Zereda – alkotótábor Nyárádszeredában

Másodszorra nevet is kapott a tábor: Zereda. Nem elírás, a település egykori elnevezéséhez fordultak a névadók. Az 1493-ra datált első írásos említés Oppidum Zeredaként nevezte meg a következő századok során sok mindent megért helységet. A szeptember 15-én kiállításnyitóval zárult alkotótábor ezen a néven igyekszik helyet szerezni magának a honi és a nemzetközi köztudatban. Túlzás lenne a határon túli ismertséget is megcélozni? Ne legyünk kishitűek! A tavaly született kezdeményezés ötletgazdája, a művésztelepet létrehozó és fenntartó helyi vállalkozó, Tordai Levente és felesége távlatokban gondolkodó, igényes mecénásként a minőséget mindennél előbbre valónak tekinti, és ebben teljes mértékben egyetértenek az ügyet felkaroló művészek is. A tágabb kitekintést a tábor magyarországi résztvevői már az első két alkotó együttlét során is lehetővé tették, jövőre más országokból is meghívnak majd egy-két festőt, szobrászt vagy más műfajban jeleskedő művészt. Ezt a házigazda, illetve a telep művészeti irányítója, a fiatal alkotónemzedék egyik legaktívabb képviselője, a székelyudvarhelyi Berze Imre is hangsúlyozta, amikor hétfő este a továbbiakról kérdezgettem őket. A jelent egy tetszetős kivitelezésű katalógus is bemutatja, s benne a tárlatot is megnyitó Ungvári-Zrínyi Kata művészettörténész tömör, de annál találóbb szakszövege az idei tíz meghívott munkáinak, művészetének jellegzetességeire is felhívja a közönség figyelmét. Idézzünk pár sort írásából, az általánosabb törekvésekre is fény derül belőle: „Az itt jelen levő alkotások és képzőművészeti utak nagyon sokszínűek. Egyesek munkásságát erős modern formalizmus határozza meg, mások szimbolikus/konceptuális gesztusokkal vagy meditatív folyamatszerűségben tárják fel alkotásaikat. Az egymás mellett alkotásban is vannak azonban közös irányvonalak: a zeredai művekre a játékosság/humor, a természet, illetve lokalitás, valamint a „Mi a művészet/műalkotás/művész” kérdéskör feszegetése jellemző.” Az elegáns kiadvány fedőlapjáról a művésztelep emblémáját, logóját is megismerhetjük. Azt viszont csak a helyszínen megfordulók tapasztalhatták meg, milyen különleges galéria van születőben Nyárádszeredában. Tordaiék öthelyiséges, főutcai ingatlana, amely tavaly bizony még eléggé siralmas állapotban találtatott, mára felújítva, korszerűsítve vált tágas, érdekes kiállítótérré. A falak, belső felületek végső finomítása, festése még hátravan, egyelőre különös, cementszürke közegben láthatóak a képek, szobrok, installációk, a következő táborozáskor azonban már a legszebb elképzeléseket valóra váltva szeretnék várni az alkotóművészeket és az érdeklődőket. A jelek szerint nincs miért kételkednünk, hogy ez így is lesz. Kevés hasonló méretű település mondhatja majd el akkor magáról, hogy ilyen modern és célszerű galériával büszkélkedhet, mint Szereda. És persze a kiállítók sem akárkik. Az idei táborvendégek a már említett Berze Imre mellett Bíró Gábor (Székelyudvarhely), Căbuz Andrea (Marosvásárhely), Căbuz Annamária (Marosvásárhely), Daradics Árpád (Budapest), Erdélyi Gábor (Budapest), Krnács Ágota (Budapest), Makkai István (Marosvásárhely), Siklódi Zsolt (Szováta) és Szepessy Béla (Nyíregyháza). Többségük már kellő ismertségnek örvend. Műveik távolabbról is vonzhatják a művészetkedvelőket, a galéria hozzájárulhat Nyárádszereda népszerűsítéséhez, idegenforgalmi tényezővé válhat. De az is hasznos, ha általa és a még kísérleti jellegűnek mondható tábor révén a helyi közönség is közelebb kerül a kortárs képzőművészethez. A kiállításra a későbbiekben még visszatérünk.