Miután a különböző periratok megszerkesztésével és iktatásával a felek meghatározták,
hogy kit milyen okból perelnek, valamint teljesítették azokat az esetleges hiánypótlási kötelezettségeiket, amelyeket a bíróság elrendelt, a bíró kitűzi az első tárgyalás napját, amelyre a feleket kötelező módon megidézik. Azt, hogy melyik ügy melyik bíróhoz vagy melyik bírósági tanácshoz kerül, véletlenszerűen, számítógépes rendszer által „sorsolva” döntik el, tehát elviekben nem lehet befolyásolni, hogy melyik ügy melyik bíróhoz kerül, ezzel is a független és pártatlan bíráskodást biztosítva.
Az idézésről meg kell jegyezni, hogy a bíróságnak nem az a kötelessége, hogy biztosítsa minden fél jelenlétét vagy meghallgatását, hanem köteles a szabályszerű idézések, értesítések kibocsátására, az pedig, hogy a tárgyaláson a felek megjelennek vagy nem, azok kizárólagos belátására van bízva, a vonatkozó pozitív vagy negatív következményekkel együtt. Természetesen a struccpolitika ebben az esetben sem jó, ahogy az élet más területein sem, hiszen az sohasem jó, ha valakiről annak hiányában döntenek. Annak, hogy valaki nem jelenik meg a tárgyaláson, konkrét, leszabályozott következménye is lehet: ha a bíróság elrendelte valamely fél személyes meghallgatását (interogator), és erről az illető felet értesítette, felhíva a meg nem jelenés következményeire a figyelmét, és az így megidézett fél ennek ellenére nem jelenik meg a kitűzött napon, a bíróság a személyes meghallgatáson írásban letett kérdések beismeréseként foghatja fel ezt, természetesen figyelembe véve a többi bizonyítékot is. Ez azon kevés esetek közé tartozik, amikor a törvény a hallgatásnak – korlátozottan ugyan, és más feltételekhez kötve – beleegyezést tulajdonít. Abban az esetben, ha a felek közül egyik sem jelenik meg a tárgyaláson, és közülük egyik sem kérte írásban a tárgyalás megtartását a jelenlétének hiányában is, a bíró felfüggeszti az ügyet. Ha az ügy több mint egy évig felfüggesztve marad, és annak újra kitűzését nem kérte senki, az egy év leteltével a bíróság megállapítja az ügy elavulását, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kereset benyújtásának minden jogi hatása megszűnik, tehát a törvény úgy veszi, mintha a kereset be sem lett volna adva. A felfüggesztés alatt az illeték felét befizetve lehet újra kérni az ügyet. Egy másik helyzet, amikor a bíróság felfüggesztheti szankcióképpen az ügy tárgyalását, ha a felek nem teljesítették a bíró által számukra megállapított kötelezettségeket (pl. iratok benyújtása).
A tárgyalások konkrét menetéről tudni kell, hogy adminisztratív okok miatt első körben a bíróság minden ügyben mindenkit ugyanarra az órára idéz be, általában reggel 8:30 vagy 9:00-re, még akkor is, ha általában egy bírónak egy nap 15-40 ügye van. A tárgyaláson aztán különböző szempontok szerint veszik sorra az ügyeket, legtöbbször nem a közölt sorrend szerint, hanem más tényezőket figyelembe véve, pl. ha a törvény egy ügyet sürgősnek minősít – ilyenek a szabálysértési ügyek –, az ügyben előre látható a halasztás, vagy az ügy egyszerű, nem kerül sor tanúkihallgatásra vagy más bonyolultabb bizonyítási indítványra, az ügyben minden fél, illetve jogi vagy szerződéses képviselő jelen van stb. A tárgyalásokról tudni kell, hogy éppen a bírói függetlenség és pártatlanság miatt a bíró nem adhat jogi tanácsot a feleknek, tehát nem mondhatja meg konkrétan, hogy a felek mit csináljanak, éppen ezért általában szükséges egy ügyvéd véleményének előzetes kikérése vagy jelenléte. Azok, akik nem értik vagy beszélik az állam hivatalos nyelvét, tolmács segítségével vehetnek részt a tárgyaláson, ennek díját büntetőügyekben az állam biztosítja.
Mivel minden állítást, amelyet a bíróság előtt a felek tesznek, bizonyítékokkal kell alátámasztani, ezért a bírósági tárgyalás legfontosabb része, ami tulajdonképpen az eljárás 80%-át teszi ki, a bizonyítás felvétele, amelyben a felek bizonyítási indítványokat tesznek. A leggyakrabban használt bizonyítási forma az okirati bizonyítás, minden irat szolgálhatja ezt a célt, függetlenül attól, hogy hiteles okiratról vagy magánokiratról van szó. Az iratokat másolatban kell leadni, annyi példányban, ahány fél van, az eredetivel megegyezőként hitelesítve a felek által – nem kötelező a közjegyzői másolat beadása –, viszont a bíró bármikor kérheti az eredeti példány felmutatását. A másik nagyon gyakori bizonyítási módszer a tanúbizonyítás, amely esetében a felek kötelesek megadni az illető tanú nevét, lakcímét, valamint azt, hogy az illető tanúval mit szeretnének bizonyítani. A tanút a bíróság megidézi, az köteles megjelenni, ellenkező esetben, ha nem igazolja a hiányzást, a bíróság elővezetési paranccsal, a helyi rendőrség útján beviteti a rendőrségre. Azt a tanút, akit a távolság miatt nehéz vagy körülményes lenne kihallgatni, a bíróság megkeresett bíróság útján, a tanú lakhelye szerint illetékes bíróság segítségével hallgatja ki, anélkül, hogy annak a megkereső, eredeti bíróság előtt meg kellene jelennie. A bíróság bizonyos helyzetek tisztázására elrendelheti a helyszíni szemlét (cercetare la faţa locului), amikor a bíró személyesen megy ki a helyszínre, ha ezt szükségesnek látja – a gyakorlatban ritkán élnek ezzel a lehetőséggel… Amikor a helyzet tisztázása érdekében bizonyos szakismeretekre van szükség, a bíróság szakértő bevonását rendeli el (pl. ingatlan-felértékelés, határvonal, telekfelületek megállapítása, könyvelési-pénzügyi kimutatások elemzése, közlekedésügyi mozgástani szakértői vélemény balesetek esetén stb.). A bírósági szakértőt a bíróság véletlenszerűen, sorshúzással nevezi ki, díját az érdekelt fél előlegezi meg. A személyes meghallgatásról már beszéltünk, az ügyre vonatkozóan személyesen hallgatják ki a feleket, a másik fél vagy a bíró által feltett kérdések alapján.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
