Péterfy Gergely: A Kitömött barbár az emberi szabadságról szól
Az író elmondta, több mint 10 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a Kalligram kiadónál 2014-ben megjelent, Aegon-díjjal jutalmazott regényének témájával, és először megdöbbentette, hogy a történet korábban senkinek sem keltette fel a figyelmét.
A Kitömött barbár a szabadságról és a saját, illetve mások szabadságának mindenáron történő megvédésének szükségességéről szól – hangsúlyozta Péterfy Gergely író az MTI-nek, miután regénye kedden elnyerte a 2015-ös Aegon Művészeti Díjat.
Az író elmondta, több mint 10 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a Kalligram kiadónál 2014-ben megjelent, Aegon-díjjal jutalmazott regényének témájával, és először megdöbbentette, hogy a történet korábban senkinek sem keltette fel a figyelmét.
„Kazinczy Ferencnek volt egy Angelo Soliman nevű fekete bőrű, szabadkőműves barátja, aki hozzá hasonlóan belebonyolódott a jakobinus összeesküvésbe, és akit idős korában bekövetkezett halála után kitömtek, majd kiállítottak a bécsi Természettudományi Múzeumban, ahol a közönség nagy mulatságára szolgált” – foglalta össze a felkavaró történetet a szerző, aki ma már úgy véli, azért nem szerepelt a téma soha korábban az irodalomtörténeti művekben, mert hiányzott az a testfilozófiai nézőpont, ahonnan vizsgálva a „maga súlyában” meg lehetett volna ítélni Angelo Soliman és Kazinczy Ferenc néhány évre összefonódó, tragikus kimenetelű sorsát. „Vannak történetek, amelyek csak évszázadok múltán nyerik el jelentőségüket, ez is azok közé tartozik” – tette hozzá.
Az írót leginkább az ragadta meg a történetben, hogy segítségével új nézőpontból mesélhetett az emberi létezés alapvető idegenségéről, valamint a kelet-európai értelmiség keserű léttapasztalatáról, amely a póriasságban megrekedt ország értetlenségéből, a hatalommal való állandó küzdelemből és a folyamatos megalázottságból fakad.
A regény megírásához azonban ismernie kellett a kort, azokat az ideológiákat, intézményeket, eseményeket, amelyek körülvették a mű hőseit. Tudományos kutatásba kezdett, és ennek a munkának a „melléktermékeként” doktori disszertációt írt a Miskolci Egyetemen. „A dolgozat befejezését követően az egészet el kellett felejtenem ahhoz, hogy irodalmi művet tudjak írni a történetből” – tette hozzá.
Péterfy Gergely szerint a két szabadkőműves férfi története rendkívül tanulságos a felvilágosodásról és annak értékeiről alkotott képünk szempontjából is.
„Egy kitömött ember, minden méltóságától és emberi mivoltától megfosztva állhatott a korabeli művészet és kultúra egyik fellegvárában, a felvilágosodás korának kellős közepén. Mindez arról szól, hogy a fehér bőrű európai ember hogyan használja ki, alázza meg az idegent, hogyan próbálja megismerni és ezáltal elpusztítani az ismeretlent” – hangsúlyozta.
A szerző szerint a kelet-európai felvilágosodás története tele van az olyan, Kazinczy Ferencéhez hasonló sorsú emberek példáival, akik először próbálták a „nyugati kultúrember” létformáját megteremteni az ellenséges közegben, törekvésük pedig szükségszerűen fulladt elszigetelődésbe és elszegényedésbe. Az MTI kérdésére, hogy vajon mindez a felvilágosodás kudarcát jelenti-e, Péterfy Gergely úgy válaszolt, bár a felvilágosodás értékei valóban kalandos és ellentmondásos utat jártak be az elmúlt évszáza-dokban, olyan alapértékek – az emberi egyenlőségbe és méltóságba, az ész erejébe, a szekularizációba és a demokráciába vetett hit – találhatóak köztük, amelyek a lehető legérvényesebbek. „Az, hogy ma Magyarországon egy felvilágosodásellenes, antiracionalista, obskúrus, ezoterikus társadalmi és politikai eszmény uralkodott el, remélhetőleg csak egy bizarr kitérő, amely rövidesen véget ér” – hangsúlyozta.
