Ahogy Erdélyi Lajos látta Sütő Andrást

A Sütő Andrásról szervezett műhelykonferencia első napja egy tárlattal zárult. Az életművet elismerően méltató vagy kisebb-nagyobb mértékben elmarasztaló előadókat a valóságos Sütő-képpel való találkozásra hívták meg a Stúdió Színház előcsarnokába.

Fotó: Karácsonyi Zsigmond

A Sütő Andrásról szervezett műhelykonferencia első napja egy tárlattal zárult. Az életművet elismerően méltató vagy kisebb-nagyobb mértékben elmarasztaló előadókat a valóságos Sütő-képpel való találkozásra hívták meg a Stúdió Színház előcsarnokába. Erdélyi Lajos kiállított fekete-fehér fényképei vezettek végig az író életén, „a mosolygós playboytól” – aki húszévesen lett főszerkesztő –, a rendszer kegyeit élvező író-politikuson át „a diktatúra konokká váló ellenfeléig”.

A jól vagy kevésbé ismert képeket Lázok János irodalomtörténész, a konferencia főszervezője ajánlotta a nézők figyelmébe. Az író életét közvetlen munkatársként végigkövető fotóriporter, Erdélyi Lajos 2009-ben megjelent kötetét – A túlélés műhelyei (amelyet a Korunk adott ki) Csortán Ferenc méltatta.

Az arcképcsarnokot megalkotó fotóművész, aki évekig az Új Élet belső munkatársa volt, a lélekből készített képek mellett írott portrét is rajzolt az erdélyi magyar irodalom és képzőművészet jeles képviselőiről. Köztük Sütő Andrásról is, akinek 30 éven át fotózta behízelgő mosolyát, töprengéseit s a keserűség ráncait, amelyek arcára gyűrődtek. A képeken megjelenik a pusztakamarási ház, annak udvarán az édesapa, akinek viszontagságos történetét a Félrejáró Salamonban örökítette meg. A kettős portrén édesanyjával néz ki a szülői ház ablakán, s együtt vannak a kút mellett, ahol könnyű álmot ígérve biztatta fiát, hogy írja meg a szülőhely s abban a mezőségi család tanulságos történetét. A 22 fényből és árnyékból szőtt vallomásos dokumentum mellett, amelyek közül egyesek a Sütő-könyveket illusztrálják, Erdélyi Lajos írott portréjából megtudhatjuk, hogy az író már a hetvenes években nagyon érzékeny volt arra, hogy milyen felvételek készülnek róla, s munkatársától a nem tetsző képek negatívját követelte. Eleganciával tért ki a számára nem tetsző kérdésekre kért válasz elől, s közszereplését azzal indokolta, hogy csak úgy tudott másokon segíteni – olvasható a Csortán Ferenc által ismertetett portréban.

A tárlatnyitón a Művészeti Egyetem kórusa énekelt, s elhangzott a nagy írótárs, a mára nagyon elhallgatott Illyés Gyula Sütő Andrásnak ajánlott szép verse is.