Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-12-04 15:00:00
Dr. Veress Orsolya fül-orr-gégész főorvossal (fül-orr-gégészeti rendelő: Dózsa György utca 46. szám) november 7-i összeállításunkban a köhögésről, annak okairól és kezeléséről beszélgettünk. Ezúttal a szédülésről faggattam, ami sok betegség tünete lehet, és főleg az ideggyógyászat és szívgyógyászat keretébe tartozónak vélik. Ezúttal a szédülésnek a fül-orr-gégészettel való kapcsolatáról és kezelési lehetőségéről mond el kevésbé ismert adatokat a főorvosnő.
– Miért vonzotta a szédülés gyógyítása?
– Ez egy nagyon nehéz terület, amelynek jól kell tudni az anatómiáját, és állandó gondolkodásra kényszerít. Nagyon összetett, részben logikus, de van egy része, amelyről úgy tűnik, hogy nem az. Ezért egyfajta misztikusság övezi azon része miatt, amelyről úgy gondolják, hogy nem lehet kibogozni. Ez így is van, de nem kellene így legyen. Mivel szeretem a kihívásokat, vállalkozom a szédülés kezelésére. Egyik tanárom szerint a szédülés gyógyítása azoknak való, akik járatosak az elméletben, és akiket nem fáraszt, hogy gondolkodniuk kell. Emiatt kevesen fognak hozzá a kezeléséhez. Ami pedig a pácienseket illeti, sajnos sokan nem tudják, hogy miért szédülnek, holott a diagnózis és kezelés visszahozhatná a nyugalmukat és az önbizalmukat.
– Ha mindez így van, beszéljünk az okokról!
– Először is az egyensúly meghatározásából kell kiindulnunk, ami azt jelenti, hogy az agy tudja, hol áll a fejünk. Ehhez három fő területről kap információt: az egyik a látás, tehát ahhoz viszonyít, amit lát, a másikat az izomzattól kapja arról, hogy mozgásunktól függően hol állhat a fejünk, a harmadik legfontosabb információforrás a belső fülünknek az úgynevezett egyensúlyreceptora. Ez egy ősi receptor, amely azokban az állatokban fejlődött ki, amelyek nem is láttak, és úgy kellett tájékozódjanak, hogy csak szagoltak, és az egyensúlyérzékelő rendszerükkel dolgoztak. Ez a belsőfül-receptor nagyon pontos, nagyon gyors, ezért egy megbízható, stabil információforrása az agynak. Például behunyt szemmel egy hólavina alatt is körülbelül tudni lehet, hogy hol áll a fejünk, és hol van a lent, a gravitáció. Összegzésképpen az egyensúly azt jelenti, hogy tudjuk, hol áll fejünk, és annak függvényében az agy kikalkulálja, főleg a belső fültől kapott információ alapján, hogy mit kell tennünk, ha például egy rossz mozdulat következtében elveszítettük az egyensúlyt, és szeretnénk jó pozícióba kerülni.
Attól függően, hogy a receptoroktól az agyközpontokig hol alakul ki probléma, a szédülés nagyon sokféle lehet.
Előfordulhat amiatt, hogy a belső fül nem működik jól. Lévén, hogy kettővel rendelkezünk, ha csak az egyik nem működik jól, máris nagy baj van, mert az agy ahhoz szokott, hogy kétoldalról kapja az információt. Amikor csak az egyik működik, akkor elkezd forogni minden, és a szédülés mellett hányinger jelentkezik. Ugyancsak szédülés alakul ki, ha a receptor működik, de az ideg, amelynek továbbítania kell az információt, az nem. Egy másik helyzet, amikor az információk beérnek az agytörzsbe, a kisagyba, és ott történik valami, ami megakadályozza, hogy továbbjussanak. Vagy ha a kisagyban vagy az agykéregben, amely ezeket az ingereket összehangolja, feldolgozza, és kiadja a parancsot, hogy melyik izom mit csináljon, történik valami.
Mindezek alapján kiderül, hogy a szédülés egy nagyon tág fogalom, és amik a fül-orr-gégészethez tartoznak, azok valójában a belső fülben lévő receptornak a betegségei, az ideg mentén kialakult bántalmak, továbbá az, hogy időben lehessen kizárni, ha nem a fültől ered a probléma.
– Mi a teendője a szakorvosnak?
