Alkotói ösztöndíjas lett Pethő Rebeka

Élet a kegyetlenség közepette is

Múlt héten tette közzé a Communitas Alapítvány az alkotói ösztöndíjak elnyerésére meghirdetett idei pályázata elbírálási eredményeit. A nyárádkarácsonyi Pethő Rebeka elsőéves zeneművész egytemista is a nyertesek között van. Alkalmazkodott a járványhelyzet lehetőségeihez is, de visszavágyik a nagyváros forgatagába és a színpadra.

Pethő Rebeka éppen húsz évvel ezelőtt született egy nyárádkarácsoni családban. Nagyon korán fontos lett számára a zene, édesanyja szerint hamarabb kezdett el énekelni, mint beszélni, később a helyi egyházközségnél tanult furulyázni. Nagynénje ismertette meg vele a népi éneklés szépségeit, népdalokat és hangképzést tanított neki. Rebeka négy évet táncolt a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttesben, amelyet meghatározó idő-szaknak tart. Szülei nem zenészek, de zeneszerető és kultúrát támogató emberek. Testvére, Pethő Csaba, aki már a marosvásárhelyi művészeti líceum tanulója volt, támogatta abban, hogy a klasszikus zenét is megismerje, elsajátítsa. Ez volt az a műfaj, amely valóban elvarázsolta őt. Rebeka jelenleg Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanul klasszikus fuvolát elsőéves hallgatóként, Oross Veronika zenei irányítása alatt. A középiskolát a marosvásárhelyi művészeti líceumban végezte, ahol Geréd Jolán volt a tanára, ő indította el ezen a pályán, és nyújtott biztos alapot számára a klasszikus zene elsajátításában. 

Használni a tálentumokat

A Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjpályázata célja az erdélyi magyar kultúrát gazdagító művek létrehozását ösztönző alkotói feltételekhez való hozzájárulás, a művészet társadalmi közmegbecsülésének kifejezésre juttatása. Ezért havi 900 lej értékben nyújt támogatást idén 39 romániai, 35 év alatti magyar alkotónak az irodalom, a vizuális, zene- és színházművészet, film, televízió, rádió és multimédia területén. A 151 pályázó egyike volt Pethő Rebeka, aki azért jelentkezett a kiíráson, hogy anyagi alapot teremtsen saját koncertek szervezésére, szakmai eszközök beszerzésére, továbbképzéseken való részvételre. 

Több tehetségtámogató pályázatot írt már, több-kevesebb sikerrel. Sok időbe telt, amíg el tudta fogadni a sikertelenségeket, de mindig erőt kapott a további tervezéshez, alkotáshoz, munkához – mesélte. A Communitas Alapítvány ösztöndíjára tavaly is pályázott, akkor nem tudták támogatni, túl fiatal volt és nem volt még elég eredményes, éppen ezért különleges számára az idén elnyert díj. A jelentkezéshez elsősorban motivációra, elszántságra és elképzelésre, szakmai tervre volt szüksége. Minden pályázónak be kellett küldenie egy adatlapot, részletes szakmai önéletrajzot és egy alkotói tervezetet. Nem volt egyszerű dolog egy fogalmazásban kifejteni, mi is az elkövetkezendő évben a terve, főleg ebben a helyzetben, amikor nem tudhatják az előadók, mikor játszhatnak újra közönség előtt, de ő úgy érzi, a kitartásával, ötleteivel és eredményeivel bizonyítani tudta, hogy jó célra fordítaná az ösztöndíj nyújtotta óriási segítséget. A havi összegeket koncertszevezésre és egy új mesterhangszer beszerzésére kívánja felhasználni. Tervei között előadások megszervezése szerepel, testvérével, Csabával fuvola-gitár kettőst játszanának közös koncerteken különböző helyszíneken, ezenkívül szeretnének ismét együttműködni a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával. Rebeka célja mindenekelőtt, hogy muzsikáljon az embereknek, és érzelmeket váltson ki belőlük, használja azokat a tálentumokat, amelyeket a Jóistent rábízott. Ugyanazt gondolja, mint Kodály Zoltán: „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken”.

