A lélek nyomában

Teljes telt házas közönség tette tiszteletét csütörtök este a Bernády Házban. Az ok: Marosvásárhely ismert és közkedvelt művészházaspárjának kettős kiállítása a művészeti központ földszinti és emeleti galériáiban.

Fotó: Vajda György

Teljes telt házas közönség tette tiszteletét csütörtök este a Bernády Házban. Az ok: Marosvásárhely ismert és közkedvelt művészházaspárjának kettős kiállítása a művészeti központ földszinti és emeleti galériáiban: a megnyitónak helyet adó nagyteremben Kákonyi Csilla festőművész olajfestményeit és pasztelljeit, míg az emeleti részen férje, Bálint Zsigmond fotóművész fényképeit láthatták az érdeklődők az idei, immár 17. Bernády Napok rendezvénysorozat részeként.

A tárlatnyitót Bartha Lajos és felesége, Bartha Ilka hegedűművészek játéka vezette fel – Mozart G-dúr rondóját hallhattuk –, majd Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, a Bernády Napok szervezői nagyon örvendenek annak, hogy egy olyan házaspár kettős tárlatát láthatják vendégül, akikre mindannyian büszkék lehetünk. Itt élnek, alkotnak közöttünk, és nagyon köszönjük nekik, hogy itt vannak. A 17. Bernády Napokkal kapcsolatosan az alapítvány elnöke a 150 évvel ezelőtt született dr. Bernády György emlékét idézte, aki megalkotta mindazt, amit ma Vásárhely jelent. Az aznap délelőtti Bernády-diákvetélkedővel kapcsolatosan pedig megjegyezte: több mint száz, nagyon tehetséges fiatal jelentkezett a versenyre. Adjuk át nekik a hitet és az örökséget! Bízzunk bennük, hiszen időnként meg kell próbálni megváltani a világot! Vigyázzunk arra, ami szép, ami jó és ami számunkra Vásárhelyt jelenti!

A kiállító művészházaspár alkotásait, életművét, illetve a tárlatot Nagy Miklós Kund méltatta.

– Ez nem a szavak tartománya. Amit Bálint Zsigmond fényképez, az a valóság, amit Kákonyi Csilla a vászonra visz, az a valóságon túli és a belső világ. Kákonyi Csilla ezen a tárlaton egy másik arcát mutatja meg nekünk. Eltörte a lábát, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a baleset miatt csak kisméretű képeket festhetett. És ennek következményeként számos pasztell született, meghódított egy másik világot. E pasztellképeit láthatjuk a mostani tárlaton, természetesen néhány nagyméretű olajkompozíciójának társaságában. A művész kérdőjeleket állít, amelyeket mi, nézők ismételhetünk meg odabent, mélyen magunkban. Kákonyi Csilla a fotóművészetből is kölcsönöz idősíkokat, múltakat, amelyeket egymás mellé helyezve a képein is megjelenít. E termekben ma este a szépséggel találkozhatunk, amely felemel és a lelkünket jobbá teszi. Pasztellvilágában (is) a reneszánszból meríti ihletét.

Bálint Zsigmond képi világa is ezzel hasonlatos. A fotókon sok-sok emberarc látható, mert Bálint Zsigmond szembeállítja a kamerával alanyait. Nagyon nagy képesség, hogy mégsem tűnik mindez művinek. A művész úgy fel tudja oldani a hangulatot, hogy azok, akiket saját otthonaikban, közegükben fényképez, képesek önmagukat adni. Bálint Zsigmond a lélek nyomában jár szerte Erdélyben – mondta Nagy Miklós Kund, majd a fotóművész szólt a közönséghez: – Köszönjük a Bernády Háznak, hogy helyet adott a tárlatainknak, és köszönjük önöknek, nektek, hogy eljöttetek. A mai nap ünnep, akárcsak minden kiállítás, amelyet megnyitunk. De emlékezzünk '56-ra is! Öröm, ünnep, megemlékezés – e képek nagy szeretettel készültek, és reméljük, hogy a gondolatok, amelyeket szülnek, megfogannak a nézőben is. Fogadjátok őket szeretettel!