„Ahelyett, hogy halat adnának a kezükbe, halászni kellene megtanítani őket”
2013-11-01 13:00:07
- Menyhárt Borbála
A Marosvásárhelyre jellemző szociális problémákról szervezett kerekasztal-beszélgetést kedden este a Bolyai Klubban a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, valamint a vasarhely.ro közéleti portál.
A Marosvásárhelyre jellemző szociális problémákról szervezett kerekasztal-beszélgetést kedden este a Bolyai Klubban a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, valamint a vasarhely.ro közéleti portál. A tanácskozáson, amelyre a Merre tovább, Marosvásárhely? című kerekasztalbeszélgetés-sorozat keretében került sor, a szakemberek arra világítottak rá, hogy az állami rendszer által kínált megoldás, a rászorulóknak járó pénzjuttatás valójában függőséget okoz, és ehelyett inkább lehetőségeket kellene teremteni a hátrányos helyzetűek számára, hogy önerőből boldoguljanak.
A Sántha Ágnes szociológus által vezetett beszélgetés meghívottai Koreck Mária, az RMDSZ szociális ügyekért felelős alelnöke, Vargancsik Iringó, az Alpha Transilvana Alapítvány programigazgatója, Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője, valamint Szőcs Zsuzsánna, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztályának munkatársa voltak. Sajnos, a vártnál jóval kevesebb volt az érdeklődő, a meghívottakat, valamint az újságírókat leszámítva kevesebb, mint tízfős hallgatóság gyűlt össze.
Szőcs Zsuzsánna elmondta, városszinten az egyik legnagyobb probléma az idős személyek elmagányosodása, ugyanis gyerekeik elfoglaltak, vagy éppen távol keresnek megélhetési lehetőséget. Ennek ellenére az idősotthonok és az ezekben lévő helyek száma korlátozott, mindenütt hosszú várólisták vannak. Emellett a szakember a szociális lakások hiányát, az iskolázatlanságot, valamint a hajléktalanjelenséget nevezte meg mint a Marosvásárhelyre leginkább jellemző szociális gondokat. Szőcs Zsuzsánna rámutatott, a polgármesteri hivatal szociális osztálya jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években, egyre több a felsőfokú végzettségű szakember, akik lelkesen munkálkodnak a rászorulók megsegítésén, ám a problémák egy részét tudják csak megoldani, elengedhetetlen a különböző alapítványok, egyházak hozzájárulása.
Vargancsik Iringó hangsúlyozta, az Alpha Transilvana Alapítvány arra törekszik, hogy azokat a szociális szolgáltatásokat pótolja, amelyek államilag nem biztosítottak. Például a nappali foglalkoztatási központjukban havonta 125 súlyos és halmozott fogyatékkal élő gyereket látnak el. A szakember szerint szerencsés helyzetben vannak, olyan szempontból, hogy a központ fenntartásában a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, valamint a polgármesteri hivatal is támogatja őket. Vargancsik Iringó szóvá tette, a sérült felnőttek ellátása terén hiányosságok vannak, utalva arra, hogy a HIFA Egyesület évek óta próbál pénzt gyűjteni egy lakópark megépítésére, ahol szüleik halála után gondoskodnának a most még fiatal vagy középkorú mozgássérültekről, akik szellemileg nem sérültek, viszont nem képesek magukat ellátni. Erre azért van óriási szükség, mert jelen pillanatban nem létezik állami szolgáltatás, amely az ő problémájukat megoldaná. A hiánypótló szociális szolgáltatásokról szólva az Alpha programigazgatója megemlítette az alapítvány által létrehozott védett műhelyeket, ahol munkaképes sérülteket foglalkoztatnak, a konyhát, ahol catering rendszerben értékesített ételeket állítanak elő, valamint az ákosfalvi játékgyárat. Vargancsik Iringó beszámolt a marosvásárhelyiek körében végzett kutatása eredményeiről, amiből az derül ki, hogy városszerte az idősek nincsenek olyan hátrányos helyzetben, mint a középkorúak, akiknek hitel-visszafizetésekkel kell megbirkózniuk, valamint azzal, hogy összeegyeztessék a gyereknevelést a munkahelyi elvárásokkal.
