Ki ne ismerné az immár szállóigévé vált elnöki bölcsességet, miszerint a tél nem olyan, mint a nyár. Ehhez hasonló „gyöngyszemeket” meglehetősen gyakran hallani politikusok szájából helyi és központi szinten egyaránt. A szélesebb közvélemény azonban inkább a nagyobbak aranymondásait ismeri, gondoskodik erről a televízió. Mi magunk is csokorba kötöttünk néhányszor egy-egy kongresszuson, ilyen-olyan konferencián elhangzott nagyotmondásokat.
Ki ne ismerné az immár szállóigévé vált elnöki bölcsességet, miszerint a tél nem olyan, mint a nyár. Ehhez hasonló „gyöngyszemeket” meglehetősen gyakran hallani politikusok szájából helyi és központi szinten egyaránt. A szélesebb közvélemény azonban inkább a nagyobbak aranymondásait ismeri, gondoskodik erről a televízió. Mi magunk is csokorba kötöttünk néhányszor egy-egy kongresszuson, ilyen-olyan konferencián elhangzott nagyotmondásokat.
Az elmúlt napokban tartotta soros havi ülését a prefektúra kollégiuma. Ez egy olyan gyűlés, amelyet maga a kormánybiztos is úgy jellemzett, hogy elég lenne két-három havonként sort keríteni rá, de a szabály az szabály, ezt kívánja a kormány. Így aztán havonta „begyűjtik” a hivatalnak alárendelt igazgatóságokat, és két-három intézmény beszámol félévi, évi tevékenységéről, amit kérdéseknek kellene követniük, de az esetek túlnyomó többségében ilyesmire nem kerül sor. Maguk a beszámolók is hosszú, az intézmény szervezését és működését bemutató bevezetővel indulnak, majd többé-kevésbé részletes tevékenységi beszámolóval folyatódnak.
Legutóbb a vízügyi igazgatóság számolt be a 2005–2010 közötti árvizek romániai „tapasztalatairól”. Komoly és vaskos téma lehetne, amit ezúttal két és fél oldalba tömörített az előterjesztő.
Már a bevezető felkeltette a figyelmünket: „Az árvizek olyan természeti jelenségek, amelyek öröktől fogva léteztek és mindig létezni fognak, és nekünk, embereknek meg kell tanulnunk mellettük élni.” Tanulságos és logikus megállapítás. Legalább annyira, mint a „iarna nu-i ca vara”. Ezután az Európai Unió 2007-es, az árvízreszkír kezeléséről szóló direktíváit sorolta az előterjesztő, majd a 2010-es román „víztörvényt”, illetve az ennek alapján kidolgozott, az árvizek megelőzésére és menedzsmentjére vonatkozó nemzeti stratégiát említette. A stratégia az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Európára vonatkozó prevenciós intézkedéseire alapoz. Az előterjesztő a következő címszavakat sorolta fel: „A víz egy egész része”, „Gyűjtsetek vizet”, „Nagyobb teret a folyóknak”, azaz hagyjátok szabadon folyni a folyókat, „Együttélés az árhullámmal” és a többi. Végül arra a logikus következtetésre jutott, hogy nem létezik abszolút védelem az árvizek ellen. Ugyanakkor megállapította:
„A problémát a lehetséges védelmi fokozat, ennek a védelemnek a költségei, illetve a társadalom által elfogadott rizikó mértéke” szempontjából kell megközelíteni, illetve abból a szempontból, hogy „az árvízkárosultaknak is hozzá kell járulniuk az általános védelmi intézkedésekhez”.
Ezek után arról is szólt, hogy a klímaváltozás nyomán olyan természeti események is bekövetkezhetnek pár éven belül, amelyekre normális körülmények között százévente kerülne sor, majd felsorolta a Marostól a Szeretig és a Dunáig az összes, 2005–2010 közötti árvízkárokat. Ennyi. Mindössze egy dolog vált világossá: a tél más, mint a nyár, s az árvíz nem olyan, mint a szárazság.