Megtalálni a nyugalmat a kegyetlenségben

A járvány miatt március elején Magyarországon is bezárták az egyetemeket, így Rebeka hazautazott szüleihez a Nyárádmentére. Kellett egy kis idő, amíg elfogadta a helyzetet, az otthon ülést. Mivel a szükségállapot kezdetén elmaradt egy zenekari közreműködése és turnéja, valamint egy szólóestje a budapesti Művészetek Palotája Üvegtermében, szomorú és reményvesztett volt – vallotta be. Később kezdte ebben a helyzetben is megtalálni a szépséget, nyugalmat. Most már ki meri mondani, hogy szüksége is volt egy kis pihenésre, megállásra. Jelenleg távoktatás folyik az egyetemen, így a napjai nagy részét tanulással, kutatással, zenehallgatással és gyakorlással tölti. A maradék idejében sokat olvas, és távoktatásban ő is kis muzsikus „palántákat” tanít, de sokat tartózkodik a természetben is.

Nagy kihívást jelent számára az itthon ülés, ugyanis eddigi élete a tanulás és fellépések mellett az utazásról, nyüzsgésről szólt. Hiányzik számára a nagyváros, a zeneakadémia csodálatos épülete a kedvence. Csak tavaly szeptember óta tanul ott, mégis erős kötődést érez iránta, ezért hagyott űrt az akadémia zsibongó épületei, a barátok, kedves arcok hiánya. Ám az itthoni lét mégis hasznos, hisz van ideje ötletelni a jövőbeli kon-certek kapcsán.

Azzal, hogy külföldön tanul, az otthonától nem szakadt el, és nem is szeretne. Azt, hogy Erdélyben született és itt nőtt fel, mindig büszkén vállalja, hiszen ez fontos része a művészetének. A tanítási szüneteket és ünnepeket mindig itthon, a családdal tölti, és tanulmányai közben és után is szeretne Erdélyben is tevékenykedni.

Rebeka lassan két hónapja itthon van. Nem fél a járványtól, de félti a család idősebb tagjait. Amint fogalmazott: „Ténylegesen megtapasztaltam ennek a járványnak a legkegyetlenebb oldalát, hiszen Nyárádkarácsonban sok a megfertőződött lakos”. 

Együtt örülnek a sikernek

Fodor Flóra nyárádremetei tanítónő, a lány nagynénje és keresztanyja, már kiskorától követhette Rebeka fejlődését. Zenei képességei korán megmutatkoztak, így követhette bátyját a művészeti iskolába. A népdaléneklés iránt is érdeklődést mutatott, így a kántortanító rokon elkezdett foglalkozni vele. Hamarosan meg is nyert egy megyei népdalvetélkedőt, de közben a művészeti iskolában is kezdett sikereket elérni fuvolaszólistaként. Tehetsége, céltudatossága, kitartása, munkabírása és a zene iránti szakmai alázata hamarosan nyilvánvalóvá vált, és „lenyűgözött az a profizmus, ahogyan haladt előre a zenei fejlődés útján”. Ehhez természetesen az anyagi feltételeket is meg kellett teremteni. A szüleitől minden lehetséges támogatást megkapott, de a nagy értékű zenei eszközök beszerzésére, a zenei képzésekre és a versenyekre már nem mindig jutott a család bevételéből. Egy saját, minőségi hangszer beszerzése is hamarosan szükségessé vált, ezért vizsgálni kezdték a pályázati lehetőségeket, és együtt sorra nyerték meg azok jó részét – emlékszik vissza a rokon, aki kezdetben egyedül írta a pályázatokat Rebekának, de a későbbiekben a lány is a segítségére volt, és megtanulta ő is, hogyan állítsa össze a jó pályázati anyagot. „Sikereire nagyon büszkék vagyunk, a most elnyert ösztöndíjának is együtt örül a család” – mondta el lapunknak a pedagógus.