A szépkorúakat ünnepelték

Köszöntők, áldás, közös népdaléneklés, szeniortánc, előadás az érintés fontosságáról, virágok, torta, kávé, fotózkodás és üzenetküldés a fiataloknak – ilyen örömökben volt részük a Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya idősek nappali foglalkoztatóközpontjába járó szépkorúaknak a tiszteletükre megrendezett világnapi ünnepségen a marosvásárhelyi Caritas Házban. A középpontba állítottuk őket, hiszen nélkülük a központ sem érhette volna meg fennállásának huszadik évfordulóját, amelyet szintén ekkor ünnepeltünk.

Hála, tisztelet, szépség

Az eseményt Kacsó Katinka, a Teréz Anya központ munkatársa nyitotta meg. Köszöntőbeszédében háláját és tiszteletét fejezte ki a szépkorúak iránt, amiért életükkel példát mutatnak, és tapasztalataik megosztásával tanítják a fiatalokat. Rámutatott arra a szépségre, amely egy időskorú ember kezéből, arcából, tekintetéből árad. Eszerint nemcsak a megélt évek tartalma és száma lehet szép – talán ezért nevezzük az idős korosztályt szépkorúnak –, hanem az egyén személyisége is. Itt és most, a múlt gyötrelmeitől vagy a jövő félelmeitől függetlenül, szelíden szerető jelenléte által válik valaki széppé. Az odaadás mértékét csak fokozza a hála és azon képesség, hogy az életre mint ajándékra tudjunk tekinteni. Kacsó Katinka Márai Sándor Ajándék című versének felolvasásával tette szemléletesebbé gondolatait. 

Húszéves a Teréz Anya központ

Mivel az idősek világnapján a Teréz Anya központ fennállásának huszadik évfordulóját is ünnepeltük, szűkkörű együttlétünkre meghívtuk egykori munkatársainkat is, akik a kezdetektől segítettek kiépíteni a központ jelenlegi szolgáltatásait. Körünkben dolgoztak: Csata Éva, Szotyori Tünde, Virginás Ibolya, Kedves Rita, Mezei Borbála, Palotás Hajnal, Varga Emese, Magyari I. Gyöngyi, Nagy Margit-Veronika és Szabó Csilla, akiknek elismeréssel tartozunk.

Kortalanság

Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója egy tanulmányról mesélt, amelynek kutatói azt vizsgálták, milyen tényezők játszanak közre abban, hogy a kék zónákban élő személyek – például a hunzaiak – akár száz évig is elélnek, míg a más földrészeken letelepedett emberek többsége nem éli meg ezt a kort. A vizsgálatokból kiderült: elsősorban a táplálkozási és életmódbeli szokásaik miatt nincs túlzottan megemelkedett vérnyomásuk vagy magas koleszterinszintjük, nem küzdenek sem cukorbetegséggel, sem daganattal, emiatt örülhetnek jó erőnlétnek és hosszú életnek. A hunzaiak például életterükből adódóan többnyire nyers és szárított gyümölcsöket, zöldségeket, kásának megfőzött gabonaféléket, magvakat, tejet, tejtermékeket és tiszta vizet fogyasztanak. Húst csak keveset és ritkán esznek. Emellett rengeteg időt töltenek a szabadban, sokat mozognak, és közösségben vannak. Más tanulmányok, amelyek szintén a hosszú élet titkát vizsgálták, a hála és az önkéntesség gyakorlására mutattak rá mint életminőség-javító, élethosszító erőforrásokra.

Időt adni, amikor nincs

András Csaba jezsuita lelkész az idősek és fiatalok viszonyára irányította a figyelmet. Arról beszélt: érdemes kölcsönösen időt töltenünk egymással, különösen a fiataloknak az idősekkel, és főleg akkor, amikor azt gondoljuk: nincs időnk. Mert az együttlétek gyümölcsözőek. A szépkorúakat simogatja figyelmünk, jelenlétünk. Örülnek annak is, hogy megoszthatják velünk élettapasztalataikat. Mi pedig megtanulunk időt szánni rájuk akkor is, amikor abban a téveszmében ringatjuk magunkat: nincs időnk. Ilyenkor a türelem és meghallgatás művészetét gyakoroljuk. Érdeklődővé válunk olyan témák iránt, amelyekről soha nem hittük volna, hogy foglalkoztatnak bennünket. És föltehetünk kérdéseket, kérhetünk tanácsokat, amelyeket meg is fogadhatunk.

