A márkaépítésről hallottunk múlt hét végén előadást Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében: a megye brandjének kialakítását tervezték.
A márkaépítésről hallottunk múlt hét végén előadást Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota kistermében: a megye brandjének kialakítását tervezték. Telt ház volt, a meghívottak nem voltak mindennapiak. „Becsalogatónak” ott volt a Drakula-regénnyel világhírnevet szerzett Bram Stoker leszármazottja, Dacre Stoker és a Wild Carpathia természetfilm készítője, Charlie Ottley. Hozták is a formájukat, lelkesen beszéltek a régió természeti szépségeiről, népszokásainak egyediségéről, mindarról, amiért nekünk kellene lelkesednünk. A stratégiai vonalat két román előadó, Vasile Sebastian Dancu szociológus, a Bukaresti Egyetem professzora és Constantin Chiriac, a Nagyszebeni Állami Színház művészeti igazgatója képviselte. Előbbi egy – nem tudni, ki rendelte, ki fizette – tanulmány eredményeit mutatta be, utóbbi pedig jogosan tette fel a kérdést: hol vannak a magyar, szász meghívottak, utóvégre multikulturális régió brandjét készítenék elő a szervezők, hol van a megye kulturális rendezvénynaptára? Mi pedig azt is kérdezhetnénk: miért nem voltak ott a megye reprezentatív városainak képviselői?
Constantin Chiriacot hallgatva megértettem, miért válhatott Nagyszeben pár évvel ezelőtt Európa kulturális fővárosává, miért érik ott egymást azóta is a színvonalas kulturális rendezvények. Mert „felépítették” az igényes, kultúrafogyasztó polgárt, „felépítették” a hírnevet. Párbeszéddel, toleranciával, két évtizeden át tartó következetes munkával. Mert volt víziójuk, volt motivációjuk. Tudták, a városnak fejlődnie kell, e fejlődésben pedig a különböző nemzeti közösségek kulturális öröksége játssza a legfontosabb szerepet. Ez a felismerés, úgy tűnik, hiányzik Maros megyében, Marosvásárhelyen. „Politikamentes”, hiteles, profi márkaépítésről beszélnek. Ennek a hangvételét a szociológus professzor által ismertetett felmérés adhatja meg, amelynek elkészítésében máris érvényesült a „multikulturalitás”: a román és a magyar lakossági preferenciákat mutatta meg Marosvásárhelyen. Csepp politika sem volt benne, még akkor sem, amikor arra a kérdésre kellett válaszoljanak az interjúalanyok, hogy szerintük jó irányba halad-e a város vagy a jó-e a közhangulat, segíti-e a jó irányba haladást? A válaszokból egyértelműen kiderült, a megkérdezettek 68 százaléka szerint jó irányba haladunk, a közhangulatot a román válaszadók 73, a magyar válaszadók 60 százaléka nevezte jónak. Hogy mi jut eszükbe az embereknek elsőként, ha városukra gondolnak? E kérdésre a válaszok: a család, a gyermekkor, a város szépsége (9%), a tisztaság (17% románok, 6,4% magyarok), az ASA focicsapat (a románok 0,7%-a, a magyarok 3%-a), a Víkendtelep és valahol hátul kullog a Kultúrpalota, a városközpont. Egyébként meglepő módon a románok a Víkendtelepet tartják a legnagyobb „attrakciónak”, csak azt követi az állatkert, a vár, a Kultúrpalota, a Somostető, a magyar válaszadóknál a sorrend szerencsére más. A megkérdezettek fele sem ismeri a megye címerét, aki „ismeri”, sem tudta felsorolni a legfontosabb elemeit, Marosvásárhely legismertebb öt személyisége könnyen kitalálható: Bernády és Bolyai mellett Dandea, Iancu és Papiu. „Egyensúly” van e multikulturális közegben – hangzott el a rendezvényen, ahol egy árva szó sem esett a szász és magyar kastélyokról, templomokról, népviseletről, a természeti látványosságokról, gyógyfürdő-lehetőségekről…
