2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az év vége a visszatekintés, a mérlegkészítés időszaka a sportban is. A labdarúgásban egy hónapig a nemrégiben zárult világbajnokságra irányult a földkerekség minden szurkolójának a figyelme, így a helyi „ügyek” némileg háttérbe szorultak.


Telt ház az AS Armata mérkőzésén a Ligetben, a ’70-es években



Az alap hiányzik!

Talán nem is baj, hogy nem kell a mostani helyi focival foglalkoznunk, mert az továbbra is inkább a középszerűségével tüntet. Maros megyei felnőttcsapat csak a harmadosztályban szerepel, közülük is csupán Nyárádtő célozna feljutást – ha meglenne hozzá a pénz, a paripa s a fegyver. Szászrégen már évek óta óvatosan ügyel arra, hogy a középmezőnyben megtartsa helyét, Marosvásárhelyen pedig a csíkszeredai székhelyű Székelyföld Akadémia „lízingel” csapatot, amelyet – a bajnoki rangsorban elfoglalt helyének megfelelően – a sor végén illendő számba venni.

Azonban ez nem volt mindig így, különösen a megyeszékhelyen nem. A legutóbbi választáson leváltott városvezetés éveken át futtatott klubot hol ilyen, hol olyan néven, amellyel kis híján a bajnoki címig is eljutottak – az utolsó lépcsőfokon azonban emlékezetes módon elbotlottak, mint tette volt annak idején a neves névelőd AS Armata is. Lényeges különbséget jelentett viszont a régi időkhöz képest a mostani „letűnés”, hogy míg korábban sziklaszilárd talapzatra épült a marosvásárhelyi foci, most ilyenről szó sincs.

Egykoron ugyanis pezsgő alapfokú labdarúgóélet jellemezte a környéket, ami manapság nemigen jellemző. (Hogy ennek mekkora a jelentősége? Gondoljunk csak arra, hogy a futball hazájában, Angliában mekkora közönség előtt rendeznek egy-egy negyedik vagy ötödik ligás mérkőzést!) Marosvásárhelyen a II. világháború, majd a kommunizmus éveiben számos futballcsapat működött, és az is köztudott, hogy a rendszerváltás előtti években szinte nem volt falu, amelynek ne lett volna csapata az akkori falusi vagy megyei bajnokságban. A megyeszékhelyi gyárak is élen jártak ebben a tekintetben, így a Prodcomplex, az Imatex, a Gloria, a Bőrgyár (Dermagant), az IRA, és ide sorolhatjuk a Lemnarult, a Sănătateát és a Cukorgyárt is, soraikban jó képességű helyi labdarúgókkal. Az ötvenes években a megyei bajnokságban két értékcsoportban 23 csapat csapott össze: csak a marosvásárhelyi együttesek között olyan nevek voltak, mint a Locomotiva II, az Armata, az egyetemi sportegyesület, az Unitatea, az Avântul Simó Géza, a Dinamo, a Közüzemek, az Alimentara, a Progresul (tanügy), a Victoria, a Dermagant, a Constructorul stb.

De vajon hol, milyen futballpályákon szerepeltek ezek az alakulatok? A minap a marosvásárhelyi labdarúgás legidősebb képviselőjével, a 95 éves Gierling Györggyel vettük számba a hajdan volt vásárhelyi futballpályákat.


A cukorgyári pálya 2022 nyarán
 Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila




Gödör, Obor, Erzsébet-liget, Voința, Cukorgyár, „Metalo”, „Elektro”...

„A két világháború között Marosvásárhelyen az Állomás téren, a Frigorifer gyár helyén létezett futballpálya, én azon nem játsztam. Idővel a legnagyobb jelzőt a ligeti pálya elődje, az Erzsébet-ligeti stadion érdemelte ki. Utóbbi szomszédságában, a mostani sportcsarnok helyén is volt az ötvenes-hatvanas években egy kisebb méretű focipálya, a Gödör, ahol városi és megyei csapatok is játszottak, a felsőbb szintű együttesek viszont az Erzsébet-ligetben és a November 7. negyedi Obor pályán fogadták vendégeiket, utóbbi a kis szerpentin melletti téren helyezkedett el. A Kárpátok sétányon, a mai mezőgazdasági líceum melletti pályán is játszottak megyei csapatok. A főtér mögött, a mai Színház tér szomszédságában, a Bartók Béla utca mellett volt a Hargita hotel, mellette a Voința pálya, ahol több sporteseményt is megtarthattak” – mondta el Gierling György, aki már 1943-ban, 16 évesen biztos tagja volt a marosvásárhelyi második osztályban szereplő NMKTE nagycsapatának, és 1963-ban akasztotta szögre a csukát a helyi Mureșulnál.

„Érdekes futballpályának nevezném még a cukorgyárit, amely a Nagyállomás mögötti téren helyezkedett el, és az üzem tulajdona volt. Mai szemmel, a mai elvárásokhoz mérve inkább primitív körülményeket biztosított, hiszen salakos, esős időben sáros pálya volt, egy-egy becsúszás után a salakdarabok nyoma még hosszú évek múltán is meglátszott a labdarúgók lábán, mégis rendkívül népszerűnek bizonyult. Itt játszották a megyei bajnokság legtöbb helyi mérkőzését, és több együttes egyidejűleg, a pályát felosztva edzett. Mint értesültem róla, a terület elvadult, bozótossá vált, és magáncégek is működnek az utca melletti részén. 

A hetvenes években épült fel a Sziget utcában a hajdani Metalotehnica pályája, majd a nyolcvanas évek elején az 1980-ban alakult Elektromaros Munkás Sportklub is saját pályát alakított ki a Tudor negyedi Haladás utcában.

Megyei mérkőzéseket a nyolcvanas években még a remeteszegi futballpályán is jászottak” – összegzett Gierling György.

Mit ír a Hol vagy, te vén lizsé, ti régi álmok?

Hajdani krónikák szerint a múlt század első éveiben Marosvásárhelyen a postaréti kerékpárpályán belüli területen futballoztak, aztán 1907-től kezdődően az Erzsébet-ligeti pályán rendeztek futballmeccseket. 1921-ben a helyi MTK a MAC-kal  a vasúti Nagyállomás közelében, az egykori Frigorifer-gyár helyén 500 férőhelyes lelátóval ellátott futballpályát épített.

Klósz Bálint Hol vagy, te vén lizsé, ti régi álmok? című könyve szerint a II. világháború idején az Erzsébet-ligeti városi stadion lelátóit a németek felgyújtották. 1948 júniusában az OSP hathatós (366.460 lejes) anyagi támogatásával füvesítettek újra a 7500 négyzetméternyi felületet.

Ugyancsak Klósz Bálint írja, hogy a cukorgyári pályát 1946. május 7-én adták át.

Röviddel utána a helyi Avântul sportegyesület komplexuma, az Obor-telep is megjelent, aztán 1949 tavaszán a Ligetben a korcsolyapályaként elhíresült „Gödört” is labdarúgóméretekre szabták át az Augusztus 23.-ra keresztelt létesítményben.

1954-ben elkezdődtek a ligeti stadion bővítési munkálatai, így a felsőbb szintű labdarúgó-tevékenység hosszú időre a November 7. utcai Obor-pályára tevődött át. Érdekességként említhető, hogy a legelső villanyfényes labdarúgó-mérkőzést Marosvásárhelyen 1963. június 5-én rendezték az időközben felújított ligeti stadionban, amikor a bolgár élvonalbeli Marek Stanke Dimitrovo együttese 1-0-ra győzött a Rónay Ferenc és Gierling György páros edzette helyi Mureșul ellen.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató