Akárcsak az államelnök, Marosvásárhely polgármestere is úgy gondolja, hogy az anyanyelv használata az egészségügyi intézményekben zajló oktatásban – minden szinten, azaz teljes egyenlőségben a román nyelvvel – nem vezet jóra, nem vezet a cél eléréséhez.
Akárcsak az államelnök, Marosvásárhely polgármestere is úgy gondolja, hogy az anyanyelv használata az egészségügyi intézményekben zajló oktatásban – minden szinten, azaz teljes egyenlőségben a román nyelvvel – nem vezet jóra, nem vezet a cél eléréséhez. Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea fél órán át magyarázta, hogy mi mindenre van szerinte szükség ahhoz, hogy a MOGYE ismét „hozza formáját”, az oktatás régi színvonala visszatérjen, így már-már azt hittük, a városgazda rájött arra, hogy az anyanyelven való tanulás a leghatékonyabb módja az ismeretek elsajátításának. De mégsem, hisz előadása végén kibökte: az elméleti oktatás „mehetne” románul és magyarul is, no de a klinikai gyakorlat…? Az nem lehet, hogy magyarul történjen, és aztán a frissen végzett doki ne tudjon kommunikálni a román beteggel.
Miközben sorolta azokat a döntéseket, amelyeket a MOGYE vezetőinek, oktatóinak meg kellene hozniuk, „hogy Marosvásárhely ne váljon Kolozsvár vakbelévé”, és hogy a Babeş–Bolyai ne árnyékolja le teljesen a MOGYE-t, és a bukaresti egyetemmel együtt „ne szívja el” a hallgatókat, időnként ki-kilógott a lóláb: amikor vegyes egyetemi konzorcium létrehozásáról elmélkedett, amikor a magyar tagozat oktatóhiányáról beszélt, vagy az olyan szeparatista indíttatást emlegette negatív példaként, mint a tagozatonkénti külön beiskolázási helyek meghirdetése.
Abban igaza van Floreának, hogy egy értelmes egyetemi menedzsment már régen megoldhatta volna a kéttagozatos egyetem ügyét, a politikumnak elméletileg nem ezzel kellene foglalkoznia. A politikum megtette kötelességét azáltal, hogy megteremtette a jogi keretet arra, hogy a kétnyelvűség, az anyanyelvű oktatás érvényesülhessen az egészségügyi intézményekben, az orvosképzésben, e jogszabályoknak az egyetemi vezetés általi jó szándékú értelmezése pedig rég sínre tehette volna a charta-ügyet, a tagozatok létrehozását. Ha pedig a jó szándék nem volt meg, még mindig érvényesülhetett volna a józan paraszti ész, avagy az orvosi egyetemek versenyében éppen a kéttagozatossága miatt vonzóvá váló MOGYE gondolata. Abban is igaza van a polgármesternek, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek jelenleg nem erőssége a kutatás, és erre kellene erőit összpontosítania. Vagy abban, hogy véget kellene vetni a protekcionizmusnak az orvosi posztok betöltésénél, és itt is a versenyszellemnek kellene érvényesülnie, a betegek érdekében. Jó meglátásai azonban gyorsan homályba vesztek, amint ismételten a román betegre terelődött a szó, akivel Florea szerint a magyar nyelven tanult orvos nem tud majd kommunikálni.
Miközben tovább cikáztak az orvos-polgármesteri gondolatok, oly sebesen, hogy alig bírtuk követni, PDL-s polgármesterünk felhőtlenül kijelentette, hogy nem jó, ha az orvosok politizálnak, és az sem, ha a MOGYE ügyeibe beletalpal a politikum. Megértettük végre azt is, hogy városgazdánk úgy gondolja, egymagában képes egy asztalhoz ültetni, és a gyakorlati oktatás nyelvének, a beiskolázási tervnek stb. vitatott kérdéseiben egyezségre juttatni a MOGYE román és magyar oktatóit, román vezetőit, az egyetlen cél érdekében: a MOGYE „végtermékének” európai színvonalú tudással rendelkező, versenyképes orvosnak kell lennie. Aki „természetesen” románul tanulta a gyakorlatot. Arra a felvetésünkre, hogy szerinte hogyan képes a finn beteggel kommunikálni a gyakorlatot a MOGYE-n románul tanult és Finnországba emigrált fiatal vagy idősebb orvos, a polgármester megjegyzése köszönőviszonyba sem került a kérdéssel.
