„A Déli Áramlat projektje eleve kudarcra volt ítélve”
Alapvetően politikai célt szolgált, és kezdettől fogva kudarcra volt ítélve a Déli Áramlat gázvezeték terve, amelyet az Európai Unió saját energetikai szabályai, valamint a krími és kelet-ukrajnai események miatt sem hagyhatott jóvá.
Alapvetően politikai célt szolgált, és kezdettől fogva kudarcra volt ítélve a Déli Áramlat gázvezeték terve, amelyet az Európai Unió saját energetikai szabályai, valamint a krími és kelet-ukrajnai események miatt sem hagyhatott jóvá – írta Richard Morningstar, az Egyesült Államok korábbi azerbajdzsáni nagykövete, az Atlantic Council amerikai agytröszt kutatási vezetője.
A tervezett gázvezetéknek – amely Oroszországból a Fekete-tenger fenekén Bulgáriába, majd onnan hét másik dél- és közép-európai országba szállított volna földgázt – kettős rendeltetése lett volna: egyrészt az, hogy csökkentse Moszkva kiszolgáltatottságát Ukrajnával mint tranzitországgal szemben; másrészt hogy megakadályozza az Európai Bizottság által tervezett, Azerbajdzsánból Grúzián és Törökországon keresztül Európába vezető úgynevezett déli gázfolyosó létrehozását – írta az intézet blogján megjelent értékelésében Richard Morningstar.
Ez utóbbi orosz cél a volt nagykövet szerint már tavaly decemberben dugába dőlt. Akkor döntöttek ugyanis a déli gázfolyosó gyakorlati megvalósítását célzó beruházásokról, azaz a Shah Deniz 2 azeri gázmező kitermeléséről, továbbá az Azerbajdzsánból Törökországon keresztül vezető transzanatóliai földgázvezeték (TANAP), illetve az ahhoz kapcsolódó, Görögországon, Albánián át és az Adriai-tenger alatt tervezett transzadriai vezeték (TAP) megépítéséről.
Brüsszel számára a Déli Áramlat politikailag és jogi szempontból is problémás volt – írta Morningstar. A projekt nem fokozta volna a versenyt az uniós energiapiacon, ezzel szemben növelte volna az orosz gáztól való uniós függést. Európa már legalább 2009 óta – amikor is Oroszország az Ukrajnával való gázvita miatt időlegesen leállította az európai földgázszállítást – aggódik az oroszoktól való függőség miatt, és tevékenyen próbál tenni e függőség csökkentése érdekében. Másfelől a Déli Áramlattal szembeni ellenkezéshez az is hozzájárult, hogy rendkívül érzékenyen érintené az amúgy is súlyos helyzetben lévő ukrán gazdaságot, ha Ukrajna megszűnne az orosz gáz tranzitországa lenni.
Mindazonáltal Brüsszelnek nem kellett kizárólag politikai játszmákra szorítkoznia Moszkvával szemben a Déli Áramlat megakadályozása érdekében, miután az orosz elképzelés ellentétes volt az uniós versenyjoggal, illetve az úgynevezett harmadik energiacsomaggal, amely az európai energiapiac hatékonyságának javítását célozza. A Déli Áramlat – az uniós irányelvekkel szemben – nem segítette volna az európai energiaforrások diverzifikációját, nem nyújtott volna lehetőséget harmadik félnek, hogy hozzáférjen a tervezett vezetékhez, és nem választotta volna el egymástól a földgáz termelését, szállítását és értékesítését – írta az amerikai szakértő. Az EU egyébként ez utóbbiakra hivatkozva élesen ellenezte a beruházást, és szankciókkal fenyegette meg azokat a tagállamait, amelyek hozzájárulnak az uniós joggal szembemenő projekt kivitelezéséhez.
A Déli Áramlat koporsójába az elmúlt év ukrajnai eseményei verték be az utolsó szöget. A Krím félsziget orosz megszállása és a kelet-ukrajnai konfliktus miatt politikailag lehetetlenné vált az EU számára, hogy valaha is engedélyezze a Déli Áramlat megépítését – írta Richard Morningstar.
A gázvezeték megvalósításának elindítását nehezítette, hogy az oroszoknak nem kedvezett az olajár esése. A projekt meghiúsulását végül egyértelműen jelezte a másfél hónappal ezelőtt megkötött új orosz–ukrán gázmegállapodás. Richard Morningstar úgy látja, Moszkva felismerte, hogy a Déli Áramlat kivitelezése lehetetlen, ezért még jó ideig kénytelen lesz Ukrajnán keresztül szállítani az energiahordozót az európai piacokra, ez pedig valamiféle alapvető együttműködést követel meg Kijevvel.
