Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Határtalan az állam zsebét féltő politikusi találékonyság: a parlament felsőháza már el is fogadta az autóstoppolást betiltó törvénytervezetet, melyről végérvényesen dönteni a képviselők fognak. És biztosan nem egészítik ki egy olyan cikkellyel, amely a képtelen adószabályokat kitaláló politikusokat büntetné mandátumvesztéssel, vagy a döntés következményeit pénzben kifejező büntetéssel.
Mert ez a tervezet újabb oktatni való példája a gyakorlatban hasztalan, legfeljebb némi bírságvadászatra jó jogszabálynak. Az egyértelmű, hogy a kalózfuvarosok megfékezésére irányul, akik a tisztességes szállítási vállalkozók helyzetét nehezítik az utasok elhalászásával. Csakhogy ezt a jelenséget nem így kellene kezelni, erre bőven elegendő volna, ha az adóhatóság és a közúti szállítás dolgaiban illetékes szervek rendesen végeznék a munkájukat. A törvényhozásnak ebben a kérdéskörben annyi dolga lenne, hogy a szállítási szolgáltatás minőségét igyekezzék jó szabályokkal javítani, hogy például az ingázni kénytelen utasok ne szoruljanak rá az alkalmi, vagy szándékosan zavarosban halászó fuvarozókra.
Az emberek mozgási szabadságát azonban sem adóbehajtási, sem más megfontolásból nem lehet korlátozni, ezért még egy ilyen sajátos jogállam alkotmányossági normakontrollján sincs logikusan esélye átcsúsznia a túlszabályozás eme mintaképének. Közlekedés szemszögéből stoppolni mindig is tilos volt ott, ahol a járművek nem állhatnak meg, és azt sem lehet megtiltani, hogy utazó emberek egymás útitársául szegődjenek, akár szívességből, akár kedvtelésből.
Az ilyen képtelen törvényötleteknél csak az a nagyobb baj, hogy a választónak kevés eszköz áll rendelkezésére, hogy a közügyek intézésére hivatott politikusokat megbüntesse az ilyen túlkapásokért. Mert már ha csak az adópénzek oldaláról nézzük a dolgot, mint ahogy a tervezet indoklata szerint az adólejek kiesése fáj a jogalkotóknak, számtalan példa van elcsökött adószabályra. Az egyik legutóbbi a malomipari illetékcsökkentés volt, amely amellett, hogy nem mérsékelte az ágazatban az adócsalást, százmilliós nagyságrendű lyukat vágott az államkasszán. De ugyanígy az üzemanyagra kivetett illeték emelése sem váltotta be a hozzá fűzött adóreményeket, és ez a két intézkedés nagyságrendekkel több pénztől fosztotta meg az államot, mint amennyit a stopposok által ki nem váltott menetjegyek után adóztak volna a szállítók. És csak a legismertebb példáknál maradva, szűk esztendőn belül is lett volna két indok tetemes bírságot kivetni a rossz szabályokat alkotó politikusokra, akik nem dobálóznának oly könnyen a számokkal, ha egy rossz adószabály költségvonzatát a személyes vagyonukból kéne kiegyenlíteniük. Mégis csak négyévente egyszer kap esélyt a választó a be nem váltott ígéretek megbüntetésére, és a többség olyankor is hagyja a szemét bekötni.