„Velük nem lehet versenyezni”

Negyedik alkalommal hoztak haza első díjat a marosvásárhelyi bolyais diákok az évente megszervezett Kárpát-medencei, Bolyai nevet viselő középiskolák vetélkedőjéről, amelyre ezúttal Kecskeméten került sor.

Negyedik alkalommal hoztak haza első díjat a marosvásárhelyi bolyais diákok az évente megszervezett Kárpát-medencei, Bolyai nevet viselő középiskolák vetélkedőjéről, amelyre ezúttal Kecskeméten került sor. A verseny tapasztalatairól tegnap számolt be lapunknak az öt részt vevő diák, az őket elkísérő Balázs Katalin tanárnő, valamint Bálint István igazgató.

A hagyományos, megmérettetéssel és tapasztalatcserével egybekötött találkozót idén immár 11. alkalommal szervezték meg, ezen azoknak a Kárpát-medencei középiskoláknak a diákjai vesznek részt, amelyek a Bolyai nevet viselik. Kilenc ilyen tanintézet van, a marosvásárhelyi rangos líceumnak magyarországi, szlovákiai és ukrajnai „testvérei” vannak, és minden évben másik iskola vállalja fel a szervezést – tájékoztatott Bálint István igazgató.

A marosvásárhelyi Bolyait egy ötfős csapat képviselte: Csegzi Gergely (X. osztály, matematika-informatika), Kiss Anna és Borsos Tamás (XI., matematika-informatika), Kiss Tekla (XI., természettudomány osztály), Gál Anna (X. osztály, természettudomány). Olyan tanulók, akik tanulmányi eredményeikkel, magaviseletükkel számos elismerést szereznek tanintézetüknek.

Őket Bálint István igazgató mellett Balázs Katalin informatika szakos, valamint Mátéffy István és Szilágyi Emőke matematika szakos pedagógusok kísérték el Kecskemétre. Balázs Katalin tanárnő szerint érdekes és sokszínű feladatsor várt a bolyaisokra a megmérettetésen, informatika, matematika, képzőművészet, irodalom, történelem terén is kellett bizonyítania a csipet csapatnak, amely irigylésre méltó kreativitással nézett elébe a kihívásnak. A Bolyaiakkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni, képverset, egypercest írni és képzőművészeti alkotást létrehozni A puszta más szemmel címmel – említettek néhány feladatot a sok közül a diákok. Ki amihez jobban értett, azzal járult hozzá a csoportteljesítményhez. Mi több, a gálaműsorra egy igen fantáziadús, humorral fűszerezett színdarabbal készültek, Betyárélet a Bolyaiban címmel, amelyben egyik fiú betyárbőrbe bújt, vagyis olyan bolyais diákot játszott el, aki többet lóg, mint amennyit az órákon üldögél, mivel egy a célja: utcai zenész lenni bármi áron.

– Az igazgatótársak meg is jegyezték, hogy velünk nem lehet versenyezni – jegyezte meg a poén kedvéért Bálint István, aki büszkén újságolta el, hogy a vásárhelyi bolyaisok immár negyedik alkalommal nyerték el a verseny első díját, viszont számukra a kevésbé sikeres szereplés is egy második, legrosszabb esetben harmadik helyezést jelent.

A bolyaisok nagy családja

Ez inkább a találkozásról, az együttlétről szól, mint magáról a megmérettetésről – jegyezte meg Kiss Anna, aki második alkalommal vett részt a vetélkedőn. Hasonlóan vélekedik Csegzi Gergely is. – Jó érzés volt tapasztalni, hogy máshol is vannak bolyaisok, mert nem túlzás, amikor azt mondjuk, hogy mi, bolyaisok összetartozunk – fűzte hozzá a fiú. Az évente sorra kerülő találkozók a diákok mellett a kilenc tanintézet igazgatóinak is lehetőséget jelentenek a tapasztalatcserére, arra, hogy megosszák egymással sajátos gondjaikat, illetve javaslatokkal támogassák egymást.