Általános tudnivalók az igazságszolgáltatásról (I. rész)
A gyakorlatban sokszor találkozni azzal a problémával, hogy amikor az átlagember először kerül kapcsolatba az igazságszolgáltatással, nincs tisztában bizonyos alapvető igazságügyi fogalmakkal, annak ellenére, hogy az igazságszolgáltatás működése a jogállam garanciája, amely nélkül nincs demokrácia.
A gyakorlatban sokszor találkozni azzal a problémával, hogy amikor az átlagember először kerül kapcsolatba az igazságszolgáltatással, nincs tisztában bizonyos alapvető igazságügyi fogalmakkal, annak ellenére, hogy az igazságszolgáltatás működése a jogállam garanciája, amely nélkül nincs demokrácia. Megérne egy külön misét az is, hogy az elemi és középiskolában például a felsőfokú matematika biflázása mellett a polgári-civil nevelés, a törvénykezési és törvényhozási alapfogalmak tanítása, személyiségfejlesztési, társadalomműködési alapfogalmak, személyes pénzügyi menedzsment, önkéntesség ösztönzése és más hasonló tantárgyak is helyet kellene kapjanak. Ha így lenne, akkor talán az egyszeri ember és négyévente választópolgár is tisztában lenne az ügyész-ügyvéd-bíró-közjegyző-jogász különbséggel, vagy tudná, hogy mi a különbség a parlament és a kormány között, vagy, hogy egy városon áthaladó rossz útért nem mindig a polgármester a hibás. Jelen cikksorozatban néhány, az igazságszolgáltatással kapcsolatos alapfogalmat és tudnivalót foglalunk össze, azokra a kérdésekre alapozva, amelyekkel az évek során találkoztunk.
1. A tárgyalások a tárgyalóteremben zajlanak, amelyek alapesetben nyilvánosak, a belépés pedig szabad mindenki részére, természetesen az általános illemszabályok betartásával (pl. mindenki számára nagyon zavaró a mobiltelefon csöngése). Ha a tárgyalás nem nyilvános, erről a szolgálatos csendőr/apród értesíti a jelenlevőket.
2. A bírósági tárgyalásokon a döntést a bíró (judecător, preşedinte de complet) hozza meg, az ügyész (procuror) már nem „mindenható”, mint az a kommunizmusban gyakorlatilag történt, ugyanolyan résztvevő, mint a többi fél.
3. Az ügyész szerepe elsősorban a nyomozati szakaszban hatványozott, amelyben felügyeli a rendőrség által végzett nyomozást. Az ügyész is bizonyos kiemelt esetekben nyomozhat, de alapesetben ez a rendőrség dolga. A kifogásolt rendőri/ügyészi intézkedéseket a felettes ügyésznél vagy a bíróságon lehet megóvni.
4. A polgári perek általában illetékkötelesek (taxă judiciară de timbru), a tévhittel ellentétben nem mindig a pertárgy 10%-át kell befizetni, az illetékszámítás ennél bonyolultabb, illetve vannak fix illetékű keresetek is. Az illetékeket a polgármesteri hivatal kasszájába kell befizetni. Bizonyos esetekben, a családi jövedelem családtagokra leosztott mértékének függvényében illetékmentességért, -csökkentésért vagy -felosztásért lehet kérvényt beadni, a jövedelmet igazoló iratok becsatolása mellett, erről a bíróság dönt.
5. A büntetőperek illetékmentesek, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkit fel lehet jelenteni „ingyen”, és majd a rendőrség „jól elintézi”, mert az alaptalan feljelentésnek is vannak következményei.
6. Tanúskodni a beidézett félnek állampolgári kötelessége, a meg nem jelent tanút elővezetheti a bíróság, vagy ha más megyében van a lakhelye, megkeresett bíróságon keresztül is kihallgathatja, költségeit az elmarasztalt fél megtéríti.
