ÁMOR NYULA ¿Qué horas son, mi corazón?

• 2023-06-30 12:00:00

• Bölöni Domokos

A bódé mögött mérsékelt lánggal ég az üst alatt a száraz rőzse. 

Jaj, Huliánna miről álmodozott, jajaj. Hogy menő a vállalkozása. Mint annak a csajszinak, ki a pirinyó tűzhely mellett nagyanyjától leste el, miképp válik néhány szegényes alapanyagból aromás-ízes gasztrocsoda. Aki már valahol a világ közepedes közepében, mint langalló szerelmes szívét, dalolva működteti a bizsu gourmé éttermet... A saját alkotását! És bűvöli ősízeivel a túlfinomult ízlésű elit vendégseregeket...

Akkor még kapd-el csajszi volt ez a Hámor Juli. 

¿Qué horas son, mi corazón?

*

Hoppá, de most nyúlpaprikást készít, és még sokáig, mindörökké Huliánna. 

Mert hát mit tudhat az ember a nyulakról. Egy képes újság szerint a nyúl valamikor régen kifogástalanul bátor állat volt. Például a középkorban, ha egy nyúl meglátott egy páncélos vitézt, övében buzogánnyal, vállán bárddal, egyáltalában nem szaladt el. Sőt leült, és gúnyos mosollyal nézte a páncélos vitézt. Ha pedig a vitéz támadólag közeledett feléje, a nyúl egyet-kettőt ugrott, azután 

megint leült, és megint gúnyosan mosolygott. 

Ó jesz, a régi görögök és rómaiak, valamint a középkori népek a nyulat még igen bátor állatnak tartották. Bátorságát a nyúl akkor vesztette el, amikor Schwarz Berthold föltalálta a puskaport. Ettől kezdve a nyúl bátorsága a lőfegyverek tökéletesedésével párhuzamosan csökkent, s fokozatosan süllyedt a nyúl a gyávaságnak, az erkölcsi züllöttségnek arra a fokára, hogy ma már fegyvertelen kis állat létére nem szégyell egy nagy dupla puskás vadász elől megfutamodni. 

A cikk hozza a díjnyertes belga óriás színes fotóját. Apró betűkkel ott alul: Nagy Lajos, és zárójelben 1928. Az ilyesmiket Huliánna nem szokja elolvasni. 

¿Qué horas son, mi corazón?

*

Persze később már nem izgatták a nyulak. Csak egy, feltehetőleg. 

Ámor Gyula.

A párkeresőben lelte. Tisztességes szándékú fiatalember megbízható partnert keres közös vállalkozás indítására. Jelige: AMOR NYILA.

Huliánna sokáig képzelődött a lángossütő mellett erről az Ámor Nyiláról. Szép barna férfi, biszti latin-ámérigó. Nem azonnal, csak erotikus álmai követelőzésének engedve írt a jeligére.

Azt írta Ámornak, hogy Me gustas tu, itt van tél borongo no verano.

Talált egy Józsit, aki kéthetente jött át, haza, s miután szerencsésen átért, vegyis nem kobozták el a szajrét, félrehúzott a kanyarban megbúvó bódéhoz, ahol Huliánna bizony erős erdélyi kisüstit is „forgalmazott” (átléptek az odaátiak bratyizni az ideátiakkal), na, s ez a Józsi hozott egy cédét, oszt azt hallgatta Huliánna, nem volt éppen olyan ábrándos, mint a Lambada a román forradalom napjaiban, de hosszú volt és nagyon pattogó, amivel bizti, hogy le tudná venni a lábáról az Ámor Nyilát.

Ez a Józsi feszt és mindig beajánlkozva ott durumolt Huliánna körül. Pl. önzetlenül ajándékozott minimális feláron zsebtelcsit, s ő fedezte fel azt is, hogy Ámor Nyila egy másik lapszámban megadja az e-mail-címét. 

Fordítsd le, hogy szeretlek én, jöjj vissza hozzám, kérte Huliánna. Az meg röhögte: Szeretlek én, mars el a háztól. (Merthogy ez megy a buliban.) De azért térült-fordult, seftelt-geftelt, valakivel megrittyentette a fordítást.

Meg is írta Ámor Nyilának Huliánna: Te amo, vuelve a mí, quiero besar febrilmente tu boca, así llora la nota, sin ti hay invierno sombrío y no más verano.

Ámor Nyila mit gondolhatott, vette a lapot, jött a válasz: En kapom megh te van nyelved te is zeretek en joj visa hoza m...

És Huliánna: Igen, igen, szerelmem. Szeretném lázasan csókolni a szád!... Úgy sír a nóta, nélküled borongós tél van, és nincs többé nyár... 

¿Qué horas son, mi corazón?

*

Elárasztotta szerelmét vallomásával. Mennyi az idő, szívem? Te lo dijo bien clarito, elmondtam szépen, érthetően:

Doce de la noche en la Habana, Cuba – Éjfél Havannában, Kubában. Once de la noche en San Salvador, el Salvador – Este tizenegy San Salvadorban, Salvadorban. Once de la noche en Managua, Nicaragua – Este tizenegy Managuában, Nicaraguában.

