A stratégiától a megvalósításig

Nemrég Románia kormánya elfogadta az ország 2030-ig terjedő fenntartható fejlődési stratégiáját,

– Sokak számára a fenntartható fejlődés nagyon tág fogalom. Mit is jelent ez tulajdonképpen? 

– Volt egy idő, amikor világszerte elkezdtek beszélni a fenntartható fejlődésről, amikor leginkább a környezetvédelmi problémák kerültek előtérbe. A fenntartható fejlődési stratégia ezeknek a gondoknak a hosszú távú rendezését célzó intézkedéseket tartalmazó elképzeléseket foglalja magában. A környezetre káros emberi tevékenység nyomait érzékeljük, tapasztaljuk. A klímaváltozás egyre jobban érezteti hatását, vagy megemlíthetném a környezetszennyezést, amely előidézte az üvegházhatást, ide sorolhatjuk az újra nem hasznosított, gondatlanul eldobott műanyagot, pillepalackokat is, amelyek világméretű szennyezést okoznak az óceánokban. Hosszú folyamat előzte meg azt az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2012-ben Rio de Janeiróban megszervezett fenntartható fejlődési konferenciát, ahol megfogalmazták azokat a célkitűzéseket, amelyeket el kell érni azért, hogy csökkentsünk az emberi tevékenység káros hatását a Földre. 1972-ben rendezték meg az első világkonferenciát a környezetkárosító folyamatokról. 1992 és 2002 között évi világtalálkozók voltak, ahol a társadalmi, gazdasági fejlődés sokrétű kérdéseire próbáltak fenntartható fejlődési világprogramot létrehozni. 

– Miért volt sorsdöntő e témakörben a Rio de Janeirói konferencia? 

– Az ENSZ égisze alatt 1992-ben rendezték meg azt a Környezet és fejlődés c. konferenciát Rio de Janeiróban, amelyen elfogadták a Feladatok a XXI. századra elnevezésű nemzetközi programot, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés alapelveit a Riói nyilatkozat keretében, a földi biológiai sokféleség és az éghajlat védelmét célzó egyezményt, az erdőgazdálkodás alapelveit. Ekkor határoztak arról, hogy létrehozzák az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságát, melynek fő feladata lett az elfogadott dokumentumokban foglalt kötelezettségek, teendők végrehajtásának rendszeres értékelése. Az 1997-es rendkívüli ENSZ-közgyűlés ülésszakán és a 2002. évi johannesburgi fenntartható fejlődési világkonferencián elfogadták a johannesburgi „végrehajtási tervet”, amely a korábbi világkonferenciákon meghatározott célok elérése érdekében fogalmazta meg a további teendőket, illetve részben pontosította és kibővítette e célokat. A 2012. évi újabb világkonferencián új fenntartható fejlődési paradigma fogalmazódott meg, aminek a lényege, hogy logikus, számadatokkal követhető mutatókkal kell jelölni azokat a célokat, amelyeket el kell érni egy adott idő alatt. Így 17 nagy célt és 169 kisebb célkitűzést fogalmaztak meg, amit számon lehet kérni azon országoktól, amelyek csatlakoztak a riói egyezményhez. A korábbi Agenda 2020-ig fogalmazta meg a célkitűzéseket, így az újabb, 2030-ig terjedő már megadja a követhető paramétereket, illetve azt is előírja, hogy olyan intézményes hátteret kell biztosítsanak a csatlakozott országok, amelyek elsősorban gyakorlatba ültetik a megfogalmazott intézkedéscsomagokat, illetve követik a mutatókat, amelyek igazolják, hogy jó, azaz fenntartható irányba halad a fejlődés. 

– Ön miként kapcsolódott be ebbe a globális környezetvédelmi mozgalomba? 

– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy környezetvédelmi miniszterként tevékenykedhettem, és 2010-től az ENSZ fenntartható bizottságának elnöke lehettem. Akkor láttam be, hogy milyen komplex kérdésekkel kell szembenézni, hiszen nemcsak a környezetvédelemről szól mindez, hanem a gazdasági, társadalmi jelenségeket összefüggéseiben kell tanulmányozni és követni, nem tekinthetünk el a fejlődés gazdasági és szociális komponensétől. Romániában 2015-ben megalakítottuk a parlament fenntartható fejlődési albizottságát, ez igazolta, hogy hazai szinten van politikai akarat a fenntartható fejlődés kérdéskörének felvállalására. 2016-ban konferenciát szerveztek Romániában, az ország interparlamentáris unióbeli tagsága 125. évfordulóján. Ekkor a tagországok elnökeivel konzultálva ajánlottuk, hogy a parlamentek fogadjanak el egy nyilatkozatot, amelyben elkötelezik magukat az Agenda 2030-ban foglaltak támogatására. Ennek hatására Romániában a parlament két házának együttes ülésén elfogadtunk egy nyilatkozatot – az interparlamentáris unió 170 tagállama közül elsőként –, amely többek között kimondta, hogy a miniszterelnöki hivatal mellett létre kell hozni egy főosztályt, amely az Agenda 2030 elveinek megfelelően összehangolja a különböző minisztériumok munkáját. Ez a 2016-os választásokat követően valósult meg, így 2017-ben létrejöhetett a miniszterelnöki hivatal keretében a fenntartható fejlődési ügyosztály. 

Mivel 2014-ben úgy döntöttem, hogy nem vállalok parlamenti mandátumot, elvállaltam a főosztály irányítását. 

– Tudomásom szerint Romániának van 2020-ig terjedő fenntartható fejlődési stratégiája, amelyről keveset tudunk, ha körülnézünk, nem igazán látjuk, hogy valami megvalósult volna belőle, hiszen elég, ha az üvegházhatású gázok csökkentésére vagy a hulladékgazdálkodásra gondolunk, amelyet továbbra sem rendezett az ország. 

– Valóban volt egy jó stratégiája Romániának, amelynek kivitelezését 2008-tól Korodi Attila miniszterként is koordinálta, ameddig szaktárcavezető volt. Ezt a stratégiát vettük alapul az Agenda 2030 célkitűzéseinek megfogalmazásában. Az új stratégia kidolgozása másfél évig tartott. Tizennyolc különböző találkozót szerveztünk, ezeken összesen 1200-an vettek részt, akiket most egy Agenda 2030 hálózatba foglaltunk. Ők lesznek azok az alapemberek, akiket igyekszünk bevonni a továbbiakban a stratégia kivitelezésébe. Nyolc régiótalálkozónk volt. Kutatóintézetek, civil szervezetek, szakszervezetek, az egyetemi szféra, az üzleti világ, a fiatalok és különböző minisztériumok képviselőivel tartottunk megbeszéléseket. A tárgyalások során kiderült, valóban volt egy jó stratégia, és létezett egy miniszterközi bizottság, amelyet még miniszterként létrehoztam azzal a céllal, hogy a fenntartható fejlődési elveket gyakorlatba ültessék, de ez egyszerűen nem működött. Nem volt aki összefogja, koordinálja a minisztériumokat, s ennek az is az oka, hogy időközben gyakran cseréltek gazdát a szaktárcák. Miután létrejött a főosztály, összeállítottuk az Agenda 2030-at, amelyet kiegészítettünk az említett konzultációsorozaton elhangzott javaslatokkal. Két hét alatt 25 miniszter látta el kézjegyével a dokumentumot, majd elküldtük az Európai Bizottság környezetvédelmi ellenőrző testületéhez (SEA), és amennyiben elfogadják, ez lesz az egyetlen uniós kitekintésű stratégia, amelyet az EB láttamoz. Románia európai regionális központként fogja majd kezelni a stratégiát, ezért már szerveztünk négy parlamenti szintű regionális találkozót. December 19-én bemutatunk egy dokumentumot az Európa Tanácsban, amely többek között összegzi az unió ezen a téren elért megvalósításait. Reméljük, hogy az Agenda 2030 az EU 2019 május 10-i nagyszebeni csúcstalálkozóján napirendre kerül, és olyan döntés születik, hogy ez lesz az Európa Tanács stratégiája e téren. Lőricz Csilla, a főosztály munkatársa lesz annak a munkacsoportnak a vezetője, aki az EU részéről a fenntartható fejlődésre vonatkozó jelentést készít majd az ENSZ-nek. S mindezt Románia EU-elnöksége idején. 