7. Az elkezdett polgári – és nem csak – perekkel foglalkozni kell, mert ha a bírói rendelkezéseket nem tartják be, a bíró a pert felfüggesztheti, amely bizonyos idő után elévül, ami a gyakorlatban azzal egyenlő, mintha be sem adták volna.
8. Az igazságszolgáltatás határidők mentén működik, panaszra, fellebbezésre, követelések benyújtására mindig jogvesztő határidők vannak. Így például szabálysértési jegyzőkönyv ellen 15 napon belül lehet panasszal élni, fellebbezni alapesetben 30 napon belül, a közléstől számítva, pénzügyi követelést 3 évig lehet érvényesíteni (ez utóbbi nem jogvesztést jelent, csak bírósági érvényesíthetetlenséget).
9. Az, hogy a bíró döntött, nem jelenti azt, hogy megszerkesztette az indoklást. A döntés önmagában nem elég, bizonyos időn belül a bíró köteles megszerkeszteni a határozatot, amelyet aztán kiközöl a feleknek, akiknek lehetősége van fellebbezni ellene. A határozat megszerkesztését a bírók általában időhiány miatt elhúzzák, ez ellen jelenleg – sajnos – semmilyen szankció nincs.
10. A bírók legtöbbször nem döntenek azon a napon, amikor lezárják a tárgyalást, hanem elhalasztják a döntéshozatalt néhány nappal, de van, hogy 1-2 héttel is, és az is előfordul, hogy ezt többször is megismételik. Ilyenkor nem kell semmilyen hátsó szándékra gyanakodni. A bíró is ember (általában).
11. A tárgyalásokon nem az számít, hogy mit tudunk, hanem hogy mit tudunk bizonyítani, illetve hogy minek van jelentősége, relevanciája.
12. Az ügyész nem az államot képviseli, nem is a vádat, hanem a társadalom érdekeit, tehát nem kell rá ellenségként tekinteni.
13. Strasbourg nem old meg mindent. Sőt. Strasbourghoz fordulni csak jogerős és végrehajtható döntés esetén lehet, az ottani bíróság pedig nem tárgyalhatja újra az ügyet – másképpen megsértené az állami szuverenitást –, csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárás során csorbultak-e az Emberi Jogok Európai Egyezményében garantált jogok (pl. a védelemhez való jog, a méltányos és belátható időn befejeződő eljáráshoz való jog). Ez az oka annak, hogy a Strasbourgi Bírósághoz érkező panaszok 97%-át elutasítják mint olyant, amely nem tartozik a hatáskörébe. A Strasbourgi Bíróság nem azonos az Európai Unió Bíróságával.
14. A rossz bírói döntést is végre kell hajtani. Általában egy döntés valamelyik fél számára nem kedvező. A bíró nem felel a rossz döntésért, ellene csak fellebbezni lehet. A bírót vagy az ügyészt fel lehet jelenteni a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnál (Consiliul Superior al Magistraturii) fegyelmi vétségekért, de az a döntésen nem változtat. Az ügyvéd ellen is lehet fegyelmi eljárást kezdeményezni a területileg illetékes kamaránál. Fölösleges egy perrel kapcsolatosan az állam intézményeit mindenféle petícióval megkeresni, a bírói döntésbe egyik sem szólhat bele. Bűncselekmény esetén természetesen fel lehet jelenteni bármelyik felet, beleértve az ügyvédet is. Ha bűncselekményért elítélnek egy bírót/ügyészt, azt általában kizárják a bírói/ügyészi karból, ügyvéd esetén ez nem mindig így van.
15. A bíró és az ügyész független kell hogy legyen, az ügyvéd viszont nem. Az ügyvédi szakma nem foci, tehát nem létezik a „védő-ügyvéd” – „támadó ügyvéd” dichotómia, bármelyik ügyvéd beadványai lehetnek védekező vagy „támadó” jellegűek.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
