15 éves a Rádió Gaga

1999. október 15-én fergeteges bulival indult Marosvásárhelyen a Rádió Gaga. Bár léteztek kereskedelmi rádiók, a magyarországi tőkével induló médiavállalkozás a magyar közönséget célozta meg, igaz, az Audiovizuális Tanács előtt azt is felvállalták, hogy híd szerepet töltenek be a magyar és a román kultúra között.

Fotó: Vajda György

1999. október 15-én fergeteges bulival indult Marosvásárhelyen a Rádió Gaga. Bár léteztek kereskedelmi rádiók, a magyarországi tőkével induló médiavállalkozás a magyar közönséget célozta meg, igaz, az Audiovizuális Tanács előtt azt is felvállalták, hogy híd szerepet töltenek be a magyar és a román kultúra között. A kezdetekről, illetve a rádió mai helyzetéről Nagy István színművésszel, a Rádió Gaga főszerkesztőjével beszélgettünk.

– Milyen célokkal, reményekkel indultatok?

– Amikor indultunk, már működtek Marosvásárhelyen kereskedelmi rádiók, de teljesen magyar nyelvű még nem volt. Azok a miskolci vállalkozók, akik hasonló névvel már működtettek egy rádióadót, és baráti szálak fűzték őket Erdélyhez, kifejezetten Marosvásárhelyre akartak jönni. Így kérték fel a jogi ügyekben jártas Frunda György akkori szenátort, hogy segítsen megpályázni az Audiovizuális Tanácsnál a frekvenciát. Amikor a tulajdonosok jogi képviselőikkel megjelentek Bukarestben, hogy megvédjék a pályázatot, akkor azt kérdezték a bizottság tagjai: mi a garancia arra, hogy a felvállalt célkitűzéseket megvalósítják, nevezetesen azt, hogy a rádió híd szerepet tölt be a román és magyar kultúra között, amikor nincsen romániai érdekeltségű partner. Frunda György személyesen akarta ezt garantálni, azonban az nem volt elég. Akkor eldöntötték, hogy ő lesz a cég romániai társtulajdonosa, és ezért is beindulhatott a rádió. Az Audiovizuális Tanács akkor úgy kérte, hogy 60%-ban román és 40%-ban magyar nyelven sugározzunk, ezt úgy oldottuk meg, hogy a nappali műsorok nagy részében, egy-két híradó kivételével magyarul, míg este és éjszaka román nyelven sugároztunk.

– A kezdeti nehézségekhez tartozott a személyzet toborzása, szakképesítése is, hiszen korábban nem volt egész napos magyar kereskedelmi rádió.

– Népes szerkesztőséggel kezdtünk. Részt vettünk Miskolcon egy nyolcnapos gyorstalpalón, ahol reggel fél hattól este későig követtük azt, hogy hogyan működik az ottani rádió, majd szakosodtunk. Kialakult az is, hogy ki alkalmas műsorvezetésre, hírszerkesztésre, ki a marketingfeladatokat ellátni, a technikai hátteret biztosítani stb. Én mint a Tompa Miklós Társulat színésze, külső munkatársként szerettem volna dolgozni, de a tulajdonosok kineveztek főszerkesztőnek. A szakmát menet közben tanultuk meg, mindegyre be kellett mutassuk kazettára felvett műsorainkat a miskolciaknak, akik eleinte igazgattak, elláttak tanáccsal, aztán sikerült olyan műsorokat szerkeszteni, amelyeket példaként hoztak fel az ottani kollégáknak: így kell kereskedelmi rádiót szerkeszteni.

– Már a kezdeteknél meghatároztátok a célközönséget. Sikerült-e kialakítani stabil hallgatóságot?

– A kereskedelmi rádiónak a célközönségét a zenei arculata határozza meg. Szaknyelven mi az adult contemporary” formát vettük fel, azaz a felnőtt hallgatóságnak szóló bevált slágervilágot kellett játszani. A zenei szerkesztőknek követniük kell a világ slágerlistáit. Azokat a dalokat vettük be a műsorainkba, amelyek több hétig élen voltak. A nemzetközi slágerlisták mellett a román és magyar zenét is műsorra kellett tűzzük, sőt ez jelentett némiképpen prioritást. A külföldi tulajdonosoknak köszönhetően sikerült felvenni a kapcsolatot lemezkiadókkal, ahonnan friss zenét kaptunk, a román zenei világban pedig a zenei szerkesztőknek kellett elboldogulniuk. A stabil hallgatóságunk a 25 és 55 év közötti korosztály, azonban a kisebbségi létből adódóan sokkal nagyobb a célközönségünk. Már az első pillanattól vannak olyan idős hűséges hallgatóink, mint Aszalos Rozália, Fodor Zsófia, akik szinte családtagokká váltak. Indulásunk óta felnőtt egy nemzedék, akik gyerekként kezdtek hallgatni, s most már a 30-as éveikben járnak. Nemcsak társadalmi kategóriában bővültünk, hanem területileg is, hiszen a szovátai, segesvári és szászrégeni kirendeltségeinknek is igen nagy az adáskörzete. Sokan az interneten hallgatnak, Németországból, sőt Kanadából kapunk visszajelzéseket.