Szenior örömtánc

Az ünnepség a Teréz Anya központ szépkorú tagjainak szenior örömtáncával folytatódott. Nagyszerű volt a hangulat: jókedv, felszabadultság, büszkeség volt érezhető a levegőben. Ebbe a légkörbe érkezett a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság vezetője, Andreia Moraru és munkatársa, Bükki Grigore, akiknek jóvoltából sikerült megszerveznünk ezt az ünnepséget. Ők is köszöntötték az egybegyűlteket, és aktívan bekapcsolódtak a további műsorpontokba.

Virágom, virágom…

Szerelemről énekelt a népdalok virágnyelvén Brassai Mészáros Amanda Blanka, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakának hallgatója, a „Táncolj velünk most” egyesület ének- és táncoktatója, valamint a Pergő zenekar énekese. Öröm volt őt hallgatni, és vele együtt énekelni. Két népdalt is tanított a közönségnek. A közös éneklés, a kölcsönösség érzése, amely a nézőt és hallgatót az előadó művésztársává avatta az éneklésben, maradandó élményt nyújtott a szépkorúak számára.

Az érintés üzenete

Az idősek programját Simon Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas pszichológusa és humánerőforrás-menedzsere az érintés fontosságáról szóló szakmai előadással tette gazdagabbá. Elmondta: az édesanyja méhében növekvő magzat számára létfontosságú a mama hangjának, valamint az anya pocakját simogató apa kezének észlelése. Az ifjú számára mindent jelent egy szerelmes ölelés. Stresszhelyzetben, nehézségben felnőtt emberek is szerető társuk, családtagjaik, barátaik ölelésétől, csókjától, simogatásától nyugszanak meg. Állásinterjún bizalomkeltő tud lenni a szemkontaktus és a kézfogás. A férfiak gyakran kommunikálnak kizárólag szemkapcsolat révén egymással. Sőt a nőkkel is. Háziállatok – cicák, kutyák – babusgatása is gyógyító hatású tud lenni. És mint minden életszakaszban, időskorban is elemi szükséglet az érintés. Mert a szeretetnyelvek egyike. Apró gesztus, amely jelzi: szerető környezetben, biztonságban vagyunk, nem hagytak magunkra, van támaszunk.

Köszöntők

Az összejövetelt Dendea Mária és Kanizsay Györgyi tették ünnepélyesebbé, akik elgondolkodtató szöveggel és verssel kedveskedtek a közönségnek. Felköszöntöttük a nyolcvannyolc éves Márton Ágnest is, aki a Teréz Anya központ legidősebb bejárója. Őt érte a megtiszteltetés, hogy elfújja a gyertyát a születésnapi tortán.

Édességben

Az előcsarnokban két segítőkész önkéntesünk finom tortaszeletekkel, sós ínyencségekkel, forró kávéval és teával várta időseinket. A testet-lelket megmozgató programok után mindannyiunknak jólestek a finomságok, a jó beszélgetések. A szépkorúakat közben arra is megkértük, üzenjenek a fiatalabb generáció számára. „Hívd fel nagyszüleidet minden héten (nap), amíg vannak, és fogadd meg a tanácsaikat” – olvashattuk az egyik üzenőtáblán. És amíg sokan gondolataik megfogalmazásával foglalatoskodtak, néhány táncos már a következő szeniortánc-koreográfia elsajátítására készült. Régen volt részünk ilyen aktív és interaktív ünneplésben.

Az esemény megszervezését a Marosvásárhelyi Szociális Igazgatóság és a Gedeon Richter Románia támogatta. A harapnivalót a TimKo pékség biztosította. Köszönjük nekik!

Orbán Júlia