A költészet napját ünnepeljük

1964-től vált hivatalossá, hogy április 11. a költészet napja Magyarországon. József Attila született ezen a napon 1905-ben, a magyarok számára minden évben ez a líra ünnepe mindenhol a világon, ahol nemzettársaink élnek, és megbecsülik a szép szót. Ilyenkor számos rendezvény viszi közelebb az emberekhez a verset. Minden korosztály talál a maga számára olyan élményt, amit az egykorvolt és mai lírikusok, versmondók, énekesek, zenészek kínálnak. Napok óta innen is, onnan is érkeznek a hírek a versnépszerűsítő eseményekről, de zömük természetesen a hétvégi szabadnapokhoz kapcsolódik. Persze „mindegy, mikor íródik és mikor jut el az olvasóhoz egy írás, a költészet örök”. Erről László Noémi költő, műfordító, a 111. Látó Irodalmi Játékok vendége beszélt március 30-án a marosvásárhelyi Gemma Book kávézóban. Demény Péter, a Látó szerkesztője beszélgetett vele. A költőnő verseiből is felolvasott néhányat a sikeres találkozón. Az estről Nagy Zalán tudósított a kolozsvári Helikonban. Mellékletünkben A versek arra vágynak, hogy éljenek című, március 31-i írásából emelünk ki néhány bekezdést.

„Hogyan születnek a versek, milyenek az alkotói folyamatok? László Noémi szerkesztési lépésekről beszél, az állandó javítgatást emeli ki. Akár közlés után is átírja szövegeit: »A versek arra vágynak, hogy éljenek«. A kritikusok erre párszor úgy reagálnak, hogy ezáltal a versek szétíródnak, túlíródnak, ez felveti a kérdést, hogy néha talán mégsem kell belemászni régebbi életszakaszok munkáiba.

Kiderül, hogy válságos időszakokban László Noémi Hamvas Bélát vagy William Blake verseit veszi elő, egyfajta izolációra törekedve, visszavonulva. Nem volt olyan szerencsés, hogy fiatalabb korában egy konkrét mestert találjon, így a klasszikus szerzőkre hajlamos így tekinteni. Viszont muszáj kiemelnie Balla Zsófiát vagy Kinde Annamáriát, akiknek létfontosságú szerepük volt költészetének alakulásában. 

Ezután az ihlet fogalma, jelentésköre kerül boncasztalra. László Noémi meggyőződése, hogy az ihlet mégsem halott, ahogyan azt pár éve mondogatják sokan. Nem szereti, amikor a művészetre munkaként hivatkoznak, bárhogy nézzük, az irodalom, zene, festészet stb. valamivel több egy mesterségnél, hiszen a művész teljes személyét átadja hivatásának, annak valóságában él, néha más szférában, máshogyan.”