Napok óta arról szólnak a hírek, hogy az államelnök visszavonta Tőkés Lászlótól azt az állami kitüntetést, amelyet azért kapott, mert ő volt a szikrája annak a forradalomnak, amely elindította a rendszerváltást Romániában.
Napok óta arról szólnak a hírek, hogy az államelnök visszavonta Tőkés Lászlótól azt az állami kitüntetést, amelyet azért kapott, mert ő volt a szikrája annak a forradalomnak, amely elindította a rendszerváltást Romániában. Az államfő „hőstettét” minden jóérzésű ember – nemzetiségre való tekintet nélkül – ellenérzéssel, fenntartással, kritikával fogadta. És ez így volt helyénvaló, még akkor is, ha Tőkés László időnként tényleg nagyon kényelmetlen tud lenni a hatalom számára.
Természetesen vannak, akik örülnek, mert be nem vallottan ugyan, de igencsak sokakat zavar, hogy egy magyar ember volt Romániában a kommunizmus bukásának elindítója. A héten kiderült, hogy az egyik ilyen „boldog” ember a szociáldemokraták Maros megyei szenátora, aki „szívhez szóló” politikai nyilatkozatban jelentette ki, hogy „román, és megvédi a hazáját és a nemzetét”. Sőt, nemcsak ő védi, de saját nyilatkozata szerint a gyermekeibe is belesulykolta az egységes és oszthatatlan nemzetállami tudatot, és azt, hogy bármi áron meg kell védeni az ellenségtől. Jelen esetben Tőkés Lászlótól. Azzal is eldicsekszik, hogy ő volt az, aki 2013 őszén, jó románként és Románia Csillagának lovagjaként követelte, vonják vissza Tőkés Lászlótól a magas állami kitüntetést.
Ugyanis az ő nemzettudata nem bírta elviselni a magyar politikusnak szerinte „a román nemzet ellen irányuló nyilatkozatait”, amelyek, ugyancsak szerinte, „súlyosan sértik a román alaptörvény előírásait”, és amelyek durván belegázoltak „a nemzeti érzelmeibe és méltóságába”.
Amellett, hogy nagy örömet szerzett neki az érdemrend visszavonása, amelyet a „normalitás” és a hazafiság jelének tekint, az államfő gesztusát „intő jelnek” nevezi mindazok számára, akik „meg akarnák szegni Románia törvényeit”, illetve „a román állam érdekei ellen dolgoznak”. Ezek ellen gyors és határozott fellépést sürget, ezt tette és teszi ő maga is „az egyes romániai magyar és magyarországi politikusok részéről megnyilvánuló etnikai extremista szavak és tettek, a xenofóbia és irredentizmus ellen”, mert ezek szerinte most, a választási kampány elején 1990 fekete márciusára akarnak emlékeztetni.
Ezek után azt állítja, hogy ismeri a magyar nyelvet és vannak magyar barátai, de ennek ellenére nem tudja elfogadni azt, hogy egyesek sértik a románok méltóságát, és az etnikai alapú autonómiát szorgalmazzák. „Román vagyok, megvédem a hazámat és népemet, szavakkal és tettekkel!” – jelenti ki politikai nyilatkozata végén. Elvégre ez egy „jó románnak” kutya kötelessége – tehetnénk hozzá, még akkor is, ha ezek az úgynevezett sérelmek csupán az ő agyában léteznek. És „természetesen” a székely szabadság napja a legalkalmasabb ezeknek a sérelmeknek a világgá kürtölésére.
