*Fotó: Vagyok a kezdet és az enyészet, egymagam vagyok a költészet – a Maros a nagygát fölött
És íme, ősz van, s megtér Szófiába
a család, visszaköltözik a házba
várnai parton eltöltött nyár után.
A vadszőlő felfutott talán
a teraszig. A párkányon a széttört
kővázában még akadt egy marék föld,
s kivirágzott – hívatlan, névtelen –
egy szél vetette mag, egy idegen.
És a ház is ilyennek, olyan újnak
látszik, bár pontosan őrzi a múltat,
régi állapotát (…)
…A Vitosán: köd, könnyű fellegekkel,
és mondhatatlan finommá teszi.
A levegőt már füstszag erezi –
a gyerekek künn avart gyújtogatnak.
Hűvösül. Vagyis ősz van. Ez a vad szag
ér el, bár asztalom mellett vagyok,
s köröttem könyvek, folyóiratok,
e világ művészete, összegyűjtve,
s azt gondolom: aligha lesz belőle
minden „Az enyém” – az idő kevés…
Hiába más világ a Balkán, a bolgár Valeri Petrov Enyhe ősze (Tandori Dezső fordítása) nekem, nekünk is szól:
(…) s akkor egy
vadgesztenye a lábamhoz esett,
kipattant, üde-tisztán. A kezembe
vettem, tiszta volt, mint valami eszme,
kabátujjammal megdörzsöltem, így
mintha fokoztam volna fényeit,
tündökölni kezdett, akárha lakktól,
bár látszott rajta néhány sápadt folt.
Amíg boldogan néztem a gesztenyét,
a szél valahonnan slágerzenét
hozott, ismerős, bús szavában
mit üzent, nem tudom, tény, hogy megálltam,
csak ittam révülten a dallamot,
s éreztem, hogy száll egy megálmodott
város felé minden álmom s reményem,
rakpartjait jártam, könnyeit éltem,
illatát, füstjét szívtam…
Lassan adja meg magát a nyár, sürgeti az ősz, hogy adná át birodalmát. Kékülnek a hegyek, de a vizek még nem sodornak hulló leveleket. Csak a hűvösödő hajnalok hozzák lágy zizzenéseit a várakozó szüretnek.
Szeptember 7-én (1954-ben) halt meg az ásványi szenek jeles kutatója, Romwalter Alfréd. A budapesti tudományegyetemen vegytant, fizikát és ásványtant tanult, majd itt kapott doktori oklevelet. Rövid ideig a fiumei kereskedelmi akadémián tanított, majd a soproni erdészeti és bányászati főiskola vegytantanára lett. Különösen jelentősek az ásványi szenek kémiájával és technológiájával, főként a szénnemesítéssel, szénlepárlással és a szenesülés folyamatával foglalkozó kutatásai.
Ősz kezdete. A megnyugvó Maros vizében is.
Vagyok a kezdet és az enyészet.
Egymagam vagyok a költészet.
Énnélkülem sivár a világ.
Székely János írta ezeket a sorokat A folyóban Erdély legnagyobb vizéről, még 1956-ban.
Két partomon
Alant a széles völgyben
És fent a dombokon.
És mindenütt, amerre csak vizem
A porhanyós talajban szerteszéled
Csodálatosmód sarjad és növekszik
Az élet.
Az idézetek fejezeteket vezetnek be a Fluvii Carpatorum könyvsorozat 1997-ben megjelent A Maros folyó ökológiai állapota című első, kétnyelvű kötetében, amelyet Róbert Endre algológus emlékének ajánlott Sárkány-Kiss Endre. Ő mesélte, hogy anyaggyűjtés közben – ökológusként bizony gyakran derékig kell gázolnod a folyó hordalékában is – találkozott a Maros mentén Székely Jánossal, akinek érdeklődését felkeltette a nem mindennapi tevékenység. S mert jó barátom viszonozta az érdeklődést, ráakadt a költő-filozófus talán legszebb poémájára. Így kerültek a mottók a könyv fejezetcímei alá. Példának okáért: Gyulafehérvár alatt nyeri el folyam-méltóságát a Maros:
Folyó vagyok. Thaleszi őselem:
Víz. Széle medrem hömpölyögve járom.
Ma még teknője szabja meg határom,
De holnap azt is sárrá tördelem.
Vagy a Déva alatti elcsendesülésről szóló fejezetet így vezeti fel:
Ha szél fodrozza sima tükröm, és
Széthull a kékség tiszta végtelenje:
Tudom, hogy úgy is elcsitul, s vizembe
Új szikrát olt a termő szenvedés.