A polgármesteri hivatal nem partner
Ludescher László szerint a város lakóiként mindnyájan rendszeresen szembesülünk a szociális problémák egy-egy szeletével, hajléktalanokkal, kukákban kotorászó romákkal, viszont városszinten nincsen egy összkép, amelyre alapozva prioritásokat lehetne felállítani, illetve megoldásokat keresni. Az igazgató a politikum, az önkormányzati szféra, jelen esetben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hozzáállását is nehezményezte.
– A politikum számára látványosabb egy-egy felújított utcát átadni, koncerteket szervezni. Tizenkét éve szervezzük a civil vásárt, de Marosvásárhely polgármesterét egyszer sem láttam ott. Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön rendszeresen vannak találkozóink az önkormányzatokkal, bevonnak minket a különböző dolgokba, ötleteinkkel megkereshetjük őket, és azokat pozitívan fogadják. Marosvásárhelyen ez nincs így. A Gyermekvédelmi Igazgatósággal kiváló az együttműködésünk, de a hivatal részéről teljes az elzárkózás. És, félreértés ne essék, nem a végrehajtói szintről beszélek, a Major Márta vezette szociális osztályról, ahol mindig nyitottak irányunkban, hanem a döntéshozói szinten van a baj – tette szóvá Ludescher László.
Az igazgató megjegyezte, amellett, hogy Vásárhely-szinten az otthoni beteggondozói szolgálatuk 100-150 személyt lát el, ami iránt óriási igény mutatkozik, az a mozgásképtelenné vált emberek állandó felügyelete.
– Hetente két-három telefonhívás érkezik a Caritashoz olyanok részéről, akik napi huszonnégy órás felügyeletet szeretnének magatehetetlen hozzátartozójuk mellé. Sajnos el kell utasítanunk őket, a városban nem létezik ilyen jellegű szolgáltatás – mutatott rá az igazgató, aki a személyzethiányról is említést tett: míg a 60 ezer lakosú Gyergyói-medencében 150 munkatársat foglalkoztat a Caritas, Marosvásárhelyen, ahol kétszer akkora a lakosság száma, csupán 20 személynek kell ellátnia az otthoni gondozással járó teendőket. Az önkormányzat álláspontja kapcsán Vargancsik Iringó megjegyezte, sajnos rendszeresen tapasztalják, hogy a vásárhelyi önkormányzat nem tekinti egyenlő félnek a civil szervezeteket, javaslataikat meg sem hallgatja a város polgármestere.
Óriási méreteket öltött az iskolázatlanság a roma közösségekben
Koreck Mária arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a romakérdés prioritás kellene legyen, Marosvásárhelyen ezt nem úgy kezelik.
– Nagyon nagy azoknak a romáknak a száma, akik megrekednek az I-IV. osztály szintjén, most huszonévesek, lehet, hogy elvégezték a negyedik osztályt, mégis analfabéták. A Hidegvölgyben sok van belőlük. Tengenek-lengenek az utcán egy-két évig, majd bűnözésre adják a fejüket, a lányok az utca sarkán két lejért áruba bocsátják a testüket. Mindez komoly szociális probléma nekünk, a többségnek is. Az intézményekben nincsen meg a kellő akarat, hogy megoldják ezt a helyzetet, az emberekben pedig kialakult az álláspont, hogy óvakodni kell tőlük, nem pedig elfogadni őket – fogalmazott a romákat felkaroló Divers Egyesület vezetője.
A segélyre szorulást kellene megelőzni
Koreck Mária szerint a probléma hátterében az is áll, hogy az állami hatóságok, a döntéshozók meg vannak győződve, hogy a pénzjuttatásokkal, szociális segélyekkel jót tesznek a hátrányos helyzetű családokkal. A juttatás viszont függőséget jelent, hiszen az önálló boldogulásra, ami hosszú távon megoldást jelenthet a problémáikra, nem ad lehetőséget. A rendszerrel gond van, hiszen a fogyatékkal élőknek félniük kell, hogy elveszítik a nekik járó juttatást, ha munkát vállalnak. És Romániában a segélyek csupán a szűkös túlélést teszik lehetővé – adott hangot véleményének Koreck Mária.
Szőcs Zsuzsánna hozzáfűzte, a jogosultak nagy része sajnos hozzászokott ahhoz, hogy segélyből él, például amikor munkahelyet ajánlanak fel nekik, különféle kifogásokra hivatkozva elhárítják azt.