– Mindamellett, hogy a műsorok nagy többségében a zene és a könnyed műfajok uralják az étert, igen népszerűek lettek a reggeli beszélgetések, ahol politikusok vagy bizonyos szakterületen tevékenykedő személyiségek szólalnak meg.

– Már induláskor nem volt titok, hogy jó adag közszolgálatiságot is fel kell vállaljunk, ami szintén a kisebbségi létből adódik. Nem tehetünk úgy, mintha nem volnának megbeszélésre szoruló gondjaink, hiszen életünk nemcsak vidámságból, zenélésből áll, hanem vannak olyan közérdekű témák, amelyek iránt érdeklődnek a hallgatók. Nemcsak a hírműsorokban, hanem a meghívottakkal is ezekről beszélgetnek szerkesztőink. Vannak, akik betelefonálnak, sőt újabban előre írásban küldik be a kérdéseket, amelyeket az adásidő függvényében felteszünk a meghívottaknak. Rendszeres vendégünk volt korábban Csegzi Sándor alpolgármester, akit Peti András váltott fel, ugyanakkor jogi és politikai kérdésekről rendszeresen beszélgetünk Frunda Györggyel, és Borbély László is havonta egyszer a vendégünk. De ugyanilyen rendszerességgel szólalnak meg műsorainkban színházi szakemberek, zenei előadók stb.

– Sikerült-e beváltani mindazt, amit a kezdetekben elterveztetek?

– Sajnos a kezdeti euforikus állapotok nálunk is lecsendesedtek, túlméretezett volt a költségvetés, ezért utólag meg kellett váljunk munkatársainktól, de azért sikerült kialakítani azt a struktúrát, amelyet kisebb-nagyobb változásokkal megőriztünk 15 évig. A kezdeti hajrá után a „takaróhoz” igazítottuk az adást. Nem is lehetett fenntartani a kezdeti műsorszerkezetet. Sokkal gazdagabb, nagyobb apparátussal működő szerkesztőség sem tudta volna működtetni azokat a műsorokat vagy struktúrát, amivel indultunk. Mi nem dolgozhatunk úgy, mint egy közszolgálati rádió. Ha önmagunkhoz viszonyítom az elvárásokat, nem sikerült mindent megvalósítani, de ha a kereskedelmi rádiók piacához hasonlítom a Rádió Gagát, akkor nincs amiért szégyenkeznünk, hiszen ezen a ranglistán előkelő helyet foglalunk el műsoraink tartalmával, az információszolgáltatással. Sőt, azt is nagy dolognak tartom, hogy ennyi ideig egyátalán fenn tudtunk maradni. A gazdasági válság azt jelentette, hogy az ügynökségek az írott sajtótól és rádióktól vonták meg a reklámpénzeket, és átcsoportosították a televíziókhoz, az internetes adathordozókhoz, és ezt mi is megéreztük.

– Koncerttel indult a rádió, és évente egy, sőt volt, amikor két koncerttel is nyomatékosították a társadalmi jelenlétet. Ma már ezek a bulik a Rádió Gaga márkajegyei.

– Valóban, már az indulásunkat koncerttel kezdtük, ami a miskolciak ötlete volt. 1999. október 15-én olyan előadók jöttek el, mint a Tolcsvay Band, Benkő László, Vikidál Gyula és a Nightloosers együttes. Nemcsak figyelemfelkeltő akcióról van szó, hanem arról is, hogy mi az „élő zenét” népszerűsítjük, szemben azokkal a produkciókkal, ahol az előadók CD-lejátszóról szóló zenére énekelnek, netán minden playbackről megy. Igyekeztünk rangos meghívottakat is színpadra szólítani, több egykori legendás együttes, előadó is megtisztelt jelenlétével, mint a Neoton Família, Zorán, Charlie, a Karthágó és sorolhatnám tovább. Az idén a tinédzserek kedvence, a Quimby zenekar jön el, de a Csík Zenekart is meghívtuk, így remélem, hogy aki eljön a 15 éves szülinapi bulira, jól fogja érezni magát, és továbbra is kitart a Rádió Gaga mellett.

– Mi is azt kívánjuk, hogy sokáig legyetek az éterben!