Az 55 éve végzett évfolyam

Szeptember 17-én vidám társaság gyűlt össze a Continental szálloda emeleti termében. Élő zene mellett beszélgettek, táncoltak fiatalokat megszégyenítő lendülettel, fürgeséggel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 55 éve végzett orvosai és gyógyszerészei, akik a nyolcvanadik évük felé tartanak, s az ország különböző helységeiből, illetve külföldről jöttek el a találkozóra. 

Ők már nem tartottak beszámolót orvosi, gyógyszerészi pályájukról, hisz néhány kivételtől eltekintve jobbára nyugállományban vannak. Amint a szervezők, dr. Pál György nyugalmazott gyermeksebész és dr. Csekme Márta nyugalmazott családorvos elmondták, számukra esősorban a találkozáson, az együttléten van a hangsúly. Azon, hogy jól érezzék magukat, elbeszélgessenek, emlékezzenek egyetemi éveikre, amelyek a nehézségek ellenére mégiscsak szépek voltak, hiszen a választott hivatást tanulták nagyszerű oktatóktól. Dr. Pál György bevezető szavai után Lakatos Gabriella kórházlelkész tartott áhítatot, akinek szülei évfolyamtársai voltak a találkozó résztvevőinek. 

Életükről és pályájukról a múlt évben megjelent és bemutatott emlékkönyvükben olvashattunk. A Sok szálból erős kötelék című kötet szerkesztője, dr. Bérczes Judit ny. tudományos főkutató a találkozón megköszönte dr. Hegyi (Szőri) Márta nyugalmazott gyermekgyógyásznak a könyvvel kapcsolatos elismerő szavait. „Azt szerettem volna, hogy írásos nyoma maradjon életünknek, sorsunknak, a régi orvosi iskolát képviselő szakmai tevékenységünknek, és hogy tudja majd, hogy kik voltunk, „aki rólunk beszél” (Wass Albert), mert verba volant, scripta manent, vagyis a szó elszáll, az írás megmarad. ”

Az utószóban olvasható, hogy az 1961-ben végzett évfolyam hallgatói nagyon fiatalon, 16-17 évesen kezdték meg egyetemi tanulmányaikat, és ők voltak az utolsó nemzedék, akik a még magyar tannyelvű egyetemen az elméletet és a gyakorlatot is anyanyelvükön tanulták. És ők voltak az elsők, akik számára „bezárultak a Vásárhelyen maradás útjai”. A kiváló tanáraiktól megszerzett tudás birtokában szórták szét őket egész Románia területére, különösen Moldovába. Színromán településeken is lelkiismeretesen, orvosi esküjüknek megfelelően végezték munkájukat, és sikeresen tették le román nyelven az összes vizsgát és versenyvizsgát. Ennek tudatában álltak ki a magyar tagozat önállóságának a törvény által is biztosított visszaállítása mellett az ötvenéves találkozón közzétett állásfoglalásukban, amelyet az azóta elhunyt dr. László Dénes fogalmazott meg és olvasott fel. A staféta átvételére kiszemelt kollégáik helyett, akik tudatosan készültek az egyetemi oktatói pályára, máshonnan toboroztak a többség nyelvét beszélő utánpótlást, s az évfolyam végzősei közül csak kevesek válhattak vargabetűk, nehézségek árán oktatókká. 

„A szemfényvesztés, hazugság” korszakában kollégáik közül sokan az 1956-os eseményeket követő politikai megtorlás áldozataiként nem vagy csak később fejezhették be az egyetemet, majd a küzdelembe belefáradva sokan menekültek külföldre. A 108 általános orvosból 45-en távoztak el végleg az élők sorából, tízen az utolsó öt évben. Az 55 éves találkozón 79-en vettek részt, 24-en az általános orvosi, hatan a gyermekgyógyászati és tízen a gyógyszerészeti kar végzősei közül – sorolta a számadatokat dr. Pál György. 