Mennyi az idő, szívem?

*

Me gustas Tu, Me gustas Tu, Me gustas Tu, Me gustas Tu.

Szeretem a repülőket, akárcsak Téged. Me gusta viajar, me gustas Tu. Szeretek kirándulni, akárcsak Te. Me gusta la mañana, me gustas Tu. Szeretem a reggelt, akárcsak Téged. Me gustas la viento, me gustas Tu. Szeretem a szellőt, akárcsak Téged. Me gustas soñar, me gustas Tu. Szeretek álmodozni, akárcsak Te. Me gustas la mar, me gustas Tu. Szeretem a tengert, úgy, mint Téged.

Que voy a hacer (3x) – Mitévő legyek? 

Je ne suis pas, nem tudom.

Je ne suis pas, nem tudom.

Je suis perdu. Elvesztem. 

*

Mielőtt végleg elveszett volna, érkezett a telcsijére még egy levél. 

„Bérbe vettem a volt nyárváradi állami mezőgazdasági vállalat gazdasága istállójának egy részét. Szeretnék egy sikeres nyúltenyészetet telepíteni. Élőállat-export lesz a profilunk. Tőkeerős társakat keresek.” (Lakcím, bankszámlaszám.) Gráma Gyula. 

*

A bódé mögött mérsékelt lánggal ég az üst alatt a gazos rőzse.

Ez a Józsi úgy átverte szegény Julát, de úgy, de úgy. Feleségül vette, lakodalomra nem tellett, de a bódé mögé kiszuperált szerelékeket hozatott a közeli falu romos kultúrházából: két kecskelábú asztalt, a leltárból rég leírt karosszékeket. 

Intézett szilvapáleszt, két hordó sert, számtalan pancsolt borokat – és persze az üstben rotyogott az ürü-nem-látta erdélyi berbécstokány. El is jöttek a vendégek, csak Julának nem volt ott senkije, mert a megbeszéltnél egy héttel korábban tartódott; Józsi azt mondta: el kell tűnnie, behívót küldtek a románok, pedig akkor már nem is volt költelező a sorkatonai szolgálat, de Jula mit tudta – és megtartották sietve... Se házasságterem, se pap, csak a buli – buzgón bömböldélt egy fürtös dídzsíí, vadul tekiherozótt, még az ég is belaskásodott... Oké na, jól mulatott a tisztelt vendégsereg. Zsebbéli haverok, szürkék és setétek, tollas üzletfelek, jámbor határőrök, főnökök és beosztottak, válogatott lotyók, egy-két falusi elöljáró, szóval mindenki.

Hajnalban azt mondta Józsi, nem háljuk el, mert úgyis már ezerszer elháltuk, húzok el, mert ha elkapnak, nekem zsále.

És eltűnt. Jula nem is emlékszik, végül kivel nászolta el az eseményt.

Józsi egyáltalán nem bajlódott a „tárgynyereményekkel”. A borítékokat viszont magához vette. Visszatérek, ha elmúlt a dzsuva, ha nem lesz már vészhelyzet Nevadában, kacagott, miközben puszikálta az ő (ezúttal) el sem hált menyasszonyát... 

De elvitte a borítékokat, egytől egyig. 

Vagyis egyet nem. Pompás, csipkézett szélű rózsaszín kóverta. Ez a te nászajándékod, tőlem: dugd a... kebeledbe, és ki ne bontsd, csak ha feljött már a nap...

¿Qué horas son, mi corazón?

*

Ennek éppen öt esztendeje.

Kavargatja a nyúlpaprikást, kezében az irkája a corazón csacskaságaival, és igen, megőrizte: ott a csipkésbugyigó-színű nászhordozó, a kedves boríték is.

Józsi sosem került elő – talán majd, ha szabadul, állítólag... Kisstílű szélhámos, ócska házasságszédelgő. Lehet, hogy fűben is mázas. 

Írt annak a Gyulának, hogy neki nincs pénze, de ő az, aki... Me gustas Tu.

Már nem vár semmit. Senkitől.

*

A bódé mögött mérsékelt lánggal perel a végzettel az üst alatt a gazos rőzse.

Jula a nyúlpaprit kavargatja.

Csúfondárosan pattognak a száraz ágak, nótájuk sziszegve száll a levegőbe.

Gráma Gyula, Gráma Gyula, szíven talált Hámor Jula?

Gráma Gyula, Gráma Gyula, nem talált meg Hámor Jula...

*

Tűzbe a dalos irkát. 

S a Józsi „nászi” borítékját. 

Mennyi az euró benne?

Semennyiszer ugyanannyi. 

Jönnek a fáradt szondások estefelé. Olajat találtak, közel a fúrótorony.

Minek érzik az illata, Jula te?

Gyertek már, finom a nyúlpaprikás.

Ó, hogy a fene enné meg.

*

A tűz pokoli lángjába minden.

Józsi nászi ajándéka.

Kurvaszínű bugyigóban, elsárgult újságpapíron:

„¿Qué horas son, mi corazón?”