Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete az 1990. február 10-i könyves-gyertyás tüntetés 35. évfordulója alkalmából csendes felvonulást és díjátadást szervezett, hogy a város magyarsága méltó módon emlékezzen meg az akkori bátor kiállásról.
Az eseményt megelőzően a szervezet marosvásárhelyi elnöke kijelentette: az esemény nem valaki ellen, hanem valami mellett szól. 1990-ben sem egy másik közösség ellen demonstráltak, hanem a kisebbségi jogainkért, a magyar nyelvű oktatásért. A megemlékezés célja nem csupán az események felidézése, hanem annak biztosítása, hogy a fiatalabb generáció is megértse a múlt jelentőségét.
„A magyar nyelv, az identitásunk megőrzése mindannyiunk számára fontos. Anyanyelvünk az, amelyen érzünk, álmodunk és gondolkodunk. Ezért is elengedhetetlen, hogy továbbadjuk ezt az üzenetet a jövő generációinak”– mondta.
Köztudott, hogy Marosvásárhelyen 1990. február 10-én százezer ember – Sütő András vezetésével – kezében könyvvel és égő gyertyával vonult végig a városon a kisebbségi jogok, az anyanyelvi oktatás, a nemzeti identitás megvédése érdekében. A gyertyás-könyves tüntetés megtartására vonatkozó döntés Jakabffy Attila és dr. Kikeli Pál ötlete volt, ami a román propaganda szerint a február 8-án létrejött Vatra Românească ellen irányult.
35 évvel ezelőtt délután háromkor megkondultak a harangok, a tömeg pedig a Bolyai térrről méltóságteljesen, némán vonult a sportcsarnok elé, ahol Sütő András, az RMDSZ akkori elnöke mondott beszédet, megköszönve a tüntetőknek a fegyelmezettséget, majd Köllő Gábor római katolikus plébános után százezren mondták el a Miatyánkot. Hasonló megmozdulások történtek Erdély többi nagyobb, magyarlakta városában is: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben például. A cél mindenhol az anyanyelvi oktatás megteremtése volt.
Idén az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete egy különleges eseménysorozattal emlékezett meg az akkor történtekről. A rendezvény a sportcsarnok előtt kezdődött, majd este a Kultúrpalota nagytermében gálaműsorral és díjátadóval zárult.
Harmincöt év múltán is emlékezni kell erre a néma tüntetésre, hiszen 1990-ben hamar megszületett a Vatra Românească válasza: ennek „eredménye” volt a Marosvásárhely fekete márciusaként elhíresült véres események és az azt követő megtorlások sorozata, mindez hosszú évekig negatívan hatott a város gazdasági és politikai fejlődésére is.
A Vatra Românească „kulturális” szervezet azóta eltűnt a történelem süllyesztőjében, de a szélsőséges nacionalizmus ma is él. Újra és újra meg kell harcolnunk az anyanyelvi jogainkért, temetőinkért, iskoláinkért, a magyar nyelvű oktatásért, a magyar feliratokért, szimbólumaink használatáért.
