termelés, és bezárt a gyár. Az Azomureş korábbi tulajdonosai – kis túlzással mondva – konzerválták a létesítményt. 2012-től más lett a főrészvényese az Azomu­reşnek, és az új tulajdonosok sokat mérlegelték, hogy mit lehet kezdeni az épületekkel. Végül más országok (Németország) tapasztalatából kiindulva, ahol az ilyen elhanyagolt ipari létesítményekből kortárs kulturális központ lett, jött az ötlet, hogy hasonlóval próbálkozzanak. 

Mihai Aniţei vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a gyár valóban a közösségért szeretne tenni valamit, ezért is nyitottak a szó szoros értelmében, és ezért támogatnak más kulturális rendezvényeket is. 

Az eseményen jelen volt Jean-Hubert Lebet svájci nagykövet is, akit „marosvásárhelyiként” üdvözöltek, hiszen többször járt már a városban. A nagykövet gratulált a kezdeményezéshez. Örömét fejezte ki, hogy a svájci tőkéjű Ameropa cégegyüttes hosszú távon gondolkodik, annak ellenére, hogy sokan ellenzik a kombinátot. Amit megígértek, azt betartották – mondta, és nemcsak a gyárbeli beruházásokra célzott, hanem erre az eseményre is. Bebizonyították, hogy Románia olyan ország, ahova érdemes befektetni, hosszú távú tervekben gondolkodni. Azt is elárulta, hogy mandátuma hamarosan lejár, de kellemes emlékekkel távozik majd országunkból. 

A nagykövet után Alexandru Giboi, az Agerpres vezérigazgatója lépett mikrofonhoz, aki ismertette a kiállítás témáját, történetét. S bár a fotógyár közelmúltja nem valami fényes, mondta, azért a múltra emlékezni kell, tanulni belőle, hogy a történelem ne ismételje meg magát. A kiállítás anyaga az ország múlt százada történéseinek, kimagasló, máshol kevésbé ismert eseményeinek illusztrációi. A Ceau­şescu-korszakról is számos fotót őriznek, de még nem tartották alkalmasnak kiállítani, mert vannak, akik úgy ítélnék meg, hogy azt az időszakot népszerűsítik. A kiállítás anyagát Kolozsvárról hozták, sajnos, csak erre az alkalomra állították ki a fotógyárban. 

A hivatalos beszédeket követő szimfonikus koncert fellépőinek is némiképpen közük van mind a kombináthoz, mind Svájchoz. Ugyanis a Romániából Svájcba települt Alexandru Gavrilovici hegedűművész 1993-ban úgy döntött, hogy hazajön, és Segesváron zenetábort indított, amelyből egyfajta akadémia lett. Évente augusztus elején 10 napra tehetséges zenészeket, elsősorban vonósokat hív meg, akik elmélyíthetik tudásukat, gyakorolhatnak az irányításával. Ma már számos volt hallgatója ismert és elismert zenekarokban lép fel szerte a világon. A kezdeményezést a svájci nagykövetség, 2013-tól pedig az Azomureş is felkarolta, és évente két ösztöndíjat ajánl fel a marosvásárhelyi Művészeti Líceum két tehetséges zeneművészeti hallgatójának, akik így ingyen vehetnek részt a segesvári nyári zeneakadémia tanfolyamain. 

A kamarakoncerten George Enescu, Arthur Honegger, Kovács Béla, Johannes Brahms, Wolfgang Amadeus Mozart, illetve Bartók Béla művei hangzottak el, az utóbbitól stílusosan román táncfeldolgozást választottak az előadók: Aurelian Băcan (klarinét), Alexandru Gavrilovici (hegedű), Andrea Duca (hegedű), Stéphane Giampellegrini (brácsa) és a kolozsvári Arcadia vonósnégyes. 

A koncert után a vendégek körbejárhatták a gyár üresen maradt helyiségeit, hogy ötleteket fogalmazzanak meg arról, miként lehet majd hasznosítani azokat.