– Eddig a dokumentum elkészítéséről beszéltünk, illetve arról, hogy megalakult a miniszterelnöki hivatalhoz tartozó főosztály. Hogyan tovább? 

– Számításaink szerint még két évre van szükségünk, hogy működőképessé tegyük a rendszert. Szeretnénk, ha a főosztály titkárságának az irányításával, koordinálásával évente legalább háromszor-négyszer találkoznának a minisztériumok fenntartható fejlődéssel foglalkozó megbízottjai, hogy összevessék, milyen stádiumban van az Agenda 2030 stratégiában megfogalmazottak gyakorlatba ültetése. Hamarosan megalakítunk egy konzultatív bizottságot, ami a „nemzet bölcseiből” áll. Ez a társadalmi, gazdasági élet minden területén aktiváló mintegy 30 főből álló tudományos testület lesz, amely tudományosan megalapozott háttéranyaggal, információkkal látja el a szaktárcákat, hogy miként lehet konkretizálni a stratégiát. Ezenkívül minden minisztériumban kialakítunk „fenntartható fejlődési magokat”. Azt szeretnénk elérni, hogy nevezzenek ki egy-két embert, akik a fenntartható fejlődéssel foglalkoznak, és akiktől számon lehet kérni, hogy miként alkalmazzák a minisztériumok a stratégiában foglaltakat. Ami még ennél is fontosabb, három hónapja az ország szakmai jegyzékébe került a fenntartható fejlődési szakértő. Nemsokára tanfolyamokat indítunk, amelyeken diplomás szakértőket képezünk, akik el tudnak majd helyezkedni a különböző szakterületeken, akár a helyi közigazgatásban vagy magáncégeknél, ahol szorgalmazhatják a környezetkímélő megoldások alkalmazását. Amint korábban említettem, a stratégia követésekor statisztikai mutatókat is szem előtt tartunk majd, amelyek kimutatják, hogy sikerült eredményeket elérni. Ezért megállapodást kötünk az országos statisztikai intézettel, hogy tegyen számunkra elérhetővé mintegy 80 olyan mutatót, amelyeket időnként összehasonlítva konkrét képet kaphatunk arról, hogy honnan hova jutottunk. 

– Miként jut el a mindez az „alacsonyabb szintekig”, azaz tükröződhet majd például a helyi önkormányzatok munkájában?