– Először is pontosan meg kell határozni a diagnózist. A páciensek heteken, hónapokon, éveken át szedik a gyógyszereket, hogy ne szédüljenek. Először is azt kellene megfigyeljük, tanulmányozzuk, hogy ki mikor, hogyan szédül. Ha a fejet kivesszük a stabil állapotából, az agy megpróbálja korrigálni a látást. Ha fennáll egy belső fül eredetű szédülés, annak lesz egy akaratlan szemmozgás jele, a nystagmus, ami minket, fül-orr-gégészeket nagyon sokat segít. Ha egy páciens szédülésgátló gyógyszert szed, akkor a nystagmus nem látható. A fül-orr-gégészeti vizsgálatig meg kell szüntetni ezeknek a gyógyszereknek a szedését, amíg a hatóanyaguk kiürül a páciens szervezetéből. Ha megjelenik a nystagmus, akkor tudunk következtetni arra, hogy melyik fülbetegség lehet a szédülés oka.
Az emberek többsége szédülés esetén rögtön a legrosszabbra gondol (agydaganat, agyvérzés). Ez nem teljesen alaptalan, és emiatt általában sürgősségi ellátáshoz fordulnak, ahol a kollégák képalkotó eljárásokkal próbálják kizárni a súlyos kórképeket. Ha a képalkotó eljárásokkal (CT, MR) nem sikerül szervi okot megállapítani, tovább kell folytatni a kivizsgálásokat. Az egyensúly-érzékelő rendszert nagyon fontos működésében vizsgálni, ehhez rendelkezésre áll egy sor egyszerű fizikális teszt, amivel mozgásában vizsgáljuk a pácienst, így következtetve arra, hogy mi lehet a szédülés oka. Ezeket kiegészítendő, vannak gépek, berendezések, amelyek objektívebb méréseket és eredményeket adnak.
– Ilyen gépek hol találhatók?
– Legközelebb Kolozsváron, de ha a Fennvaló megsegít, itt nálam is lesznek a rendelőben.
A belső fül rendellenességeinek nagy részét gépek nélkül is lehet diagnosztizálni, és aki érti, hogy mit keres, és tudja, hogy milyen a normális működés, akkor a gépi tesztek nélkül is rájön, hogy mi nem működik normálisan, és abból már következtethet a teendőre. A szédülést megszüntetni csak pontos diagnózis ismeretében lehet. Annak alapján tudunk kezelést javasolni a páciensnek.
– És mit tehet a páciens?
– Fontosnak tartom, hogy először meg kell próbálni keresni a szédülés pontos okát, és nem egyből elkezdeni szedni a szédülés elleni gyógyszereket.
– És kihez kell első lépésben fordulni? A fül-orr-gégészhez?
– Ez attól függ, hogy milyen a szédülés. Én azt tanácsolom, ha valaki forogva szédül, hányingere van, volt a sürgősségen, és azt mondták neki, hogy nincs semmi nagy baj az agyában, akkor első dolga kell legyen, hogy elmenjen a fül-orr-gégészhez. A forgó szédülés legtöbbször a két belső fülnek az asszimetriájára utal, arra, hogy egyik nem végzi a dolgát úgy, ahogy kell, és az agy teljesen összezavarodott. Ezt jelzi a forgás.
– A továbbiakban mit lehet tenni?
– Mondok egy példát: van egy olyan betegség, amit úgy hívunk, hogy paroxysmalis pozicionális szédülés, amely a leggyakoribb szédülést okozó probléma. A belső fülben levő receptorunk egy zselészerű anyagba beágyazott apró mészkristályok segítségével érzékeli a mozgások egy részét. Amikor mozgunk, a súlyuk miatt lemaradnak, és jelet adnak a receptorsejteknek arról, hogy merre mozdul a fej. Ha ezek a kicsi fülkristályok kiszakadnak a zseléből, elkezdenek szabadon úszkálni a fülben levő folyadékban, teljesen más jelet adnak az agynak, mint amikor rögzítve vannak. A páciens pedig azt érzi, hogy forog, ahányszor olyan fejmozdulatot tesz, ami megmozdítja a kicsi kristályokat. Ehhez kell a hozzáértő fül-orr-gégész, hogy megállapítsa, hol vannak a belső fülben. Azt követően a kezelése nagyon egyszerű, a szükséges mozdulatokkal meg kell forgatni az ágyban a pácienst addig, amíg a kicsi kristályok visszaborulnak a zseléjükre, ahonnan kiszakadtak. Attól kezdve megszűnik a forgás, szédülés. Mondhatnám, hogy a legegyszerűbb betegség a fül-orr-gégészetben. Bár nagyon ijesztő a tünete, a kezelése nagyon könnyű, ha idejében nekifogunk, és a páciens tudja, hogy mi a baja. Ellenkező esetben annál rosszabb nincs, mint amikor egy tünetet kell elviselni anélkül, hogy tudnánk az okát, vagy hogy mikor tör újra ránk, és hiába végeznek el egy sor vizsgálatot, a bizonytalanság szülte szorongás nem múlik el. Hiába mondják a betegnek, hogy nem találtak semmi bajt, ő érzi, hogy nincsen jól.
