Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nem kell Nostradamus leszármazottjának lenni, sőt, még előrelátó „sokdés” szemüvegre sincs szükség ahhoz, hogy tudjuk, körülbelül hogyan játszódik majd le az idei pótérettségizők produkciója. Ilyenkor, augusztus derekán mindig jóízűen elmajszolgathatjuk a kutyás, szalonnás bölcsességet, elsóhajthatjuk, hogy bizony, akinek nem volt elég egy teljes esztendő a felkészülésre, aligha tudta összeszedni magát egyetlen – nyári örömökre csábító – hónapocska alatt. Csakhogy nem ennyire árnyalatmentes a kép. Igaz, hogy a tavalyinál is hervasztóbb nyári eredmények azt sugallják, hogy a diákok több mint felének kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy oklevéllel bizonyítsa érettségét, netán felsőbb fokon folytassa tanulmányait. (Meg persze továbbra is sokat vet a latban a szóbelik száműzése az érettségi átlagból.) Vannak viszont olyan tehetséges, művészeti képzésben részesült fiatalok, akiknek nem kevesebb, mint az egyetemi felvételin való részvétel függött a záróvizsga-sorozattól, és a román, illetve matek írásbelin szerzett érettségi jegy miatt – ha ideiglenesen is – elvesztették ezt a lehetőséget. Állítólag jövőtől – újra – módosul a forgatókönyv, a diákok a szaknak megfelelő tantárgy helyett több tárgy egyvelegéből vizsgáznak majd, és a művészetiseknek is megadatik az, hogy a képesítésüknek megfelelő területeken bizonyítsanak. Ki tudja, így lesz-e valóban, vagy egy év alatt ez az ötlet is kipottyan a kaméleonbőrből készült tanügyi tárcából? Nem lenne meglepő, elvégre mostanában egyre kevesebb a becsülete mifelénk a különleges képességű tizenéveseknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzetközi matematikai diákolimpián érmeket – három aranyat is – szerzett tanulók megjutalmazására – akik európai elsővé tették, világszinten pedig tizedik helyre emelték az országot, lepipálva ezzel a londoni sportesemények romániai szereplőit – nem volt pénz az államkasszában. Az ötkarikás játékokról hazatérő díjazottak viszont a törvény által előírt összegek kétszeresét kapták, az aranyérmesek például 70 ezer eurót. A matematikus gyerekeknek legtöbb 2000 euró járt volna, de teljesítményüket egy banival sem méltányolták „állambácsiék”. Ilyen hozzáállás mellett oktalanság azon ámuldozni, hogy egyre több tehetséges fiatal keresi idegenben a szivárvány végét. Még az is meglehet, hogy pár év múlva be kell majd vezetni a pótpótérettségit ahhoz, hogy elmondhassuk, az idehaza tárolható friss szellemi termésnek csak a fele ragyás.