Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
– Fiókok! Üresen vagy megtelve,
Tölgyből vagy hársból, kicsik és nagyok,
Nélkületek olyan magányos vagyok, –
Így dalolt a nagyszekrény ólom-nyelve.
– Nem érdekel a nagyasszony elve,
Miszerint száz estélyi elég nagy ok,
Hogy vállfát lógassak, mert ott ragyog
Igazán a gyöngy, a pompát emelve.
Nekem a fiókok minden kilincse
Azt susogja halkan: nekünk nincs-e
Egy kis maradék hely még tebenned?
Kiköptem hát minden ruhát a percen,
S azóta bennünk minden szú így percen:
Örök szerelemért bútorrá kell lenned!