– Mérték-e, hogy egy praxisban átlagosan hány ilyen eset fordul elő?
– Külföldi kutatások szerint 20–30%, saját praxisból nincsenek adataim, viszont amióta Marosvásárhelyen az orvoskollégák és a páciensek tudják, hogy ezzel is foglalkozom, egyre többen jönnek. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokkal többen szenvednek ettől a tünettől, mint ahányan felkeresik a szakorvost.
– Akik megtették, mind meggyógyultak?
– A nyáron egymás után jöttek olyan páciensek, akiknek a járvány előtt felírták a szédülés elleni gyógyszert, amit ők nem mertek felülbírálni, és szedték hónapokon át, mert közbejött a covid, és nem volt bátorságuk orvoshoz fordulni. Két páciensemnek nem sikerült visszagurítani a kristályokat, feltehetően letapadtak. A többiek jól vannak.
– Ami arra utal, hogy a szakorvosi vizsgálatot nem jó halasztani.
– Így igaz! Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra is, hogy vannak olyan fülproblémák, amikor egy egyensúly-érzékelő ideig elveszíti a működését, ami előfordulhat vírusfertőzés, keringési zavar miatt. Hasonló a tünete a pozicionális szédülés tünetéhez, de a páciens állandó jelleggel úgy érzi, hogy forog. Azért tartom fontosnak erről is beszélni, mert ilyenkor nagy az ijedség, a sürgősségi szolgálat segítségét kérik, ahol azt javasolják, hogy szedjen szédüléscsillapító szert három-hat hónapig. Ilyenkor az agy érzékeli, hogy kiesett az egyik oldali egyensúly-érzékelés, és már az első tíz napban egy rendkívüli képességre tesz szert, hogy újraírja a saját összeköttetéseit. Akinek megsiketül az egyik füle, odatartja a másikat, és az egészséges fülére fog nagyobb hangsúlyt fektetni, és az agy is átáll ugyanúgy. Ha kiesik az egyik fül egyensúly-érzékelése, az agy át fog állni, hogy az egészséges fül információit részesítse előnyben, ezért minden összeköttetését átírja. Abból tanul, hogy hol van a szédülés, melyek azok a pozíciók, amelyeket korrigálni kellene. Ha elnyomjuk a szédülést gyógyszerekkel az első naptól kezdődően hat hónapig, az agy tanulási képessége nem tud maximálisan teljesíteni, és ezek a páciensek is csak részlegesen fognak helyrejönni. Egy folyamatos instabilitásérzéssel maradnak, és azt fogják érezni, hogy ha arra az oldalukra elfordulnak, szinte esnek le, elszédülnek, nem mernek járművet vezetni, az életminőségük csökken, és általánosan azzal a tudattal maradnak, hogy velük baj van. Holott csak azt kellett volna tenni, hogy az első hét-tíz nap után, amikor a tünetek már enyhülnek, mert az agy bekapcsolja a kompenzáló és tanulási képességét, el kellene hagyni a gyógyszerezést, és biztatni a pácienseket, hogy mozogjanak, és tanítsák újra az agyukat, hogyan boldoguljon fél füllel. Ez egy gyakori probléma, mégis volt olyan páciens, aki a javaslatok ellenére érezte, hogy mozognia kell, és tett, amit tudott, és ahogy tudta, ami végül is eredményes volt.
– Milyen egyéb oka lehet még a szédülésnek nagyon röviden összefoglalva?
– Van a Ménière-betegség, amelyben a kisebb-nagyobb szédüléses időszakok váltakoznak. Ezeket gyakrabban diagnosztizáljuk, mivel hallásproblémával is járnak, és a páciensek nem vesztődnek annyira el.
Vannak keringési zavarok, amelyek a fül nem kielégítő keringése miatt szédüléshez, egyensúlyzavarokhoz vezetnek. Ez attól függ, hogy az agy melyik területén van, érinti-e a fület, a hallást vagy nem.
Vannak a daganatok, amelyek a neurológia, az idegsebészet hatáskörébe tartoznak. A lényeg az, hogy minél lassabban alakul ki egy funkció elvesztése, annál szerényebbek a tünetek, és a fent említett agyi kompenzálás szép lassan – észrevétlenül – megtörténik.
