A kultúra vásárhelyei

„Városunknak vannak színházai, komoly- és könnyűzenei programjai, irodalmi élete, fesztiváljai, rendezvényekre alkalmas terei, és nem utolsósorban tettre kész lakói. Ezért úgy gondoljuk, ésszerű volna megvitatni, hogy a város kulturális eseményeinek szervezői érdemesnek tartanák-e programterveik összehangolását, illetve annak megbeszélését, hogy milyen előnyökkel járhatna egy ilyen programterv-egyeztetés egyrészt Marosvásárhely kulturális élete, másrészt saját rendezvényeik számára. Segíthet-e ez például abban, hogy több látogató vegyen részt az egyes eseményeken? Hát abban, hogy Marosvásárhelynek kialakuljon egy karakteres, csak rá jellemző kulturális arculata?” – írja Székely Csaba drámaíró a Bethlen Gábor Kulturális Egyesület összehívójában. A nyilvános beszélgetés találóan A kultúra vásárhelyei címet viselte, és szerda este került rá sor a Jazz&Blues Club Piano-termében. 

Szépszámú közönség, a párhuzamos város szinte mindegyik, a magyar kultúráért tevékenykedő hivatásos, illetve műkedvelő kulturális intézménye, szervezete, egyesülete képviseltette magát a beszélgetésen, amelyen román anyanyelvű szervezők is jelen voltak. A résztvevőket Lázok János színháztörténész üdvözölte, majd átadta a szót az est moderátorának, Ungvári Zrínyi Imre filozófusnak. Utóbbi elmondta, Vásárhelyen az utóbbi években igencsak megnőtt a különböző intézmények, alkotócsoportok száma, a kérdés az, hogy a megnövekedett kínálatot igénybe tudjuk-e venni? Mert ezen események között a legtöbb esetben nincs összehangoltság. 

Első probléma-felvezetőként Székely Csaba szólalt fel. Ő a pragmatikus oldalról közelítette meg a dolgokat, mint hallottuk, a szétaprózódottság miatt nagyon sokan lemaradnak a különböző rendezvényekről. A kérdés: hogyan lehetne megszólítani a szervezőket, úgy összehangolni a különböző intézmények programját, hogy az mindenkinek jó legyen? Olyan felületre lenne szükség, ahol a kultúraszervezők megjeleníthetik intézményeik programját, mintegy kulturális eseménynaptárként. További kérdés, hogy volna-e erre igény, és miként lehetne mindezt megvalósítani? Szepessy Előd a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, valamint a vasarhely.ro képviseletében elárulta, az utóbbi oldalon van már egy rendezvényajánló, jelenleg ezt bővítik egy olyan felülettel, amelyre bárki beléphet és közzéteheti közelgő rendezvényének részleteit. Lázok Klára, a Teleki Téka igazgatója az előre megszerkesztett programtervezet, Bartha József képzőművész (a b5 stúdió képviseletében) pedig a szóban forgó felület többnyelvűségének fontosságáról beszélt, mert a párhuzamos Vásárhely két kultúrája közötti átjárás nagyon gyenge, egymás rendezvényeit nem látogatjuk. Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője ezen honlap, egységes kulturális eseménynaptár dinamizmusának, folyamatos frissítésének szükségességét emelte ki, és javasolta, hogy a felület gyarapodjon az események, előadók bemutatása mellett a rendezvények médiában való leképződésének, az utólag megjelent írásoknak a gyűjteményével. Természetesen a szerző nevének, illetve a sajtóorgánum címének feltüntetésével. 

H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója az előkészítő felület fontosságát emelte ki, hogy senki meg ne mondhassa, kinek a rendezvénye a fontosabb, míg Nagy Miklós Kund művészeti író – ezúttal a Bernády Ház képviseletében – kifejtette: a műsornaptár jó ötlet, de nem oldja meg az átfedéseket. – Hozzá kell szoknunk, hogy egy héten 10-12 kulturális rendezvényt szerveznek Marosvásárhelyen, és mindegyik megtalálja a maga közönségét. Az átfedés akkor zavaró, ha két, egymáshoz igen hasonló rendezvényt tartanak egy időben. A Bernády Ház próbálta ezt elkerülni, de más soha nem lépett vissza. Az egyik lehetséges megoldás, hogy ne szervezzünk mamutrendezvényeket, egy óra bőven elég az embereknek. És szerte a világban, Erdély több váro-sában is vannak műsorfüzetek. Vásárhelyen ilyen csak román nyelven jelenik meg, magyarul is ki lehetne adni ilyesmit. 

