12+1

Nagyszerű hangulatú estével ért véget a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár csütörtöki első napja. Este fél kilenctől a vásárhelyi Nemzeti kistermébe hirdettek felolvasó-színházi estet „12+1” – örömjáték Rejtő Jenő-művekre címmel a szervezők, amelyen tizenegy, a helyi, illetve erdélyi kulturális életben tevékenykedő alkotó kapott meghívást: színművészek, színházi szakemberek, költők, írók egyaránt, akik a színpadon elhelyezett székeken foglaltak helyet, szemben a késői óra ellenére is szinte teljes telt házas publikummal.

Örömjáték a színház Kistermében. Fotó: Rab Zoltán

Nagyszerű hangulatú estével ért véget a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár csütörtöki első napja. Este fél kilenctől a vásárhelyi Nemzeti kistermébe hirdettek felolvasó-színházi estet „12+1” – örömjáték Rejtő Jenő-művekre címmel a szervezők, amelyen tizenegy, a helyi, illetve erdélyi kulturális életben tevékenykedő alkotó kapott meghívást: színművészek, színházi szakemberek, költők, írók egyaránt, akik a színpadon elhelyezett székeken foglaltak helyet, szemben a késői óra ellenére is szinte teljes telt házas publikummal.

A Káli Király István ötlete nyomán megszervezett estet Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, a Rejtő-előadás rendezője és házigazdája nyitotta, aki Rejtő Jenő életének kevésbé ismert fejezeteiről szólt, például arról a pillanatról, amikor mint sebesülthordozót alakító statiszta véletlenül a színpadra ejtette Törzs Jenőt, a kor igencsak híres színművészét. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ha élete másként alakult volna, akkor nem egy regénye alapján Örkény mellett a magyar groteszk, illetve abszurd megteremtőjeként is tekinthetnénk rá. Ezt követően pedig elkezdődött a felolvasások sorozata. A házigazda nyitotta e sort, majd tetszőleges sorrendben következtek a meghívott vendégek, mindenki valaki mást ajánlott maga után. Az estről készült fényképen, a házigazda mellett, balról jobbra haladva láthatók a meghívottak: Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Láng Zsolt, Markó Béla, Kovács András Ferenc (éppen felolvas), Nagy István, Pál Attila „Deszka”, Berekméri Katalin, B. Szabó Zsolt és Kaáli Nagy Botond. Az, hogy ki melyik műből milyen részletet olvas fel, a szabad akarat kérdésköréhez tartozott, és ekképpen igencsak változatosra és nívósra sikeredett a repertoár. A témaválasztás nagyszerűen jellemezte a meghívottakat – volt aki komolyabb hangvételű regényrészletet, visszaemlékezést választott, volt aki a Rejtő-életmű kevésbé ismert, de nagyszerű alkotásaiból szemelgetett és természetesen volt aki a legnépszerűbb Rejtő-regények magyar nyelvterületen veserecegtető röhögőgörcsöt okozó jeleneteit idézte. Így tett például Nagy István színművész, aki a Három testőr Afrikában méltán hírneves Potrien-jelenetét szinte egyéni estként varázsolta a kisterem színpadára, heveny színpadi és nézőtéri könnyezést okozva ezzel. De a többiek sem adták alább, és a fergeteges humorba itatott, illetve melankolikusabb hangvételű regény-, avagy önéletrajzi jellegű részletek hálás szívekre találtak a nézőtéren, így a bő másfél órás előadás szűk negyedórának tűnt. Miközben a színpad fölé vetített képen szigorúan figyelt mindenkit A Mester arcképe. Az irodalomtörténet máig ponyvaíróként tartja őt számon, holott sokkal de sokkal több és értékesebb volt annál. Történetei, hagyatéka, stílusa, humora mindmáig félreismerhetetlen – és megkérdőjelezhetetlen. 

Miklóssy