Érdekes, hogy a drámai tünetegyüttessel járó belsőfül-betegségek a legegyszerűbbek, a legjobban kezelhetők, mégis azokat csúsztatjuk ki a leginkább a kezünk közül.
– Szeretnék még a fülzúgásról érdeklődni, az is egy kellemetlen tünet.
– Számomra a legnehezebben kezelhető, ami, ha magas vérnyomás is okozza, legtöbbször a hallásvesztés miatt alakul ki. Többször az történik, hogy nem kap vért a fülnek egy része, lehet akár hangtrauma miatt, a lényeg az, hogy amikor egy bizonyos frekvencián elvesztődik a hallás, kialakul egy olyan jelenség, mint az amputációs fájdalom. Valami hasonlót sejtünk akkor is, amikor elvesztődik a hallás, úgy véljük, hogy az agy tovább generálja a hiányzó hangot, tehát a fülzúgás az agyban van, ezért annyira nehéz kezelni. Érdemes minden lehetséges belsőfül-vizsgálatot, a hallásteszteket elvégezni, ellenőrizni a vérkeringést, és úgy is nagyon hálátlan ez a helyzet nekünk, orvosoknak, a páciensekről nem is beszélve.
– Említette a vesztibuláris migrént, mit érdemes tudni róla?
– Amikor az erek túlságosan kitágulnak és összehúzódnak az agyban, fejfájás alakul ki. Előfordulhat, hogy a migrén részeként szédül az ember, amit a kóros értágulat idéz elő. Ez egy határterület a neurológia és a fül-orr-gégészet között, és vannak olyan esetek, amikor a migréngyógyszerrel kezeljük a szédülést, ami egyéb patológia hiányában a migrénes rohamok része. Sokáig én sem tudtam, hogy létezhet ilyen.
– Van-e még hasonló „érdekesség” a főorvosnő tarsolyában?
– Megemlíthetem az autóban kialakuló rosszullétet, aminek kapcsán tudni kell, hogy az egyensúly fejleszthető érzék. Én nem végzem a praxisomban, mert nincsen hozzá gépezetem, de olyan helyeken, ahol ennek van kultúrája, azokat a pácienseket, akik rosszul vannak a hajózás, autózás okozta mozgástól, egyensúlytréninggel segítik, hogy bírják ezen kihívásokat. Ez azon az elven alapul, hogy amikor az ember bemegy egy helyiségbe, ahol büdösség van, és sokat kell ott ülnie, egy idő után már nem fogja zavarni, mert telítődik a szaglóreceptor. Ha a mozgásokra érzékeny emberek rendszeresen olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek során elszédülnek, ezáltal annyira túlterhelik az egyensúly-érzékelő rendszerüket, hogy utána egy kis hajóutat észre sem vesznek, mert a vesztibuláris rendszerük ingerküszöbje megváltozik. Az űrhajósokat is így edzik, túl vannak terhelve a különböző mozgásformákkal, és így belső fülük is hozzászokik ehhez az állapothoz.
Az időseket is kellene mozgatni, terhelni, hogy ne veszítsék el az egyensúly-érzékelő képességüket; ha valaki állandóan csak fekszik, a belső füle elszokik a mozgásoktól, és egy nagyobb mozgástól elszédül. Ugyanakkor mi magunknak is többet kellene mozogni, hogy edzésben tartsuk ezt a képességünket.
Végül egy nagyon fontos üzenet: mielőtt egy páciens szédülés miatt fül-orr-gégészhez fordul, akkor, ha nem akar kétszer járni, a szédülést gátló gyógyszerei szedését legalább három-öt napra hagyja abba minden félelem nélkül, mert egyébként nem tudunk diagnosztizálni. Az orvosnak kell látnia a szédülést kísérő szemmozgásokat ahhoz, hogy felismerje a működési zavart és az okot. Ha a páciens jól begyógyszerezve érkezik, akkor ez nehéz feladat, és óhatatlanul többször vissza kell rendeljük.
Bár, mint említettem, a fülzúgás kezelése gyakran kudarcra van ítélve, a fül-orr-gégésznek jócskán van elégtétele is. Amikor jön egy páciens, aki minden irányban szédül, és egyik felén sem tud aludni, én pedig megtalálom, hogy melyik fülében hol vannak elmozdulva a kristályok, és egyenként visszagurítom a helyükre, majd visszajön, és elmondja, hogy az egész család hálás, ez olyan sikerélmény és jó érzés számomra, amiért nagyon szeretem a fül-orr-gégészetnek ezt a területét.