– 55 évvel ezelőtt szép reményekkel, fiatalos lendülettel kezdtük el a munkát azon a helyen, ami akkor jutott – emlékezik a marosvásárhelyi gyermeksebészeti klinika nyugalmazott sebészorvosa, a találkozó egyik szervezője. Szerettünk volna minél jobban fejlődni szakmailag – teszi hozzá, majd elmondja, hogy pályáját a maroshévízi kórház fertőzőosztályán kezdte, később családorvosként, és versenyvizsga után a marosvásárhelyi gyermeksebészeti klinika alorvosaként, majd sebész szakorvosaként folytatta a mindvégig életcéljának tartott hivatást. 

Dr. Csekme Márta nyugalmazott családorvos bevallása szerint szívesen vesz részt a középiskolai egyetemi találkozók szervezésében. Bár ő is szakosodni szeretett volna, két gyermekkel, özvegyen maradva 30 éven át Szentannán volt családorvos, majd nyugdíjasként a Carit-san rendelőben dolgozott. Elmondta, hogy nagy tervei vannak, Péterffy Attila nyugalmazott mérnökkel a vásárhelyi református temetőben nyugvó orvosok sírjait veszik számba, és dr. Péterffy Árpád nyugalmazott szívsebész-professzor támogatásával könyvben is megjelentetik édesapjának emlékére, aki könyvet adott ki a református temetőről. 

– Számomra az egyetem az életcélomat adta, a mesterség alapjait és az emberi tartást. Temesvárról jöttem Marosvásárhelyre, és azért választottam az urológiát, mert úgy tartottam, hogy a sebészeti ágak között technikai szempontból az első helyen áll – mondja dr. Bakos János nyugalmazott urológus főorvos, aki oktatta is választott szakját. Ő is hangsúlyozza, hogy magyarul tanuló egykori hallgatókként kollégái a világ minden táján helytálltak, és senkire sem volt panasz, hogy nem tudta megtanulni annak az országnak a nyelvét, ahova a sors sodorta. 

Meghatódva mondja, hogy egyik volt hallgatótársuk súlyos betegségből alig felgyógyulva is fontosnak tartotta, hogy részt vegyen a találkozón. Nagy örömmel hallgatták az udvarhelyi származású volt kollégájuk, a világhírű tudós, dr. Vánky Kálmán akadémikus üzenetét, amelyet dr. Brassai (Daróczi) Erzsébet olvasott fel. Vánky Kálmán a biológusi és orvosi oklevéllel is rendelkező szakember a termesztett növényekben nagy kárt okozó üszöggombák kutatására cserélte fel az orvosi hivatást. Bejárta az egész világot, és a ma ismert 1600 üszögfaj közül 400-nak a felfedezése az ő nevéhez fűződik. A világhírű tiszteletbeli akadémikus tübingeni kollégáival közösen kidolgozta az üszöggombák új, forradalmasító rendszerét, osztályozását. Az orvosi tanulmányait magyarul végzett tudós 1450 oldalas monográfiát közölt a világ üszöggombáiról angol nyelven. 

A Svédországban, majd jelenleg Németországban élő dr. Vánky Kálmán, aki azt vallja, hogy szíve még mindig erdélyi, a következőket írta ünneplő kollégáinak »…fáj, hogy megint nem lehetek veletek a találkozón (talán 5 év múlva???). Holnap estefele elő fogom venni a Jutka által szerkesztett nagyszerű „erős köteléket”’ és …. sorra nézegetni fogom a névsorban szereplő szálakat. Egy meggyújtott gyertya fénye mellett, Magdi fényképével (korán elhunyt felesége) az asztalomon gondolatban ismét egyetemista leszek, együtt veletek, ott, nagyon régen és mégis „itten”, mint boldog egyetemista korunkban akkor, amikor még „végzetünkből mit sem sejtőn” (Áprily Lajos – Halálpatak) tanultunk és készültünk fel az „ÉLETRE”. Az élettel kapcsolatos mindennapi elfoglaltságok mellett megpróbálok néha valami mást is tenni. Például egy nyílt levéllel válaszolni Orbán Viktor körlevelére, amelyből „kitűnik zseniális politikai előrelátása, hazaszeretete és bátorsága”, ahogy azt egy idős, kisebbségi sorban felnőtt, Nyugatra „kitántorgott” székely-magyar ember látja, aki azt üzeni, hogy számíthatnak rá a magyarság jövőjének a megvédésében« – fogalmazott a levélíró.