Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves olvasók!
Idén március 20-tól április 19-ig tartózkodik a Nap a Kos jegyében. Ez a mi északi féltekénken tulajdonképpen a tavasz kezdete. Asztrológiailag most indul az új év. Normális születésnél a csecsemő fejjel tör előre, így születik a világra, ez az első küzdelme, az első győzelme. Nem véletlen az sem, hogy az asztrológiában a fejet rendeljük a Kos jegyéhez. Azt is mondhatjuk, hogy minden a fejből indul. Minden cselekedetünk előbb gondolatként születik meg, és utána lép a megvalósulás mezejére. Kezdetben vala az Ige, és az Ige testté lett. Ebben a periódusban érzékeljük a legnyersebben azt az erőt, ami által a természet megszületik, újjászületik. Az életbe lépés nyers, puszta, őszinte, egyenes energia. Tulajdonképpen a Kos embert is ezek a tulajdonságok jellemzik. Őszinteség, egyenesség, erő. Mostanában azt érzékeljük, hogy az igazság keresése sok esetben falakba ütközik. A mai világban, ahol a hamis információkat összekeverték az igaziakkal, nehéz rálelni a valódi valóságra. Felismerni az igazságot sosem egyszerű feladat. A manipuláció, a megtévesztés és a félrevezetés olyan magas szintet ért el, hogy ember legyen a talpán, aki rájön, hogy mi is zajlik körülötte. Történik a világban valami, egy esemény. Ennek mindig az interpretációját, a történetét kapjuk készen ilyen vagy olyan változatban. Aztán vagy elhisszük, vagy nem. Többnyire hajlamosak vagyunk abban bízni, ami tetszik az egónknak. A kellemetlent inkább hárítjuk. Ha érzelmileg kötődünk egy személyhez vagy akár egy eseményhez, akkor sokkal könnyebben válhatunk a megtévesztés áldozatává, mert az érzelmek és a racionalitás nincsenek jó barátságban egymással. Valamelyik életterületen mindenki meg kell élje a Kos minőséget. Találkozunk, ha tetszik, ha nem, az erővel vagy az erő negatív oldalával, az erőszakkal, a durvasággal, az agresszióval. Az emberiség valamikor a II. világháború után azt remélte, hogy lezárta a háborús időszakot. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy azóta is valahol a világban mindig van háború. A fegyveres összetűzésekben emberek halnak meg. Egy ideológia, de inkább gazdasági, hatalmi érdekek állnak minden konfliktus hátterében. Szinte érthetetlen, hogy most is a nyugati világban háborús propaganda zajlik. Most már nem elég Ukrajnának harci eszközöket, lőszereket küldeni, most már kitalálták, hogy jó lenne, hogyha Európa és a NATO katonákat is küldene. Valamikor azt mondták, hogy a történelem az élet tanítómestere. Kérdezem én: tanultunk-e a történelmünkből? Tanult-e Európa a saját történelméből? Le tudta-e győzni Oroszországot Napóleon? Vagy le tudta-e győzni a Szovjetuniót a náci Németország? Miért gondolják úgy egyesek, hogy az oroszokat le lehet győzni? Miért gondolják, hogy egy katonai nagyhatalom, amely több ezer atomtöltettel rendelkezik, csak olyan simán, karba tett kézzel fogja szemlélni, ahogy vereséget szenved? A legpesszimistább forgatókönyv esetén egy atomháború felé sodródunk, ami felér egy kollektív öngyilkossággal. Miért ne lehetne azon fáradozni, hogy fegyverszünet és béke legyen? Miért ne lehetne azért harcolni, hogy a felek megegyezzenek? Nyugalomra lenne szükségünk, valamilyen új biztonsági rendszert kellene megvalósítani a világunkban. Úgy tűnik, hogy Árész és Hádész hatalma feljövőben van. Mars és Plútó. A háború és az alvilág, a halál istene. Hol van a bölcsesség istene? Hol van Zeusz, aki végre megzabolázza a fölösleges vérontást, pusztítást, ami a mai világban zajlik? Csak reménykedhetünk, hogy az európai parlamenti választásokon és majd az amerikai elnökválasztáson azok az erők fognak felülkerekedni, amelyek meg fogják teremteni azt az új világot, amire tulajdonképpen a lelkünk mélyén mindannyian vágyunk.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
Március 20-án volt a boldogság világnapja. Ez alkalommal a világ országainak többségét átfogó felmérések készültek. A felnőtt lakosság közérzetét figyelembe véve Románia a 24. Magyarország az 56. helyre került a nemzetközi mezőnyben. A fiataloknál már más a helyzet, a romániai fiatalok (30 éves korig) a 8. helyen állnak, a magyar fiatalok a 36. helyre kerültek. A sorban a litvánok az elsők, a sereghajtók pedig a franciák.