Sárkány-Kiss Endre szeptember 7-én, 1942-ben született. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem biológia–földrajz szakán diplomázott. 1989-től a biológiai tudományok doktora. Doktori tézisét malakológusként írta: A Maros folyó vízi puhatestű populációinak tanulmánya 1975–91 között. 1975–91 között a Maros Megyei Múzeum muzeológusa, a természettudományi részleg vezetője. 1991-től a BBTE adjunktusa, előadótanára. 1999-től nyugdíjba vonulásáig a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen az Ökológia–Genetika Tanszékének, majd Taxonómiai és Ökológiai Tanszékének docense. Kutatási területei: a Kárpát-medencei folyók ökológiája, a csigák és kagylók taxonómiája és ökológiája. Vezetője volt a Faragói-tó programnak – a Faragói-tó botanikai felmérését az ő segítségével tudtam elvégezni –, a Maros folyó ökológiai felmérésének, s a Szamost s a Körösöket felmérő programoknak. Résztvevője a Felső-Tiszát kutató határokon átnyúló zöldfolyosó-programnak, a Tordai- és Túri-hasadék, a Szkerice–Bélavára és a Meleg-Szamos völgy természetvédelmi kutatási, s az aranyfeldolgozás során észlelt cianid-szivárgások kockázatának felmérésére irányuló programoknak. Ő volt az egyik szervezője még 1991 nyarán a Kelemen-havasokban az első nemzetközi kutatásnak, amelynek célja a terület nemzeti parkká minősítése volt – akkor botanizáltam ott. Tanulmányai számtalan helyen jelentek meg. Néhány ezek közül: 2nd International Malacological Congress, Analele Ştiinţifice ale Institutului Delta Dunării, Marisia, Tiscia, Unitas Malacologica, Buletinul Informativ al Societăţii Ornitologice Române, Cooperation in Long Term Ecological Research in Central and Eastern Europe, International Symposium of Malacology kiadványok. Szakkönyvei közül néhány: Erdély folyóinak természeti állapota, Ökológiai állapotfelmérések: Maros völgye, 1995; Körösök völgye 1997; A Körös-medence folyóvölgyeinek természeti állapota, A Tisza völgye, 1999. Alapító tagja és elnöke a kolozsvári Apáthy István Egyesületnek. Az általuk kiadott A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei című kötet – melynek társ-szerkesztője volt egyetemi diákja, Markó Bálint ökológus-szociobiológus, a BBTE rektorhelyettese (mellesleg, néhány hónapig, tanítványom is volt a Bolyai Farkas Líceumban), melyben volt diákjainak szakdolgozatait jelentette meg – előszavában olvasom:
Óvatosan terítsd ki magad előtt, vigyázva, el ne szakadjon valahol ez a zöldes-barnás foltokkal tarkított, tartósnak tűnő szövedék. Néhol púposodik, tűrődik, hiába simít rajtuk a szem, dombok, hegyek, völgyek tarkítják a szőnyeget, kavargó minták, egyenetlenségek. (…) Hány rétege van egy tájnak?(…) Csak az itt lakóknak lassul otthonná a vidék, kitapintható, felderíthető föld- és fűszagú valósággá, hétfő délelőtti napsütéssé, októberi zúzmarává.
A romániai magyar ökológiai oktatás doajenjét 2004-ben A magyar ökológiáért emlékéremmel tüntették ki.
Egyik egykori tanára, elődje 1928. szeptember 9-én született Szászrégenben. Stugren Bogdan nemzetközi hírű herpetológus (Handbuch der Reptilien und Amphibien Europas, Bonn-Wiesbaden, 1985) a román ökológiai iskola megteremtője volt, az 1965-ben megjelent Ecologie generală című alapmű szerzője. Mint ökológust németországi megbecsültsége végül hazájában is elfogadottá tette. Az általános ökológia alapjai (Grundlagen der allgemeinen Ökologie, Jena, 1972) műve fél tucatnyi – akkor még két – németországi újrakiadása, s a lengyel fordítás megjelenése után jelent csak meg román nyelven… De politikai …megfontolásból – mert tartózkodott a politikába való …bekapcsolódástól – csak 1989-ben jutott egyetemi katedrához a BBTE-en. Evolúció-elméleti román nyelven kiadott munkái máig irányadóak: Evolúcióelmélet a XX. században (1969), Az értelmes majom: irodalmi-tudományos esszék (1971). Egyetemi diákjaként az ökológiai szemlélet az ő előadásaiból vált ismerőssé számomra.
Lám, így szövődnek nemzedékről nemzedékre egybe az erdélyi természetvédő ökológusok életfonalai.
Jut eszembe mindez annak kapcsán, hogy Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus lemondott a Corvin-lánc kitüntetésről és testületi tagságáról. A legfiatalabb Magyar Corvin-lánc kitüntetett lemondását azzal indokolta, hogy a testület nem tölti be szerepét fontos közéleti, tudományos és erkölcsi kérdésekben. Hiába kezdeményezte, hogy ítéljenek el egy ukrajnai gyermekkórház elleni 2024-es orosz rakétatámadást.
„Mélységesen zavar az Akadémia hallgatása” – mondta akkor, amikor ő lemondott az orosz akadémiai tagságáról.
Mostan lemondásának másik oka: amikor az általa alapított Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt, a tudományos kutató-utánpótlás nevelés legfontosabb bázisát szakmailag megalapozatlan támadások érték, s a nevével fémjelzett Molekuláris Ujjlenyomat Kutató Központot gyakorlatilag ellehetetlenítették, a testület másik 11 tagja hallgatott.
Két tudománytörténeti epizód. Így, iskolakezdéskor, 2026-ban …megszívlelendő.
Búcsúzom egy hét erejéig, Fehér Ferenc vajdasági költő Útravaló című versével:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.jpg)
