2025. július 3., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nyílj ki, nyájasan mosolygó

Rózsabimbó! nyílj ki már,

Nyílj ki; a bokorba bolygó

Gyenge szellők csókja vár.


Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:

Hébe nektárt hint terád,

Szűz nyakadba Flóra gyenge,

Bársonyos palástot ád.


Óh, miként fog díszesedni

Véled e parányi kert!

Óh, hogy óhajtják leszedni

Rólad azt a drága szert!


Hadd szakasszalak le, édes

Rózsaszál: szép vagy te már.

Héj, ha meglát, hány negédes,

Hány kacér leányka vár!


Nem, nem! egy leány se nyissa

Büszke fűzőjét terád.

Űltetőd kedves X… issa

Néked újabb kertet ád.


Ott kevélykedj bíboroddal,

Ékesebb bíborja közt!

Ott kevélykedj illatoddal,

Kedvesebb illatja közt!


Minap újra meghallgattam Csokonai Vitéz Mihály A rózsabimbóhoz című versét; a Kaláka együttes zenésítette meg. Kedves Olvasóm, ma e vers hangulatával indulok júliusi első heti sétámra; tarts velem, ha kedved tartja.

Szent Jakab hava már a nyár dereka; igen sok a kánikulai napok száma. Még a közmondás is erre utal:


Ha július nem főz, szeptember éhen marad.


Greg Olsen – Az aratás, 1958



Júliusra esett az ókorban is a mezőgazdasági munkák dandárja, s ma sem más a helyzet.

Amikor a Nap a Rák csillagképben jár, az éjszakában az állatövi csillagképek közül az átellenben lévő Bak uralkodik. Az ókorban július elején, miután a Nap elhagyja a napfordulót, ismét látható lett a kecske után elnevezett Capella csillag. A füge virágzása júliusig tart, s ilyenkor termi első gyümölcsét.

Júliust régen Oroszlán havának is nevezték. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabb allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlán jele, baljában kosár fügével, dinnyével és más gyümölcsökkel. (…) Az oroszlánbőrös, buzogányos napisten, Héraklész szintén a július megtestesítője volt  – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában.


Mennyországnak királynéja,

irgalmasságnak szent anyja.

Tengernek ezer csillaga,

üdvözlégy szép szűz Mária.

Légy segítője népednek,

az elveszett bűnösöknek.

Kísérője Istenednek,

anyja lettél teremtődnek.

Halleluja.


Július 2. Sarlós Boldogasszony napja. A kereszténység a XIII. századtól e napon a Jézussal terhes Szűz Máriának Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását ünnepelte. A XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel ez a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt: aratóünnep. A magyarság nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, hanem Sarlós Boldogasszony másnapján.

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincséből következzen itt néhány példa. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek, és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az életet jelentő új kenyérnek szólt. Hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza.


Sarlós Boldogasszony aminő,

Hat hétig olyan lesz az idő.


Most azonban nem ártana, ha nem éppen kánikulába hajlana az idő a Kis-Küküllő mentén. A Maros Megyei Vészhelyzeti Bizottság július 1-jétől további 30 napra meghosszabbította a veszélyhelyzetet Gyulakuta, Vámosgálfalva, Szászbogács, Dicsőszentmárton és Ádámos körzetében, a folyó nyersvizében a megengedett kloridértékek túllé-

pése miatt. Eső kéne, minél több eső – egyrészt, másrészt aratni muszáj.


(…) Mindennek eljön az ideje,

mint a halálnak órája is

az ítéletes Bibliában…

Biblikus itt minden történet,

ógörög-véres tragédia,

annál is régibb székely mítosz

tomboló táncban, síró dalban,

kegyetlen-igaz balladákban,

öngyilkosságban, gyilkolásban,

halott-idéző szertartásban,

mert itt bölcső a koporsó és

koporsó minden fenyőbölcső,

lövészárok már a sírgödör,

erődítmény a szelíd templom

s nagyhatalmi áldozat a föld…


Az 1936. július 4-én Gyergyószárhegyen született Bartis Ferenc látomásos sorai ezek. (A Megjövetelem című verse még 2004 nyarán jelent meg a Napútban.) Gondja Erdély-nagyságú.


