Négy évtized húsz képben

Nem csak hazai vonatkozásban, nemzetközi viszonylatban is az animációs művészet élvonalában a helye.

A szarvasfiúk balladája

Amikor Az örökifjú Ariel című könyvet írtam a marosvásárhelyi bábszínház első ötven évéről, a társulat kiváló báb- és díszlettervezője, Haller József képzőművész már közel négy évtizede bizonyította, hogy e különleges alkotói terület egyik meghatározó egyénisége. Nem csak hazai vonatkozásban, nemzetközi viszonylatban is az animációs művészet élvonalában a helye. Nyugdíjba vonulása után ritkultak ugyan a bábszínházi megbízatásai, majd teljesen ki is maradtak, de amit negyven esztendő alatt e téren megvalósított, azt egyhamar aligha képes valaki hozzá hasonlóan megismételni. 130 bábszínpadi produkció díszleteit, bábfiguráit álmodta meg, tette felejthetetlenné számos nemzedék számára, kitűnő előadások karakteres társalkotójaként teremtett páratlanul gazdag és művészi erényekkel teljes életművet, amely rangban és színvonalban festői, grafikusi munkássága magas mércéjéhez mérhető. Képzőművészeti kiállításai kapcsán az említett jubileum óta eltelt másfél évtizedben is többször méltathattuk alkotói kvalitásait, bábszínházi foglalatosságai termésének ízeit annak köszönhetően kóstolgathatjuk újra, hogy az Ariel 65. születésnapjára húsz jelentős színpadtervének képét a színháznak adományozta, azokból pedig az előcsarnokban állandó tárlatot rendeztek be.

Nehéz lehetett a válogatás, hiszen nagyon sok gyerekeknek és felnőtteknek szóló báb- és színpadképből kellett válogatnia. Elképesztő nagyságrendű a bábfiguráinak serege: több mint ezer különféle formájú, stílusú, anyagú „hősnek” kellett arcot, alakot, jelmezt kölcsönöznie. Stílust említettem? Igen, Haller József stílusteremtő, ötleteiben, technikai kivitelezéseiben is úttörő bábszínpadi tervező, akivel a rendezők örömmel dolgoztak, hiszen az együttműködésből mindig valami jó kerekedett ki. A szakma kivételes elismeréssel övezte, mert mindabban, amit e komplex művészeti ágban felmutatott, Haller sikeresen ötvözte sokoldalú felkészültségét, alapos tudását, empatikus, lényegre törő, látványteremtő tehetségét. Szobrászként indult a pályán, az animációs színpadon jól ki tudta futtatni plasztikai inventivitását, jellem- és alakformáló készségét, anyagismeretét. Festői, grafikusi tömörítő képessége, egyszerű, koncentrált, magabiztos vonalvezetése, metaforikus kifejezésmódja, gazdag stilisztikai ismerethalmaza és eszköztára a folyamatos megújulást is elősegítette, lehetővé tette, hogy díszleteiben és a bábukban ne ismételje önmagát. Ezzel persze gyakran állította szokatlan, addig ki nem kísérletezett helyzetekbe a bábművészeket, de számukra is művészi kihívás lehetett egy-egy ilyen újdonság. Könyvillusztrátori munkássága is előnyére szolgált a bábszínházban, ahol ugyancsak gyakran találkozhatott igényes irodalmi szövegekkel. És még egy kiemelendő sajátosság: mindenbe, ami arra alkalmas volt, humort vitt be. Ezt minden korosztály hálásan fogadja. Nem csak a vásárhelyi bábművészet legtermékenyebb rendező mindenese és Haller József fáradhatatlan alkotótársa, Antal Pál örült ennek a humoros vénának, a többi jeles rendező is élt a díszlet- és bábtervező kínálta szatirikus, ironikus ábrázolásmód lehetőségével. Különösen sikeresen érvényesült mindez a vásárhelyi társulatok parodisztikus produkcióiban.

Az Oh, Romeo…oh, Júlia, a Bajor Andor–paródiák, Valentin Silvestru humortörténeti összeállítása beszédesen példázza ezt. A többi képméretű szekvencia is tanúsítja a falakon, ahol a kicsiknek és nagyoknak szánt más műfajú előadásokból is láthatók reprezentatív díszletek, bábok, jelmezek. Móricz Zsigmond, Ion Creangă, Maeterlinck, Vörösmarty-művek, és pár mai szerző bábjátékainak marosvásárhelyi változatai kelnek életre a nézők emlékezetében, ha belépnek az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház székhelyére.