Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-06-19 12:35:20
Mottó: Fenti világ csillagtükre üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Június 21-én, pénteken reggel lép be a Nap a Rák jegyébe, megkezdődik az asztrológiai és csillagászati nyár. A tavasz két kánikula közé ékelt esős-árvizes történet volt, amelynek megvoltak a tanulságai. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden természeti katasztrófa egyértelműen kilendíti az embereket a hétköznapok fásultságából, és megteremti az összefogás lehetőségét. Jó érzés segíteni magunkon, és még ennél is jobb: másokon. A víz a szimbólumok nyelvén érzelmeket jelöl, és mivel kívülről jött az áradat, azt jelzi, hogy az emberiség a lelkiekkel „hadilábon áll”. Túlzottan anyagias, materialista szemlélet uralkodott el a világban, és eltünedező délibábként keressük az érzéseket. Pedig enélkül az ember pont azt veszíti el, ami megkülönböztet, mondjuk, a hangyatársadalomtól. Isten gyermekei vagyunk, és képmásunkat egy sűrűn szőtt láthatatlan fátyol borítja, mely csillogó káprázattá alakítja a valóságot. A valódit nem ismerjük, az illúziót igaznak látjuk. Tévelygünk, és vakságunkban éleslátónak képzeljük magunkat.
A Rák jegyének a legmagasabb ideája a gondoskodás, a képi szimbólumban a csecsemőt szoptató anya. Az érzelmek önzetlen áramlása, mert az élet elején erre a lelki biztonságra van mindenkinek szüksége. A kisgyermekkor a lélek hullámzása és az összhang megtalálása a testtel. Ritmuskeresés a szülők, majd az óvoda által. Az apa, anya, óvónő triumvirátus segíti a kisgyermeket abban, hogy növekedjék testi-lelki-szellemi értelemben. A játék, a zene, a rajzolás, a kézműves tevékenységek, a mesék, a szabadban eltöltött idő építik a gyermeket. A tv, a számítógép, az okos telefon a kisgyerek ellenségei. Az ingerek, melyek függővé teszik, és bezárják a virtuális börtöncellájukba, később pedig a „kollektív magányosság” pályájára állítják. Az egészséges gyermek többnyire mindenhova szalad. Mozgásra van szüksége, mert aki mozog, szaporábban lélegzik, és a levegő szükséges az agy fejlődéséhez. Az életösztön vezérli a kisgyereket, „tudja, hogy mit miért tesz”. Ez ellen hat a „virtuális játékszerek” világa. Ingerei elkábítják, mágnesként bénítják (szimbolikusan értendő) a mozgásszerveket, és felpörgetik az agyat. Amikor egy mobiltelefon fölé görnyedő, vagy üveges tekintetű, tv-t bámuló kisgyereket látunk, tudhatjuk: egy súlyos tünetekkel járó betegség, a „boldogtalan felnőttség” előszobájában révedezik. Ajánlom figyelmükbe, hogy aki teheti, döntse el, milyen jövőt szán a gyermekének. És figyelmeztetem a sorozatfüggő nagyszülőket is, akik kis unokájukkal
„meghitten” élik elmagányosodott életüket, hogy gondolják meg: ér-e a gyermek szellemi fejlődése annyit, hogy bár kicsit zsörtölődve, de megnyomják a távirányítón a piros gombot?
A gyermek felelősségvállalás hosszú távon. Nincs kompromisszum, és nincs diplomácia: igyekeznünk kell biztosítani azt, ami NEKI a legjobb. Tudom, hogy sok áldozatot követel az egótól, rengeteg lemondást és időt. De higgyék el: a gyerekkel törődés hasznos idő, mely erősíti az érzelmeinket, a lelki életünket, a kreativitásunkat. Boldogabbá tesz, mint a legrafináltabb művészfilm vagy thriller, hogy a szappanoperákról ne is beszéljek! Jó lenne azt remélni, hogy néhányan meghallják az üzenetemet, és nem csak pusztába kiáltott szóként kering az újság lapjain és az internet áramköreiben.
Továbbra is várom leveleiket, véleményüket, kéréseiket és kérdéseiket az asztros@yahoo.com címen. Vigyázzanak egymásra!