A jelnyelv által építenek hidakat

Óriási a szakadék a hallók és a hallássérültek között

Nagy volt az érdeklődés a Hifa Románia Egyesület által kezdeményezett jelnyelvtanfolyam iránt. Egyelőre 39-en, többek között hallássérültek családtagjai, a segítő szakmában, illetve az egészségügyben dolgozók végezték el a képzést, amely július közepén ünnepélyes műsorral zárult Marosvásárhelyen, azonban olyan méretű igény mutatkozik iránta, hogy a Hifa Románia újabb tanfolyamot tervez, ezúttal román anyanyelvűek számára is elérhetővé tennék a hallássérültek által használt jelnyelv elsajátítását.

A július közepén tartott záróünnepségen a tanfolyam végzősei egy kis hangulatos műsorral készültek, jelnyelv segítségével énekeltek, verset adtak elő, hogy bemutassák a kurzus során elsajátított ismereteiket. Csata Éva, a fogyatékkal élőket felkaroló Hifa Románia igazgatója kiemelte, az egyesület mottója, hogy hidakat építsenek, hiszen rendkívül fontosnak tartják a kölcsönös elfogadást, és a jelnyelvtanfolyam is egy lehetőség arra, hogy a halló társadalom nyisson a hallássérültek megértésének irányába. 

Szotyori Tünde gyógypedagógus, a jelnyelv oktatója lapunknak elmondta, sokan jelentkeztek a segítő szakmából, vannak, akik mindennapi munkájuk során veszik hasznát a tanultaknak, de olyanok is, akik még nem tudják, mikor, de biztos hasznos lesz számukra is ez a tudás. A szakember úgy véli, sajnos nagyon nagy a szakadék a hallók és a hallássérültek között, nem találkoznak, nem tudnak kapcsolatba kerülni, ugyanis nincsenek erre felületek. Ebből kiindulva jött az ötlete, hogy a Hifa Románia támogatásával ezt a szakadékot próbálja kissé enyhíteni, közelebb hozni egymáshoz a két felet, mert úgy érzi, mindannyian nagyon sokat tanulhatunk a hallássérültektől, hiszen olyan életszemlélettel rendelkeznek, amely akár a mi életünkbe is pozitívumokat hozhat. 

– Ezt másként nem tudjuk megvalósítani, csak ha kapcsolatba kerülünk, megtanulunk kommunikálni velük. Ez egy hiányterület itt Romániában, Erdélyben, ezért gondoltam, hogy a Hifa Románia támogatásával felkínáljuk ennek a tanfolyamnak a lehetőségét azoknak a hallóknak, akik akár érintettek, akár nem, de úgy érzik, meg szeretnék tanulni a jelnyelvet. Családtagok is jelentkeztek, akiknek eddig még nem sikerült ezt elsajátítani, de vannak a végzősök között az egészségügyben, illetve a segítő szakmákban dolgozók, akik a munkájuk során kapcsolatba kerültek halláskárosultakkal, és tapasztalták, mekkora akadályt jelent, hogy nem tudnak velük kommunikálni. Vannak, akiknek életük ezen szakaszában nincsen szükségük erre a tudásra, azonban elhivatottságot éreztek, hiszen tudják, hogy a jövőben bármikor kapcsolatba kerülhetnek hallássérültekkel, hiszen itt élnek közöttünk. Ezúttal négy csoportban 39 személy végezte el a tanfolyamot, de vannak jelentkezők, akik már várják a következőt. Ez egy első alkalom volt, amikor Marosvásárhelyen, de akár a környéken is volt lehetőség elvégezni egy ilyen tanfolyamot, talán ezért is volt ekkora iránta az érdeklődés. A résztvevők Marosvásárhelyről vagy a megyeszékhely környékéről érkeztek, de távolabbi településekről is megkerestek, volt egy időszak, amikor arra gondoltam, online felületen fogom tartani a képzést, ellenben rá kellett jöjjek arra, hogy elengedhetetlen a fizikai jelenlét, hiszen oda kell menni, segíteni kell, vissza kell jelezni nekik, és virtuális térben erre nincs lehetőség. Sok személyt emiatt nem tudtunk fogadni, de arra gondoltunk, hogy esetleg megpróbáljuk majd tömbösítve, néhány hétvégén megszervezni a tanfolyamot, hiszen szeretnénk ezt a lehetőséget megadni azok számára is, akik távolabb élnek – mutatott rá Szotyori Tünde. Mint mondta, a jelnyelv elsajátítása nem könnyű munka, hiszen más érzékeket kell aktiválni, mint a normál nyelvtanuláskor, mozog a test, információt továbbítunk az egész testünkkel, bevonjuk a mimikát, az artikulációt, a kezek, ujjak mozgását, valójában az egész testtartásunkkal kommunikálunk. Vannak, akiknek ez gördülékenyebben megy, akadtak, akik azt mondták, „botkezűek”, de végül azok is rá tudtak hangolódni, akiknek nehezebben ment. A hallássérültek pedig, ha érzékelik, hogy valakiben megvan a nyitottság a velük való kommunikációra, ha az illető rendelkezik egy alaptudással, akkor megnyílnak, és a felek megértik egymást – véli a gyógypedagógus. A mindennapok tapasztalata sajnos az, hogy a hallássérültek hatalmas hátrányból indulnak, mivel a társadalom úgy kezeli őket, hogy nem tudunk komunikálni velük, és akkor inkább nem is bajlódunk velük, sokan pedig csodabogárként, esetenként lenézően tekintenek rájuk. 

– A nyelvi hiányosság talán a legfőbb probléma, amin ha javítani tudnánk, az sokat segítene abban, hogy a két fél közelebb kerüljön egymáshoz – adott hangot véleményének a jelnyelv oktatója.