– Az a szál, amelyet fentről elindítottunk, el kell jusson megyei és települési szintre is. Amennyiben lesznek szakértők, lehetővé válik az is, hogy a megyei tanácsoknál vagy a polgármesteri hivataloknál alkalmazzák őket. A törvénykezés és a költségvetés szintjén is kell érzékeltetni, hogy szándékunkban áll megőrizni Földünket unokáinknak. Ugyanúgy, ahogy más országokban, amikor a parlamentben – képviselőházban és szenátusban – törvénytervezetet nyújtanak be, a szakmai grémium megvizsgálja, hogy ez milyen hatással lehet a fenntartható fejlődésre, és akkor előre ki lehet vetíteni az adott jogszabály alkalmazásának a költségvetését. Lettországban például van egy külön tétel, amelyből a fenntartható fejlődési tervek kivitelezését finanszírozzák. Lépünk az oktatás terén is, hiszen nagyon fontos, hogy megváltoztassuk a társadalom mentalitását. Ha meg tudjuk győzni az embereket arról, hogy van egy jó cél, amiért érdemes összefogni és közösen tenni érte, eredményeket érhetünk el. Mintegy 2000 iskolának interneten átküldtük az ENSZ fenntartható fejlődésre vonatkozó anyagát, amelyről majd órákon lehet beszélni. Tervezünk a fenntartható fejlődésről szóló iskolai segédanyagot kinyomtatni és terjeszteni egy nemkormányzati szervezettel, a WWF (Természetvédelmi Világalap) támogatásával. Nemrég tartottunk egy rendezvényt, ahol az élelmiszerpazarlásról és a fogyasztói társadalom észszerűbb vásárlási szokásairól volt szó. Két évvel ezelőtt született egy törvény, ami arra kötelezi a nagy élelmiszerüzleteket, hogy a megmaradt élelmiszert ne dobják el. Most dolgozzák ki a jogszabály alkalmazási szabályát, ami némiképpen rendezi a kérdést. A környezetvédelmi alap által támogatott zöldházprogramnak köszönhetően mintegy 50.000 lakásba szereltek be napelemes hőközpontot. Arra is gondoltunk, hogy az összes hazai politikusnak kiosztjuk a stratégia kivonatát, és arra kérjük őket, hogy az elkövetkezendő parlamenti vagy helyhatósági választási kampányban használják fel az ötleteket, és foglalják bele az elképzeléseik közé a fenntartható fejlődés elveit. Sok kicsi helyi megvalósítás is hozzájárul a nagy célok eléréséhez. 

– Melyek ezek a nagy célok? 

– A szegénység felszámolása minden téren, az éhínség felszámolása, az élelmiszerbiztonság, a táplálkozási szokások javítása, a fenntartható mezőgazdálkodás támogatása, az egészséges életmód kialakítása, a minőségi oktatás garantálása életkortól függetlenül mindenki számára, a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtése, a nők és lányok társadalmi szerepének erősítése, a fenntartható vízgazdálkodás és a tiszta vízforrásokhoz való hozzáférés biztosítása, korszerű és (árban) elérhető energiagazdálkodás, fenntartható gazdasági fejlődés és decens munkahelyek teremtése, reziliens (sz.m.: a reziliencia általános értelemben rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen alkalmazkodjék) infrastruktúrafejlesztés, az innováció támogatása, az országokon belüli és az országok közti egyenlőtlenségek felszámolása, emberközpontú (élhetőbb), biztonságos városfejlesztés, fenntartható (hosszú távú) termelés és fogyasztás, a klímaváltozás káros hatását csökkentő sürgős intézkedéscsomagok, az óceánok és tengerek környezetkímélő használata, az ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzése, fenntartható erdőgazdálkodás, a sivatagosodás meggátolása, talajjavítási intézkedések, a békés társadalmi rend promoválása hatékony, felelős intézmények kialakításával, a jogállam erősítésével, partnerkapcsolatok létrehozása a fenntartható fejlődési elvek kivitelezéséért. Mindezekhez hozzáteszem, hogy ezeknek a célkitűzéseknek kisebbségpolitikai vonatkozásai is vannak, hiszen a jogállam megerősítése, az életkörülmények javítása minket is érint. De mindezekfölött a legfontosabb, hogy mindenkinek felelősséget kellene vállalnia a célkitűzések megvalósításában, hiszen gondoljuk csak el, Európa legszebb országában élünk, a Fekete-tengertől a Kárpátok magaslatáig öt ökoszisztémát azonosítottak több egyedi tájjelleggel. Ehhez hozzáadódik még az itt élő 20 nemzet kulturális öröksége, ami közös gazdagságunk. Miért nem használjuk ki ezt úgy, hogy békésen, jól éljünk e földön, és az unokáinknak is őrizzük meg mindezt?