Bármilyen kormány kerül hatalomra az e sorok nyomdába kerülése táján lezáruló parlamenti választásokon, az első fogalom, amivel nagyon gyorsan meg fog kelleni ismerkednie, az a válságkezelés. Az első elnökválasztási forduló után kirobbant politikai cirkusz csak enyhe vicc ahhoz képest, ami a gazdasági fronton közelít, és ez egy felkészületlen kormánynak olyan parasztlengőt tartogat, aminek a padló adja majd a párját.
Szinte észrevétlen maradt az utóbbi napok politikai viharzajában a hír, hogy a pénzügyminisztérium a napokban újabb hitelt próbált felvenni. Eddig ment neki simán, gond nélkül, elvégre a haza már hosszú ideje hitelből dőzsöl úgy, mintha nem lenne holnap. Csakhogy ezúttal akkora kamattal lettek volna hajlandók a bankárok pénzt adni, amire még a felkészültségből nem jeles hazai illetékesek hátán is felállt a szőr, s visszaléptek az üzlettől. Ez az elnökválasztási első forduló másnapján történt. A kudarcnak az az egyik lehetséges magyarázata, hogy a politikai fejleményekben túl nagy kockázatot láttak a bankok képviselői, s ezért srófolták feljebb a kamatot.
A hitelfelvétellel valószínűleg a napokban újra megpróbálkoznak a minisztérium illetékesei, mert a haza kincstárának még vagy 17 milliárd lejre van szüksége az idén, hogy ki tudja fizetni a tartozásait, ide értve az állami béreket és a szociális kiadásokat is. November közepéig az idén 218 milliárd lejt hiteleztek, aminek jelentős része a meglevő államadósság kamatjainak a törlesztésére ment.
Ez a hitelgikszer már csak a hab a tortán az eddig is meglevő gondok mellé. Most érnek be a durván két utóbbi kormányzati ciklus csődös gazdaságpolitikájának, a valós gazdasági teljesítménnyel köszönő viszonyban sem levő állami béremeléseknek és az egyéb juttatások fedezet nélküli emeléseinek az eredményei. Az már tudott, hogy a kormány a háttérben tárgyal az adóemelésekről, mert ha nem lát neki helyretenni az államháztartás egyensúlyát, akkor érzelmes búcsút inthet az európai uniós alapoknak. Ez eddig egy lassú és fájdalmas válságkezelést sejtetett a következő kormányzati ciklusra. Csakhogy, ha az összintézményi trehányság és az egyéb elégedetlenségek nyomán kirobbant politikai cirkusszal sikerül egy olyan kormánynak hatalomra jutni, amelynek egyáltalán megfordul a fejében az euroatlanti iránytól való elfordulás, akkor nemcsak az uniós pénzeket zárják hét lakat mögé, hanem a hitelcsapot is megfizethetetlen kamatokkal hegesztik be. Uniós források és hitelek nélkül a haza gazdasága a tavaszig sem húzza ki csőd nélkül, mert az állam saját adóbevételei már arra sem elegendőek, hogy az állami béreket és a nyugdíjakat állják belőle, egyéb kiadásokról nem is beszélve. Ez az eshetőség gyors, és nagyon fájdalmas válságkezelést hozhatna magával. Ami jön, az az adófizetőnek mindenképpen fájni fog, a kormányalakítás csak arról dönt, hogy erősen vagy nagyon erősen.
