Minden jel arra mutat, hogy a közel hatszáz fős parlamentünk képviselői sohasem hallották a közmondást, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
Minden jel arra mutat, hogy a közel hatszáz fős parlamentünk képviselői sohasem hallották a közmondást, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Vagy talán egy másik változatát ismerik: amit ma megtehetsz, megteheted holnap is, holnapután is, de talán még tíz év múlva sem lesz késő.
Ugyanis a választások óta eltelt több mint két év után képviselőink újabb bizonyítékát adták, hogy a kisujjuk sem fáj azokért, akiket állítólag a törvényhozásban képviselnek, és akiknek a szavazatai juttatták őket olyan kényelmes – és jól (plusz)jövedelmező – bársonyszékekbe, ami arra kellene késztesse őket, hogy világos, egyértelmű, az ország haladását, a lakosságnak élhető életet biztosító törvényeket alkossanak, illetve olyan szabályzókat, amelyek garantálják és nem csorbítják a kisebbségek jogait.
Ezzel szemben kiderült, hogy a mandátum felénél még a felét sem sikerült megszavazniuk a parlament asztalára benyújtott törvényeknek: több mint 900 törvénytervezetet regisztráltak, ebből 518 „kiment” a törvényes határidőből, nagy részük évek óta a bizottságok fiókjaiban porosodik.
Hogy mennyire „érdekli” honatyáinkat a szavazópolgárok érdeke, elég ha elmondjuk, hogy például a romániai magyar közösség számára rendkívül fontos kisebbségi törvényt tíz éve lepi a por egy fiókban. Meglehet, annyira belepte a por – és a jótékony feledés –, hogy soha nem lesz belőle végrehajtandó törvény. Bár mifelénk még ez sem garancia, hiszen sok esetben maguk a törvényhozók azok, akik megszegik a saját maguk által megszavazott szabályzókat.
Köztudott, hogy ezt a törvényt, amelyet az RMDSZ 2005-ben kért, az akkori kormánynak, amelynek a szövetség is tagja volt, tíz év alatt sem sikerült legalább parlamenti vitára bocsátania, s ha nem megszavaztatnia, legalább elutasítania. Pedig az RMDSZ akkori elnöke azzal indokolta a Băsescu-féle csapathoz való átállást, hogy ily módon lesz kisebbségi törvény, és lesz Erdély-autópálya. Végül egyikből sem lett semmi.
De mit is beszélünk? Ez a törvény szinte bagatellnek számít olyan törvények mellett, mint a nemzetbiztonsági törvénycsomag, amely – valami okból kifolyólag – 2007 óta nem került elő a képviselőház nemzetvédelmi bizottságának fiókjából.
Folytassuk még? A kormány nemrég elrendelte a hozzáadott értékadó 9 százalékra csökkentését az alapélelmiszerek esetében, de azt is tudni kell, hogy ezt a javaslatot törvénytervezetbe foglalta már a Konzervatív Párt és 2006-ban kellett volna az alsóház napirendjére tűzni, miután a szenátus elfogadta. Nem tudni az okát, de ez a törvény is elakadt. Ezek mellett még ott van a több mint ötszáz törvénytervezet, amelyeknek a felsorolása sem férne be az „aktuális” keretébe.
Az elején arról beszéltünk, hogy sokszor maguk a törvényhozók „járnak élen” a törvényszegésben. Nos, a fentieknél beszédesebb példára nincs is szükség. Hiszen a képviselőház szabályának 113-as cikkelye előírja, hogy egy törvényt a benyújtástól számított 60 napon belül kell megvitatni és elfogadni. Ezt a szabályt azonban a képviselők semmibe veszik. Nem is csodálkozunk, hogy nincs idejük törvényeket szavazni, hiszen heti két, maximum két és fél napot dolgoznak... Aktuális lenne ezen változtatni!