(…) termőszegénység-romantika

igézetében fogy a nemzet:

gyérülő házak, sokasodó

márvány-sírkeresztek védtelen

zarándokhelye szülőföldem,

idegenforgalmi nász látvány,

vidáman gyászoló havasok,

kivégzett fenyőerdőségek,

befelé vérző embersebek,

de a megsebzetteken kívül

kinek fáj a táj vonaglása? (…)


Július 4-én, 1768-ban született Kovács Mihály is. A sárospataki és lőcsei tanulóévek után a losonci református gimnáziumban négy esztendőn át egész sor tárgyat tanított: logikát, retorikát, matematikát, geometriát, latin nyelvet és ókortörténetet. Huszonhét évesen a pesti egyetem diákja, de harmadévesen már az élettan tanársegéde. Utána bécsi, német, svájci és holland egyetemeket, kórházakat látogatott. Hazatérte után részt vett a nyelvújítási mozgalomban, a magyar tudományos, elsősorban orvosi nyelv megteremtésében. Barátai Kazinczy Ferenc és Szemere Pál. Az első magyar elsősegélynyújtással foglalkozó kézikönyv szerzője: Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott és holtan születni látszott kisdedekre nézve (1798). Az 1807-ben megjelent Chémia vagy a természet titka Gren Fridrik Albert Korát doktor szerint magyarul című művében kifejti, hogy:

Én jeget törtem, mert legelső magyar Chemiát írtam. Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből.

A négyrészes Lexicon Mineralogicum enneaglottum nevet viselő ásványtanát évszázadig haszonnal forgatták. Ő írta az első magyar törvényszéki orvostani munkát 1828-ban, a Medicina Jurensis vagy orvosi törvény tudomány, a táblabíró, bíró, ügyvéd, törvénytudó, törvénytanuló, orvos, tanuló orvos uraknak számokra.


Ej-haj, gyöngyvirág,

Teljes szegfű, szarkaláb,

Bimbós majoránna!

Ha kertedbe mehetnék,

Piros rózsát szedhetnék,

Szívem megújulna.


Ej-haj, gyöngyvirág,

Teljes szegfű, szarkaláb,

Levendulavirág.

Ha kertedbe mehetnék,

És ott kertész lehetnék,

Mindjárt meggyógyulnék.


„Bokorba bolygó gyenge szellők csókja vár”



A nemzetgyógyítás vágya irányította Domokos Pál Péter lépteit, mikor 1926-ban hazatért Budapestről. Sok minden más tette mellett ő a megálmodója az Ezer székely leány napjának. 1931 óta július első szombatján székely ruhába öltözött lányok gyűltek össze a somlyói nyeregben. Az eredeti cél az volt, hogy hazahívja egy napra az idegenbe szakadt – főként Bukarestben szolgáló – székely leányokat, és felhívja a figyelmet a hagyományok, a nyelv és a népviselet megőrzésére. A rendezvényt 1935 után betiltották; 1940-ben újraéledt; 1945-ben megint tilossá vált; 1990-ben újhodott meg, s lett a búcsú után a második nagy sereglés Somlyón. Gondolom, idén is lesz tízezernyi székely népviseletbe öltözött ifjabb és vénebb leány és legény a nyeregben – legyen bár az a nap verőfényes kánikulai, záporesőt hajtó, nagy szeles akár.


Valami nagyon fáj a szélnek,

talán a sok zörgő kis ág,

amelyről minden dalt letépett,

hogy berekedjen a világ,

s ne legyen többé tiszta hangja:

boltív az ég és föld között.

A levélsírást most is hallja,

bár már az éggel ütközött.


Gál Éva Emese Szélverséből a biztatást is kihallom:


Mikor az ablakot bezárják,

s tüzet szítnak az emberek,

mintha a lángok glóriáját

borzolnák füstté a szelek.

Kéményből kitörve, az égen

talán a lélek gomolyog,

hiszen az ember kis tüzében

megvakulnak a csillagok,

míg a végtelen űrök ellen

otthon egy parányi szoba.

A szél magától visszaretten:

neki az űr az otthona.


Mégis kitörni akarunk világunkból, meghódítva az űrt is – most is fenn kereng a világ harmadik magyar űrhajósa. Hagyomány szerint az újonc űrhajósok a misszióvezető, ötödik űrutazását teljesítő amerikai Peggy Whitsontól megkapták az űrhajós jelvényt. Az indiai Shubhanshu Shukla lett a 634. űrhajós, a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski a 635.

Kapu Tibor pedig a 636-os számú jelvényt kapta. Lélekemelő volt az a néhány mondat, amit egy órával a Nemzetközi Űrállomásra érkezését követően mondott:


Tizenötmillió magyar ember emelt ma idáig. Támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol. A ti hangotok hangosabb, mint a rakétánk, erőtök nagyobb, mint a gravitáció. A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Köszönöm mindenkinek szerte a világon, akik hozzájárultak ehhez a gyönyörű naphoz. Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.


Úgy legyen!

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2025-ben, Emese napján

Advertisement

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató