Tollban a gyökerek

A székelyudvarhelyi Erdélyi Toll egyik legjellemzőbb ismertetőjele a biztonságot nyújtó, otthonszínű folytonosság. Eddigi hat évfolyamát részletekben közölt szépirodalmi művek és tanulmányok szőtték át, a visszatérő olvasó igazi bennszülöttként kalandozhatott a hagyományos és újszülött szellemi termések dzsungelében. Az idei év első számában a sűrűben rejlő gyökerek kitapogatására, a rendszerváltás utáni időkbe hívó karok fonódnak körénk. A Beke Sándor főszerkesztő által az útkeresés első esztendejében indított irodalmi és művelődési folyóirat, a Székely Útkereső tíz esztendejébe tekinthet most bele a Toll-forgató. 

Brauch Magda átfogó, tematikusan tagolt lapismertetése után a folyóirat anyagát felölelő Székely Útkereső Antológiát mutatja be, majd magára hagyja az olvasót az eléje táruló látvánnyal. 

A pillanat ünnepélyességét az antológiát is indító himnuszok,  „a magyarság legszebb, legjelentősebb imádságai” (Brauch)  teremtik meg: (Boldogasszony anyánk – régi magyar himnusz, Lancsics Demeter pannonhalmi bencés szerzetes szerzeménye, Szent István királyhoz – ismeretlen szerző alkotása, Csíksomlyói Mária-siralom – ősi székely himnusz, Székely himnusz – az eredeti, illetve a közszájon forgó, majd a hosszú változat, Csángó himnusz). Ezt követően Kardalus János Mit jelent a székelyek útkeresése? című, a Székely Útkereső hitvallását, hivatását tömören összefoglaló írása olvasható, melynek végkicsengése: „Nem könnyű megtalálni az utat. Viszont megtalálható akkor is, ha több időt igényel. Ebben segít az írott és a kimondott szó”. Az antológia lírai anyagából Apáczai Csere János, Áprily Lajos, Babits Mihály, Bartalis János, Beke Sándor, Nagy Irén, Reményik Sándor hangja visszhangzik a Tollban. Az Útkereső szépprózájából Benedek Elek (Édes anyaföldem – részlet) és Mikó Imre (Az utolsó erdélyi polihisztor – részlet) szólít meg ismét. A megemlékezések közül Imreh István Orbán Balázs életműve előtt tisztelgő, A példázatot termő élet című írását, illetve Egyed Ákos Széchenyi Istvánról szóló cikkét találjuk meg újra. Ezen a ponton találkozik, simul egymáshoz a huszadik század végi és huszonegyedik század eleji szellemi műhely. Mint egyik szobából a másikba, úgy lépünk át a Székely Útkereső Antológia teréből az Erdélyi Tolléba, ahol Fülöp Lajos a 280 éve elhunyt II. Rákóczi Ferencre emlékezik, majd magát Rákóczit halljuk imádkozni. Az Anyanyelvünk épségéért rovatban Málnási Ferenc Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében című tanulmánya folytatódik, az életműveknek szentelt fejezetnél Kozma László Juhász Gyula költői világában vezet tovább. Aztán újra Múzsa és lant bűvöl, ha úgy kívánjuk, órákon át, majd a megszokott, kedvelt forgatókönyv szerint, a gyermekeké a (vég)szó.