Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-05-02 15:30:45
A költő, drámaíró műve, élete évszázadok óta a legkülönbözőbb műfajú alkotókat ihleti meg. Shakespeare születésének mostani 450. évfordulója ezt is jól tükrözi világszerte. A Látó egész lapszámot szentelt az ünnepeltnek, az áprilisi lapot és az azt bemutató sikeres marosvásárhelyi összművészeti rendezvényt részletesen ismertettük múlt szombati mellékletünkben. Ma egy szintén érdekes, a maga módján rendhagyó verses, képzőművészeti, könyves eseményről tudósítjuk a Múzsa olvasóit. Egy budapesti kiállításról, illetve annál sokkal többről van szó. Színhelye a budai Barabás Villa Galéria volt. A szokatlan tárlat április 8-án nyílt Üzenetek William Shakespeare-től – Improvizációk szonettekre címmel. Az általunk marosvásárhelyiként számon tartott, de évtizedek óta Gödöllőn élő, dolgozó, a kortárs magyar textilművészet élvonalában jeleskedő Katona Szabó Erzsébet Shakespeare-inspirálta papírkollázsai és Kodolányi Gyula költő, műfordító versei kerültek közönség elé. A megnyitón és az április 24-i zárórendezvényen is több elemző, méltató szakvéleményt hallhattak a jelenlevők, akik e kettős együttműködés könyvváltozatát is megismerhették.
A kiállított művek újabb bizonyítékot nyújtottak Katona Szabó Erzsébet sokoldalúságáról. Olyan értelemben nem újdonság, amit láthattunk, hogy régebbi fogantatású ez a leleménye, de így együtt mégis a meglepetés erejével hatnak a kollázsok. Archaizáló, finom és erőteljes kompozíciók foglalják magukba a Shakespeare-szonetteket. Véletlenszerűség és tudatosság különös játéka, egybefonódása lepi meg a szemlélőt. Gyűrt, ragasztott, színezett, szabálytalanul egybeszőtt papírdara-bok, -foszlányok közül tűnnek elő a kézzel írt szonettek. Akárha a napfény és a múló idő hatására kissé megfakult alkotásokat látnánk, ez is növeli a munkák hangulati töltetét, ezért is önkéntelenül felsejlik a nézőben az angol költő kora. A művésznő több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdte ily módon is kifejezni Shakespeare-rajongását, úgy érezte, hogy nem csak olvasnia kell ezeket a szonetteket, le is kell írnia. Mint vallja, belső kényszer készteti, hogy kézírással is birtokba vegye a verseket, különös alkotói élménnyel gazdagodik, hogy sokszor, többféle változatban jeleníti meg a szép szöveget. Egyfajta meditatív játék ez számára.
A textilművész játéka kiteljesedik a jelenkori magyar költőével, akit Shakespeare-szonettsorok, -félsorok, -fordulatok ihlettek meg. Kodolányi Gyula ezeket angol eredetiben beépítette saját szövegeibe, és a Farkas Anna által a Szentendrei Papírmentő Műhelyben tipografizált magyar és angol költeményeket is kiállították a kollázsok mellé. Ekképpen a két mai alkotó egymással és századokat átívelve a halhatatlan drámaíró zsenivel, költővel is dialogizál, többes üzenetet továbbítva a XXI. századi vers- és művészetbarátoknak. Az együttműködés könyv alakban is testet öltött, a kétnyelvű kiadványt a nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is bemutatták.
Végül, kissé elrugaszkodva a témától, egy javaslat a Múzsa olvasóinak. Aki még nem járt ott, érdemes felkeresnie Budán a Városmajor utcában a Barabás Villát. Barabás Miklós festőművész, erdélyi nagyjaink egyikének egykori impozáns otthona felújítva, emlékházként, pompás kerttel, parkkal is várja a látogatókat.