Dr. Kikeli Pál városi tanácsos elárulta, a csütörtöki (tegnapelőtti – a szerk.) tanácsülésen nagy valószínűséggel elfogadják a 2014-es költségvetést, amelynek kapcsán a tanács többek között elfogadta azt a kultúrprojektet, amelynek keretében évente egy átfogó, három nyelven írt kiadvány jelenik majd meg az adott esztendő nagy horderejű vásárhelyi kulturális rendezvényeiről. Bartha 

Réka, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház program- és arculattervező irodájának vezetője a sok embert foglalkoztató intézmények közötti programok koordinálásának nehézségeiről szólt elsősorban, míg Laura Borotea a Temesvárról érkező képzőművész észrevételeit és szemszögét ismertette, a kultúrák közötti átjárás szükségességét hangsúlyozta. Nagy István színművész a GruppenHecc kabarétársulat hozzáállását ismertette, mint mondta, fontos lenne, ha ez a felület nemcsak honlapként, hanem kétnyelvű irodaként működne, amelyet a városi tanács segítene. Gabi Cadariu, az Ariel Színház igazgatója elmondta, intézménye mindkét társulatának nevében érkezett a beszélgetésre, ő a közönséggel való személyes kapcsolattartás fontosságára hívta fel a figyelmet, és a közös rendezvények fontossága mellett érvelt elsősorban. – Régóta élek Vásárhelyen, itt nőttem fel, és alkalmam volt észrevenni, hogy a magyar, illetve román közönség elvárásai, „profilja” teljesen más. A marosvásárhelyi kulturális élet nagyon színes, a legfontosabb azt a minőségi szintet tartani, amely mindkét kultúrának megfelel. 

Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője szerint a premierek időpontját kellene időben ismertetni. A csúcsrendezvények (könyvfesztivál, filmfesztivál, zenei szemlék, koncertek) időpontja ismert ugyan, de a kultúra rétegzett. Nem biztos, hogy két rendezvény, még ha egy időben tartják is, egymást üti, van egy sáv azonban, amelyben igen. Sebestyén Aba színművész, a Yorick Stúdió vezetője a kulturális dialógus mellett foglalt állást, és elárulta, ha az infrastruktúrát biztosítják, ők szívesen adnak humán erőforrást a közös felület működtetéséhez. Andi Gherghe a 74 Színház képviseletében egy román nyelven, de hasonló célból létrehozott honlap működésére hívta fel a figyelmet. Nagy László unitárius főjegyző a Bolyai téri tanácstermük kultúrának otthont adó helyszínéről szólt, míg Csíky Boldizsár, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke, a vásárhelyi filharmónia volt igazgatója utóbbi működését ismertette. Mint mondta, a filharmónia műsora nagyvonalakban egy-másfél évre előre ismert, de ha egy nevesebb vendéget akarnak elhozni, akkor előfordul, hogy négy-öt évvel azelőtt kell egyeztessenek az előadóművésszel. Ez európai gyakorlat, és nem túlzás. – A filharmónia és a színház között az a különbség, hogy a filharmóniának minden héten más műsora van. Ha egy együttest nem tart sakkban állandóan egy világhírű karmester, akkor befele fordulás következik be. A versenyszellem hiánya veszélyes. Egy időben cserekoncerteket is szerveztünk, ez aztán anyagi okok miatt maradt abba. De egy hasonló kezdeményezés a színházi életet is fellendíthetné, csereprodukciókra természetesen csak a kisebb szereposztású darabok esetében. A nagy kérdés az, hogy az adott kulturális intézmény neveli, avagy kiszolgálja-e a közönséget? A kettőt egyszerre kell csinálni, meg kell tartani az érzékeny egyensúlyt. Dancs Péter, a vendéglátó Jazz&Blues Club társtulajdonosa elmondta, ők ugyan nem szerveznek kulturális eseményeket, ellenben befogadják azokat. És emiatt a kulturális életet szervező emberektől függenek. – Kétnyelvűek vagyunk, kivéve az irodalmat és a népzenét. Évente több mint 110 kulturális rendezvénynek ad helyet a klub, amely megpróbálja átfogni a különböző korosztályokat gyerekektől az egyetemistákon át az idősebbekig. Szabó Róbert Csaba író, a Látó főszerkesztő-helyettese az alternatív helyszínek fontosságáról beszélt. Elárulta, épp ilyen meggondolásból választották a Látó Irodalmi Színpad helyszínéül a vásárhelyi G. Cafét. – Szkepszissel kezdtük el a szervezést, de kiderült, hogy még nyáron is van igény erre. Sajnos az idősebb közönség egy részét ezzel a lépésünkkel elvesztettük, de a fiatalok mindig nagy számban vannak jelen. Igyekszünk 2-3 hónappal előre tervezni, és jó volna idegen írókat huzamosabb ideig meghívni a városba, úgy, ahogyan azt Pécsett teszik. És román anyanyelvű írókat is szándékszunk meghívni, mert a Vatra folyóirat nem szervez semmi ilyesmit – mondta Szabó Róbert Róbert Csaba az igen hosszúra nyúlt beszélgetés során, amelynek lesz még folytatása.