A fény nyomában a Bernády Galériában

A nagyterem főfalát Xantus Géza fénybe öltözött két új olajkompozíciója, a Háló és a Gúla uralja a marosvásárhelyi Bernády Ház galériájában. A szokatlan formájú, elnyújtott téglalapszerű képek (100x200 cm) visszafogott kromatikája ellenére is jól észlelhető az a belső ragyogás, amely transzcendentális képzeteket keltve a művész egész festészetének egyik fő jellegzetessége. A sokalakos kompozíciók üzenethordozóira égi fénysugár vetül, a Xantus alkalmazta festői eljárás, a transzparencia a fény és árnyék, a világos és sötét különös egymásra hatásával, együttélésével sugallja egy földi mivoltunkban érzékelhetetlen, gravitáció nélküli világ, a tapasztalatainkat meghaladó szellemi dimenzió létét. Ennek bűvöletében él ez a szakrális jelképekkel, utalásokkal, látomásokkal telített piktúra, amely úgy egyetemes, hogy erdélyiségét, székelyföldi gyökereit is egyértelműen felmutatja. Efelé tart, ennek elérésére mennek, forognak, lebegnek, haladnak átszellemülten, révetegen, sóvárogva a fénykeresők, e földöntúli fényesség vonzerejét próbálja minél érzékletesebben elénk vetíteni a festő, aki a jelek szerint ugyancsak szívesen válna a képein láttatott állapot részesévé. 

A közönség elé először itt, Marosvásárhelyen került két friss alkotás Xantus Géza Fénykereső című szép, új albumába már bekerült. Két-két oldalra kiterjesztve készteti elmélyülésre a szemlélőt. Nehéz írni, beszélni róluk, jobb, ha a nézőre bízzuk mindazt, amit a látvány képes kiváltani belőle érzelmi, gondolati, hitbeli, világnézeti, tapasztalati vonatkozásban. Az többet mond minden szónál. A Háló és a Gúla mellé függesztett két másik 2021-es keltezésű mű, a Gyűrű és a Torony más formátumban, de egyazon spirituális megközelítésben ösztönzi a méltatót hosszú, elemző fejtegetésre. Hogy miképpen, azt a háromnyelvű kötet előszava tükrözi. Remélhetőleg sokan hozzájutottak már az elegáns kiadványhoz. Abban azok a gondolatok is olvashatók, amelyek a vásárhelyi tárlaton látható többi olajmunkához – Bárka, Fényforrás peremén, Gyökerek, Lebegés, Sodródás, Lovak és árnyékok, Tánc, Teremtett világ, A Végtelen felé – kapcsolódnak. 

A műmellékletben, illusztrációkban igen gazdag kötet a xantusi életmű teljességét értékelve, mérlegelve emeli ki e sokoldalú munkásság és pálya figyelemre méltó sajátosságait, fontosabb szakaszait, állomásait. A Bernády Házban rendezett kiállítás az említett víziószerű nagy kompozíciók, biblikus, természeti, e világi ihletettségű igényes munkák mellett Vázlatok címmel adott hangulatos, tetszetős ízelítőt a művész e könnyedebb, népszerű sorozatából, a lavírozott pácképekből. Ezekben a komoly, hosszas alkotófolyamatot igénylő összetettebb alkotások részleteire, előtanulmányaira is ráismerhetünk, de önmagukban, öntörvényűen is megállják a helyüket. Például az átszellemülten muzsikáló hegedűs lányra tekintve azonnal a Taormina hangja című olajkompozíció sejlik fel szemünk előtt. De ha a festményt nem is ismerjük, a kép úgy is arra vall, hogy egy jó emberismerő, kevés eszközzel is gazdagon, árnyaltan, lényegretörőn kommunikáló, kiváló festő grafikussal van dolgunk. És mindenik pácmunka azonnal tudatosítja bennünk kvalitásait. 

Xantus Géza ezen a tárlaton is ars poeticájához hű, elveihez, hitéhez, teológiai felkészültségéhez ragaszkodó, de folyamatosan tovább kereső, szenvedélyesen dolgozó, műfaji kereteit feszegető művészként jelentkezik. Itt is érvényesek azok a gondolatok, amelyeket az album szerkesztője a művészt bemutató esszéből ragadott ki a kötet belső borítójára. Idézzük:

„A belső késztetés, amely mintegy három évtizede arra ösztönzi a művészt, hogy képei által mind érzékelhetőbbé, láthatóbbá, valóságosabbá tegye a meggyőződése szerint létező, de az emberek jelentős hányada előtt rejtve maradt »transzcendens dimenziót«, nem szűnhet meg hirtelen. Egy kiválóra sikeredett vagy akár tíz ilyen kompozíció sem zárhat le egy egész életet meghatározó folyamatot, végtelen a teljesség úja, amelynek tisztító felvállalására biztat, és amelyen ő maga is továbbhalad, kutat a felismerés és az alkotó felismertetés szerteágazó nyomvonalain. Valószínű, hogy éppen ez táplálja benne hatvanon túl is azt a szellemi frissességet, amely nélkülözhetetlen egy ilyen markánsan spirituális, szakrálisan összetett, lelkileg parttalan alkotói univerzumban, amilyen az övé.”